2015. május 27., szerda

Reggeli séta a kertben :)

Kiscicáink (és a nagyok is) napközben kinn vannak. A kicsik egy régi kabáttal bélelt kartondobozban kaptak nappali átmeneti szállást. A képen a nagy cica az apa. 





A természet pontosan tudja a dolgát: pünkösdre ki is nyílt a pünkösdi rózsa :) 




A tóban is zajlik az élet, hamarosan kinyílik az első tavirózsa. Középen még bimbós állapotban látható (a többi csak utánzat a kép bal szélén, sárga és rózsaszín selyemvirágok). 





Mint látható, tavunk telis-teli van ebihallal, pirossal bekarikáztam belőlük kettőt. :) A kékek pedig ici-pici aranyhal ivadékok: vettünk tíz darabot (felnőttet, 8-12 cm), de egy rosszul sikerült vízcsere után sajnos elpusztultak. Pár hét múlva derült ki, hogy hagytak maguk után emléket, egyik reggel azt vettem észre az ebihalakat szemlélve, hogy valami más is úszkál a tóban és elég sok: ők voltak a kis ivadékok és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy mégis lesz hal a tóban. :) Ők a kékek, és azóta már nagyobbak, bár mire ezek elérik a 10 centit... :)  




A reggeli etetés-itatás után befelé jövet mindig végigcsodálom az egész kertet, megnézem, megvan-e minden gyümölcskezdemény a fákon:), hogy áll az eper, a málna virágzása, mekkorák a kukoricák, a répa, mekkorát nőttek éjjel a cukkini és patisszon levelei:), milyen gyönyörű vastag  a vöröshagyma szára... Ma egy kis mezei virág csokrot is szedtem, olyan szépek voltak: egyedül a margaréta saját vetés, a többi a kert ajándéka. :) 

2015. május 20., szerda

Fontos mondatok

Kellenek az embernek mottók. Vezérmondatok, melyekhez jó tartani magunkat, jó mások gondolataiban a magunk érzéseire ismerni, és rácsodálkozni, hogy amit mi képtelenek voltunk megfogalmazni (mert talán még nem is ébredtünk rá, hogy így érzünk), valaki más milyen elképesztően pontosan tudja körülírni.

A most következő hitvallás számomra egy ilyen vezérgondolat, pontosan itt tartok saját életemben, saját önismeretemben-önfejlesztésemben-személyiségfejlődésemben én is. 


"Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ŐSZINTESÉGNEK."

(Charlie Chaplin)


Őszinteségnek, amikor nem hazudunk többé  önmagunknak, nem hitetjük el többé rossz dolgokról, hogy nekünk kötelességünk azokat tenni, nem gondoljuk azt, hogy nincs más választásunk, nem hisszük már, hogy a dolgok csak egyetlen megtanult rendszer szerint működhetnek, csak mert már a szüleink és tanáraink is úgy gondolták - vagy mert mindenki úgy gondolja körülöttünk. 

Hanem szembe merünk nézni a valós vágyainkkal, igényeinkkel, kedvteléseinkkel, s ezekért merünk, akarunk és tudunk tenni is. S pozitív, nekünk és másoknak örömet szerző vágyaink felvállalásában egyre kevésbé gátol meg mások véleménye. 

2015. május 14., csütörtök

Még mindig Toscana

Fél éven keresztül a kerté a főszerep. Nem tudok betelni vele, ezért mai bejegyzésem megint erről szól:)

Ezzel várjuk a hozzánk érkezőket

Nálunk nem tulipános ládák, hanem tulipános kertkapuk vannak :) 

Ahová lehet, virágot ültetek
A pad ülésre már nem alkalmas, de sajnáltam volna kidobni, ezért most virágtartó szerepet tölt be

A tulipános jelleg végigvonul az egész kerten
Napsütötte Toscanank

Órákat tudnék eltölteni a partján




Kiscicáink már egy hónaposak




Végezetül gyönyörű szép nagyfiam: ő is sok időt tölt a kertben, vagy olvas, vagy az öccsével fociznak :)