csütörtök, október 06, 2022

Valami megint készül...

 Pár évet kihagytam a veteményezésből. Az utolsó nagy kísérlet a magaságyással, meleg ágyással, mini fóliasátorral, őszi - és tél alá vetéssel kapcsolatos volt, és mindegyik sikerélmény lett. 🙏


De a magaságyásaim csak két szezont bírtak ki, mert kellő alapanyag hiányában úgy tudtam megépíteni, és a következő években sem tudtam folytatni. Ezért csak egészen pici veteményes volt, a legszükségesebb zöldségekkel (paradicsom, paprika, retek, vöröshagyma, cukkini), amely bár nem magaságyás volt, mégis jól teljesített, mert a megszűnt baromfiudvarba költöztek az ágyások. 

Utána viszont két teljes év is kimaradt, amire ittlétünk óta (13 év), nem volt példa, mert egyszerűen elakadtam, és időre volt szükségem, hogy rájöjjek, mi lehet számunkra a legideálisabb megoldás? Mégpedig arra a problémára, hogy van egy majd ' félhektáros telked, ami terméketlen, puszta homok, ezért önmagában az égvilágon semmit nem tudsz kezdeni vele... Jó értelemben vett irigységgel szoktam gondolni Tesómék ráckevei kertjére, ahol a feketeföldben olyan zöldségeket termesztettek bármiféle beavatkozás nélkül (pl. trágya, műtrágya stb), amilyet életemben nem láttam.... Beszéltük is annak idején, hogy pont fordítva vagyunk, míg ők kétnaponta egyszer locsolnak, mi (egy) naponta kétszer... Mert ugye a homok csak nyeli, nyeli... 


A lényeg, hogy ezért keresek mindig alternatív lehetőségeket a termesztésre, mert sajnos variálás nélkül itt semmi nem terem, viszont vegyszerezni, műtrágyázni egyáltalán nem akarok. 


Iden tavasszal született meg bennünk a szilárd elhatározás a Férjemmel ♥️, hogy jövőre újra az önellátás felé fordulunk, de most már minőségi anyagokból, profin állunk neki. Inkább műveljünk meg kisebb területet, de ott legyen "tökéletes" a termés. Azért is adtam fel átmenetileg, mert nincs annál kiábrándítóbb, amikor egy egész nyarat végig dolgozol, egy csomó energiát, időt és pénzt beleteszel a kertbe, és nyár végén a jutalmad a nagy semmi... 

Ismét a magaságyások mellett döntöttünk, de ezúttal rendesen, derékmagassagig töltve, alulra farönkökkel, arra ágakkal, gallyakkal és így tovább, hogy több éven át a tömörödès miatti visszatöltést leszámítva, semmi dolgunk ne legyen vele. Lett is három magaságyás, mégsem ez az idei készülődés fő szenzációja.

Hanem, hogy Borbás Marcsi kert témájú videóinak hála, tudomást szereztem Dr. Gyulai Iván munkásságáról, és a permakultúrás kert, és a mélymulcs fogalmáról. Bár fantasztikusnak tartom a magaságyásokat is, a mélymulcs megismerése kapcsán éreztem azt rögtön, hogy ez az én utam!🙏 


Idén ősszel (tehát most 😅), ahogy a nagy könyvben van írva, össze is állítottam, egy jelképes kerítés csak a kutyák miatt került köré, de nem is bánom, mert szerintem sokkal rendezettebb látványt nyújt így. 


Alulra kartonpapír került, arra egy - két dolog, ami akadt a kertben és úgy gondoltam, nem árthat (humuszos lótrágya, zöld növényi részek - vadszőlő, levágott fű, konyhai zöldhulladék...), majd erre 20 cm szalma, húsz centi vegyes marhatragya (tehát friss és érett is volt benne, ilyet sikerült szereznem...), tetejére megint szalma. Jól belocsoltam, már a retegzés közben is, és a bomlás gyorsítására "megküldtem" egy kis tarlóbontó készítménnyel is. 

Tavaszig szépen "dolgozik benne az energia", akkor pedig egy kis komposzt hozzáadásával indul az első évad 😅, a második tavasztól elvileg már az sem kell. 


Teljesen hiszek a módszerben, maximálisan működnie kell, és jelenleg ezt találom a mi homokos területünkön a leginkább járható útnak, aminek külön előnye a magaságyással szemben, hogy külön keretkészítést sem igényel, és szinte végtelen nagyságú területet lehet ilyen módon "feljavítani". 


Nagy reményeket fűzök hozzá, tavasszal -nyáron beszámolok a további tapasztalatokról.