2014. június 20., péntek

Ne járj úgy, mint Józsi bácsi Szent Péter előtt!

Kedves Olvasóm!

Nemrégiben azt olvastam valahol, hogy a jelen pillanat/szituáció, amelyben élek, az elmúlt öt évem gondolkodásának, tetteinek eredménye. Hm. (Hogy miért pont öt év és nem kettő vagy három, azt ne kérdezd. Az elv a lényeg.)

E gondolatmenetet követve, Te jól gondolkodtál/cselekedtél az elmúlt öt évben? Mit árul el erről a JELENED?

(Ha az életed maga a megtestesült rózsaszín álom, nem is tartanálak fel tovább, kérlek hagyd most ki ezt a hírlevelet! Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Te már rátaláltál életed valódi céljára, a megvalósítás ideális eszközeire és teljes harmóniában élsz önmagaddal és a világgal, gratulálok!) (Éltem már így én is, tudom, milyen csodás, és milyen sok munka van benne és tényleg mámorító érzés!) :)

- Van állásod, önálló jövedelmed?

- Olyan állásod van, amit szeretsz, ami álmaid munkája?

- Van megvalósítandó távlati célod, vagy csak egy cél van: túlélni a napot és este belezuhanni az ágyba?

- Van társad? Egy "ember" él melletted, akit megszoktál, mint a kutyát a kertben, a kabátot a fogason, vagy egy Társ, akivel megosztasz jót, rosszat, aki a legfőbb lelki társad? Vagy nincs is társad...?

- Van elég pénzed?

- Az alapvető emberi igényeid (tető a fejed felett, étel, ital, elegendő alvásidő) ki vannak elégítve?

- Harmóniában érzed magad?

- Jól érzed magad a téged körülvevő emberek közt?

- Jó a kapcsolatod a szüleiddel?

- A munkatársaiddal?

- Szedsz gyógyszert?

- A gyógyszerek kiváltása után jut még bármire pénzed?

- Évtizedeken át fizetendő lakáshitel terhe nyomja a vállad?

- Hol élsz? Albérlet? Panel? És ez álmaid otthona? Akkor jó! Vagy esetleg egy tanyáról, méhészkedésről, saját paradicsomról, bozontos puliról álmodozol?

- Művészi ambícióid vannak? Énekelsz, festesz, rajzolsz, szavalsz? Vagy ez is csak álom?

- Akarsz még egyáltalán változtatni a jelenen, vagy belefásultál már mindenbe és néhány évtizedet adva magadnak a megszokott egyhangúságban, a végén csak a halált várod...?

Nem tudom, a kérdések többségére mit válaszoltál, de biztosra veszem, hogy a legutolsó kérdésre határozott nem a válaszod. Miért? Mert ha annyira feladtad volna a boldogság utáni vágyat, el sem jutottál volna az olvasásban idáig... El sem jutottál volna a honlapomig, könyveimig, nem is érdekelt volna, mit küldözgetek itt időnként hírlevelek formájában...

De itt vagy, és ezzel máris megtetted az egyik legfontosabb lépést a boldogságod érdekében: cselekszel!

Van egy nagyon kedves barátnőm, évtizedes a kapcsolatunk. Állandóan terjesztem neki az "igét", bármit olvasok, hallok, látok, tanulok, azonnal újságolom neki, és biztatom, nézzen utána ő is, mert nagyon sokat segíthet az új információ abban, hogy kerekebb, boldogabb legyen az élete. Ő viszont kategorikusan elutasít mindent, mondván, neki ne más akarja megmondani, mit érezzen, hogyan gondolkozzon, mit tegyen, Ő saját maga akar rájönni, a maga módján, maga tempójában, EGYEDÜL.

Természetesen, a szabad akarat jegyében, abszolút joga van mindenkinek így dönteni, a kérdés csupán, hogy a boldogságot még ebben az életben szeretnéd megtalálni, vagy jó neked, ha csak két vagy három élet múlva lesz a tiéd? Szóval mennyire sürgős, mennyire érsz rá? Mert jobb, ha tudod, egyedül iszonyat nehéz lesz. Azt is jó, ha tudod, hogy nagyon keveseknek adatik meg az a kiváltság, hogy reggelente felébredve elképesztő megvilágosodási "rohamaik" legyenek, amikor varázslatosan összeállnak bennük az összefüggések, és jönnek rá arra, hogyan is kell úgy élniük, hogy attól valóban boldogok legyenek, és megértsék ittlétük valódi célját.

Egy darabig lehet egyedül fejlődni, de van az a szint, amikor elfogynak a belső információk, és kell valaki vagy valami, aki (vagy ami) tudásban felettünk jár. Ilyenkor jönnek a könyvek, jöhetnek a filmek, tanfolyamok, közösségek, internetes zárt csoportok, számunkra hiteles "Mesterrel" való személyes kapcsolattartás, az önfejlesztés valamilyen formája stb.

De ezekhez TENNI KELL. A divatőrületté vált "vonzással" semmi baj nincs, ha megértjük a lényegét. Lehet naphosszat vizualizálni, a vágyaink fotóit magazinokból kivágva füzetbe ragasztani, meseszerű történetként papírra vetni, elmesélni, lerajzolni, álmodozni róluk, elképzelni, hogy már megvalósultak, képzeletben tapintani, simogatni, beszippantani az illatukat - egyik sem ér semmit, ha ezekkel párhuzamosan nem kezdesz CSELEKEDNI IS.

Ha szeretnél egy kis faházikót a kertbe a gyerekeknek, unokáknak, szuper, ha megtervezed, lerajzolod, akár kitűzöl egy körülbelüli dátumot, mikorra szeretnéd, hogy elkészüljön. Nagyon jó, ha folyton ez jár a fejedben, már látod magad előtt a gyerekeket ki -be rohangálni, ahogy birtokba veszik. De ha ezzel kész, elindítod a vágyat az Univerzum felé, és VÁRSZ, hogy valahogy csak berepül az a kis faház a kertbe, várhatsz ítéletnapig.

Helyette pl. ülj neki, és a neten nézz szét, milyen faanyagból, hányféle módon lehet házilag elkészíteni egy ilyen kis gyerekbunkert? Milyeneket készítettek már mások? Szögelni vagy csavarozni érdemes? Kell alá betonalap vagy sem? Mekkora az ideális méret? Hol a legolcsóbb a hozzá szükséges faanyag?

Aztán menj el személyesen a Tüzépre vagy egy barkácsáruházba, nézd meg, tapintsd meg, tedd valóságosabbá az alapanyagokat! Jegyzeteld ki, milyen faalapozóra lesz szükséged, vagy mi borítsa a tetőt?

Otthon pedig menj ki a kertbe, és jelöld ki a házikó helyét! Ha vannak ott gyomnövények, útban lévő nem használt tárgyak, tisztítsd meg a terepet. Szólj az ismerősöknek, hogy mire készülsz, ha bárkinek bármi feleslege akadna (hulladékfa, megmarad lambéria, festék, szög-csavar), ki ne dobja, előbb szóljon Neked! Szintén hintsd el, hogy akinek van a padláson nem használt kis hokedli, asztalka, kiselejtezett szőnyeg, régi függöny, gondoljon rád!

EZ A TUDATOS vonzás. Amikor megszületik az elérendő cél, és körbejárjuk a teljes elérési útvonalat, és lehetőleg nem a HIÁNYOKRA, hanem a MEGOLDÁSI lehetőségekre koncentrálunk.

Régi kedvenc viccem a következő, a benne rejlő "bájos" tanulság miatt:

Józsi bácsi áll a háza előtt, derékig az árvízben.
Arra jön egy csónak.
- Józsi bácsi! Jöjjön! Elsodorja a víz!
Józsi bácsi felel:
- Én istenhívő ember vagyok, imádkozom, nem halhatok meg. - Csónak el.
Másnap egy hajó jön, Józsi bácsi nyakig vízben, megint hívják, de a válasz ugyanaz
- Istenhívő ember vagyok, imádkozom, nem halhatok meg.

Harmadnap Józsi bácsi már a kémény tetején kuporog, arra repül egy helikopter, hívják, de Józsi bácsi kitart: imádkozom, nem halhatok meg!


Az éjszaka pedig Józsi bácsi vízbe fúl.


Felkerül a mennybe, Szent Péterhez. Mondja neki:
- Miért kellett meghalnom? Folyamatosan imádkoztam!
- Szent Péter lapozgat a jegyzeteiben, majd megkérdi:
- Hogy is hívják magát?
- Kovács József
- Kovács József, Kovács József... maga meghalt?
Pedig küldtünk egy csónakot, egy hajót, és egy helikoptert is!

Nos, talán már kezded érteni, nagyon fontos az elmélet, és elérendő céljaink kitűzése, de ilyen fontos az is, hogy komfortzónánkból kilépve elkezdjünk TENNI a boldogságunkért. El kell kezdened valamin VÁLTOZTATNI, ha azt szeretnéd, hogy a körülmények is változzanak körülötted!

Ami jelenleg körülvesz, legyen ez a hír bármilyen sokkoló, azt magadnak köszönheted...

De változtatni mindig lehet, ha a jelenlegi életed nem lenne túl szívderítő!

Én a magam részéről az elmúlt napokban már küldtem a segítségedre egy csónakot, egy hajót, ez most a helikopter: a Kilófaló lélekkönyv (második kiadás) már csak néhány napig, június 22-ig vásárolható meg majdnem féláron! (Az akció azóta véget ért) :(

Ha változtatni szeretnél, nem kell azonnal El Camino zarándokútban gondolkozni, vagy hatalmas megvilágosodásokra számítani. Elég az is, ha megszületik a döntés: nézzük meg, mik a lehetőségek, más hogyan csinálja?

Erre választ kaphatsz a Lélekkönyvből. Tudj meg róla többet itt!

Az élet nem csak ezotéria. Meg kell küzdenünk gyakorlati problémákkal, hétköznapi bosszúságokkal is. Ha nem boldogulsz velük, a Hivatalok hálójában című könyvből (mely most szintén majdnem féláron kapható), konkrét tanácsokat kaphatsz, hogyan kell eredményt elérni a lekezelő, együttműködni nem akaró, érdektelen ügyintézőkkel, hivatalnokokkal, minket hülyének néző szolgáltatókkal (tisztelet a kivételnek ugye, aki jól végzi a munkáját, ne vegye magára!).

Megnézem, mi is ez a Hivatalok hálójában!

2014. június 19., csütörtök

Köszi Judit, de mi idén sajnos nem nyaralunk! :(

A címben található mondatot írta nekem válaszában valaki kedvesen a legutóbb küldött hírlevelemre, melyben azt ecseteltem, nagyfiam szerint mi a nyaralás legfontosabb kelléke.

Nos, az idei nyaralás valójában még számunkra is talány – összejön-e vagy sem? -, de én akkor is fogok nyaralni, ha idén nem megyünk el sehova, ahogy történt már korábban is ilyen. Hogyan? Nagyon egyszerűen: itthon!

A nyaralás lényege az, hogy másról szólnak a mindennapok, mint eddig. A nyaralás lényege az, hogy magad mögött hagysz mindent 1-2 hétre, ami nyomaszt, fáraszt, kötelezettség, de még akkor is csak a kikapcsolódásra összpontosítasz, ha egyébként szereted a munkádat. Mert leállni, töltekezni, pihenni mindenkinek KELL. Mert legalább egy évben egyszer (az ideális legalább negyedévente 1-1 hét lenne!), mindenkinek szüksége van arra, hogy kipihenje az ELMÚLT egy évet, és egyúttal lélekben-testben felkészüljön az ELKÖVETKEZŐ egy évre.

A kikapcsolódás nemcsak távoli tájakon valósítható meg. A pihenés, kikapcsolódás képességét mindannyian MAGUNKBAN hordozzuk. Jobban esik persze teljesen elszakadni fizikailag is az otthonunktól (én is ezt pártolom), na de ha pénzügyi vagy bármilyen egyéb akadályok miatt nem valósítható meg ez a fajta nyaralás, attól még módosított formában minden mozzanatát átélhetjük – a saját lakásunkban, kertünkben.

1. Tűzd ki a nyaralás napját a családoddal egyeztetve ugyanúgy, mintha elutaznátok, és vegyél ki szabadságot és mindenhol jelentsd be távolmaradásodat.

2. Kapcsold ki a telefonod, felejtsd el a számítógépet! Minden ügyfeled ki fogja bírni (mivel előre bejelentetted!), hogy egy hétig nem reagálsz semmire, akkor sem reagálnál, ha a Kanári-szigeteken lennél, igaz? :) Egy nap egyszer természetesen lehallgathatod az üzeneteket, hiszen a családtagokat, barátokat nem szükséges kirekesztened az életedből, de ha a magán- és céges hívások is ugyanarra a telefonra futnak be, légy kemény, és kapcsold ki napközben! :)

3. Kapcsold ki a csengőt is! Ne "zaklasson" postás, futár, szomszéd néni. Esténként kiürítheted természetesen a postaládát, de NE NÉZD MEG a tartalmát. Ha a nyaralóhelyen lennél, akkor is csak hazatérésedkor böngésznéd át a szomszéd által összegyűjtögetett leveleidet, most is ki fogja bírni minden számla és egyéb értesítés, hogy csak a „nyaralás” letelte után bontsd ki őket!

4. Ne nézz tévét/ne hallgass rádiót/ne olvass híreket. Zárd ki a külvilágot, mi szükséged még a „nyaralás” alatt is a megölte/kirabolta/leütötte/elásta jellegű lélekromboló hírekre? (Egyébként sincs SEMMI szükség rájuk, próbáld ki csak legalább két hétig hírek nélkül, el fogsz képedni, mennyire kisimulsz, mennyi másra tudsz koncentrálni, mert nem pörgeti az agyadat szándékosan a média borzalmas eseményeken, ahelyett, hogy magadra és a saját boldogulásodra tudnál koncentrálni!)

5. Ha te a „menős” típus vagy, aki aktívan szereti eltölteni a pihenését, szervezz minden napra valami jó kis elmenős programot. Nem kell mindig, hogy pénzbe kerüljön, például ismered-e a saját faludat, városodat, nézted-e már olyan szemmel, mint egy turista? Nálunk van több erdei út, van több olyan utca, melyek előtt elhaladva a férjem mindig megjegyzi, egyszer gördüljünk már végig rajtuk kocsival, nézzünk szét, merre- mi van? Van egy faluházunk is, amolyan skanzenszerűen berendezve, nekem pedig az a régi vágyam, hogy egyszer szívesen megnézném, de számtalan programlehetőség lehet helyben vagy a szomszédos településeken is, ha jobban körülnézel (horgásztó, gyalogtúra a környéken, strandolás, vadaspark (vagy bekéredzkedés egy tanyára állatokat simogatni), áhítatos csendben beülni kicsit a helyi templomba stb.

6. Hívd át a barátokat: ha van hely, pár éjszakára akár nálatok is alhatnak. Egy jó nyaralásnak szinte kötelező eleme az éjszakába nyúló, teraszon töltött beszélgetés, ízlés szerint jó hideg sörök, egy kis vörösbor, vagy szigorúan cukormentes üdítő társaságában: a lényeg, hogy kapcsolj ki, engedd el magad, érezd azt, hogy ebben a hét napban végre bármit megtehetsz, és minden a feltöltekezésről szól - időkorlát nélkül!

7. Iktass be közös sütögetést, főzést! Ha kertes házban laksz, tiéd a világ: grillezés, bográcsozás, szalonnasütés, akár minden estére jut egy „csapatépítő” közös étkezés. Ha még csak egy erkélyed sincs, léteznek már elektromos sütőkövek is, legvégső esetben pedig meghatározó családi élmény lehet egy-egy közösen elkészített ebéd is, főleg, ha egyéb körülmények között a családod nem túl aktív a konyhában. :)

8. Nincs medence? De zuhany vagy fürdőkád biztosan van. A nagy hőségben egy hűs tusolás után úgy érezheted magad, mint aki most szállt ki a Balatonból. Minden csak attól függ, akarod-e jól érezni magad, vagy inkább azon sopánkodsz, hogy bezzeg idén miért nem jött össze az elutazás?

9. Amikor pedig olyan kánikula van, hogy országos a hőségriadó, csak engedd le a redőnyöket, húzd be a függönyt (kapcsold be a ventilátort-légkondit, ha van), keverj egy jéghideg limonádét, citromfűvel és mentával, telepedj le a kanapéra, és bástyázd körbe magad a kedvenc magazinjaiddal vagy régóta olvasásra félretett könyveiddel!

Nos, én így nyaralok itthon, amikor nem tudjuk megoldani az utazást. :)

Akár elutazol, akár otthon próbálod ki a tippjeimet: szeretettel ajánlom olvasásra a Lélekkönyvet és a Hivatalok hálójában című, a „sikeres ügyintézés mesterfogásait” tartalmazó könyvet is, mely egyszerre ad profi tippeket, és egyszerre rendkívül szórakoztató olvasmány is.

Részletek itt. 

2014. június 18., szerda

Fiam szerint a nyaralás legfontosabb kelléke

Rohannak az évek: mikor életmódváltásba fogtam, nagyfiam akkor kezdte a sulit, ma meg már gimis...

Amikor eljutunk egy hétre a Balatonhoz nyaralni, előtte én is, mint gondolom mások is, listát írok, mit kell vinni, mit kell venni, hogy garantáltan adott legyen minden a tökéletes hét naphoz.

Megkérdeztem kíváncsiságból a fiamat, mi a legfontosabb a nyaralásnál, segítsen, mi ne maradjon itthon semmiképp. A válaszát valószínűleg nem fogd elhinni. Ha úgy tippelsz, hogy szerinte a legfontosabb:

1. az okostelefon

2. a Wifi a szálláshelyen

3. a fürdőgatya a strandoláshoz,

nos, akkor nagyon tévedsz!

Nagyfiam szerint ugyanis a nyaralás legfontosabb kelléke a könyv!

Miután felszedtem a leesett állam a padlóról, meg is magyarázta: - Mit ér a nyaralás, ha reggel, míg a többiek alszanak, nem lehet lustálkodni egy kicsit és elmélyedni valami jó könyvben? Mit ér a pihenés, ha ebéd után a sziesztában (mikor épeszű ember még nem megy ki a strandra), unatkozva csak bámulod a plafont, de nincs egy jó regény, ami teljesen elvarázsol? És mit ér a legjobb társaság, ha este (éjjel-hajnalban, ahogy adódik:) ), a hatalmas világmegváltó dumapartik után nem lehet még levezetésképpen olvasni pár oldalt elalvás előtt? (Ő persze nem íly' költőien fejezte ki magát, de az értelme ez volt.) :)

Nos, le se tagadhatja, hogy kiköpött anyja fia (emlékezzünk csak a tavalyi fejlámpás sztorira :) ), mert én is pontosan ezt gondolom a nyaralásról!

Úgyhogy, amennyiben összejön az évi rendes balatoni nyaralás, egy héttel előtte mindig átnézzük fiammal a könyvkínálatot, anyagi lehetőségeink ismeretében válogatunk egy hétre való olvasnivalót, és teljesen megnyugodva vágunk neki az egy hétnek. :)

Erre a nyárra Nektek magamat ajánlom. :)

A „Kilófaló lélekkönyv – A végső megoldás” úgy gondolom, igazi nyaralós-elmélyedős könyv (is). Fontos kérdéseket boncolgat (önmegvalósítás, személetváltás, egészségesebb életmód, életünk irányításának kézbevétele, energiavámpír rokonok leépítése, finom receptek stb.), de mégis könnyed, szórakoztató formában.

És ha ügyintézési gondjaid is vannak, de annyira még nem bonyolultak, hogy ügyvéd segítségét kellene kérned, rajtad viszont már túlnőttek, akkor szeretettel ajánlom férjem „ügyintézői gyorstalpalóját”, a Hivatalok hálójában című könyvét.

2014. június 17., kedd

A nap mondata: ez adjon erőt mára


Az életemben mindig nagy jelentősége volt a mély bölcsességeket hordozó, számomra reményt és kapaszkodót nyújtó mondatoknak.

Tizennyolc éves lehettem, tele kishitűséggel, önbizalomhiánnyal, aggódtam, hogy nekem talán sosem lesz igazi Társam:), és amikor már sokadjára mondtam ezt, a nővérem maga felé fordította egy, éppen az asztalon heverő napilap sarkát, és a szélére nagy, nyomtatott betűkkel ráírta:

"VÁRT LÁNY VÁRAT NYER." 

Ez akkor beleivódott az agyamba, ma is látom magam előtt, olyan volt ez a Tesóm keze által írt négy szó, mint holmi isteni kinyilatkoztatás, és azóta is mosolyogva gondolok erre az epizódra (szerintem Virág már nem is emlékszik rá). :)

Jött pár év keresgélés (az sem volt rossz) :), majd 23 évesen valóban megismerkedtem a mostani férjemmel, és maximálisan beigazolódott a jóslat:)

A mai nap "mondását", ami szintén sokszor felbukkan az életemben és erőt ad, megosztom most Veled (sajnos, hogy kitől származik, azt nem tudom), hátha pont erre van szükséged:)

Pont itt, pont most, pont ma. :)

Ha gondolod, add tovább valakinek Te is, akinek lehet, ez a mondat varázsolja túlélhetővé a napját, hetét.


Legyen nagyon szép napotok, és alakuljon úgy, ahogy terveztétek!

Üdvözlettel:

Szoó Judit

"Kilófalóból" lett, önkéntes gondolkodásmód tanácsadó:)



A nap mondata:

"A végén minden jóra fordul. Ha még nem jó, akkor még nincs vége."

:)

Véletlenek márpedig vannak - csak nem véletlenül! :)



Annyiszor és annyian mondjuk, hogy szinte már elkopott a kifejezés jelentősége: „Tudom, hogy nincsenek véletlenek! Ez most okkal történt, biztosan van üzenete számomra.”

Ez így is van, de mit is jelent a véletlen? Miért olyan misztikus számunkra?

Írtam már korábban erről, hogy a véletlen tulajdonképpen nem más, mint fel nem ismert törvényszerűségek sorozata, melyek egy adott időben, egy adott helyen, egy adott eseményben kicsúcsosodva jutnak a tudomásunkra. Egy addig általunk nem ismert (ezért magasabb rendűnek gondolt) tervnek engedelmeskedve történik mindez – minden misztikát nélkülözve, teljesen normális módon. Ránk azért hat mégis a teljes döbbenet és meglepetés erejével, mert valami okból nem tudtuk követni az odavezető okokat, a végeredmény bekövetkezése „ezért” feldolgozhatatlan és döbbenetes, mert számunkra minden logikus előzmény nélkül a semmiből jött. :)

Véletlenek azonban tényleg nincsenek. Amikor történik egy tragédia, vagy csak egy rossz esemény, ezek futnak át az agyunkon:

„- Ó, ha csak tíz perccel előbb/később érkezem, ezt megelőzhettem volna, micsoda pech, hogy pont itt , pont most, pont ekkor történt: tíz percen múlt az egész!”

„- Ó, ha ezt előbb hallom/látom/tudom, akkor figyelmeztethettem volna az illetőt, és akkor nem történik meg a baj!”

De így van ez, amikor kellemes véletlenbe futunk bele:

„-Mennyi esélye volt annak, hogy ma áramszünet miatt nem lesz nyitva a gyógyszertárunk, ezért a világ másik végébe kell utaznom a kisfiam gyógyszere miatt, és pont ott fogok összefutni a 25 éve Kanadába költözött legjobb barátnőmmel, aki pont tegnap érkezett haza látogatóba! Ha nem lesz beteg a kisfiam, ha nincs áramszünet a gyógyszertárban, ha nem én megyek, hanem a férjemet kérem meg: sosem mentem volna arra, és akkor nem is találkoztunk volna ma!”

Gondolom, sejtjük már, hogy dehogynem találkoztak volna. Ami megtörtént, az azért történt, mert nem is tudott volna másképp történni. Aki meghal, az nem „véletlenül” hal meg, ahogy megszületni, életre születni, anyánk méhébe kerülni sem lehet „véletlenül”. Csak gondolj bele, mi venne minket körül, ha egy százaléknyi esélye is lenne a „véletlennek”? Káosz! Borzalom! Tervezhetetlenség, hiszen bármit, bármikor keresztülhúzhatna a szeszélyes „véletlen”. Egyetlen tervünket sem lehetne megvalósítani, egyetlen ötletet sem végigvinni, mert bármikor romba dönthetné már az elején a „véletlen”.

Képzeld el azt, hogy ebédelsz. Minden falatnál a szádhoz emeled a villát, kinyitod a szádat, bekapod a falatot, megrágod, lenyeled. Van benne bármi misztikum? Az égvilágon semmi, tudatos és tanult döntések beidegződött sorozata történik, már automatikusan csinálod. Épp ezért képzeld el most azt, hogy valami okból történik benned egy kis „agymosás”, és átmenetileg elfelejted, hogy milyen tudatos döntések vezetnek oda, hogy te szépen leülj és megebédelj! Ennek a rövidzárlatnak a következtében az történne, hogy minden alkalommal, amikor a falatot a szádhoz emeled, és a szád erre „kinyílik”, hogy bekaphasd, elképedve felkiáltanál, hogy „Atyaúristen, mekkora véletlen, és mennyi volt az esélye annak, hogy pont akkor fogom kinyitni a számat, amikor a villát odaemelem?!” :) És így eszed meg az ebédedet, ebben a „döbbenetes” állapotban, hogy valami elképesztő, hogy egy egész tál ételt sikerült megenned úgy, hogy pontosan, minden alkalommal akkor nyílt ki a szád, amikor ételt emeltél oda. :) Ez szokás szerint egy szándékosan sarkított és eltúlzott példa, de ha legközelebb tapasztalsz az életedben valami feldolgozhatatlanul meglepő:), "véletlenszerű" eseményt, azért jusson eszedbe a villa és a szád. :) A háttérben szépen minden szál tudatosan odavezetett az adott esemény bekövetkeztéhez: csak épp az odavezető szálakról lemaradtunk. :)

Ugye most már számodra is világos például az, hogy nem a véletlen műve, hogy ezt a hírlevelemet (is) megkaptad, és a leveleződ nem passzolta rögtön a spam-ek közé, hogy soha meg se találd? Nem véletlen az sem, hogy ha idáig eljutottál az olvasásban, és két kattintás után nem törölted ki és kezdtél olvasni valami mást? Valamiért eljutottál eddig. Sőt, hát valamiért eleve eljutottál "hozzám", megismerted anno valamelyik receptemet, vagy ismerősöd hívta fel rám a figyelmet, vagy netes böngészés közben "véletlenül" akadtál a honlapomra, és valamiért arra is késztetést éreztél, hogy hírlevélre feliratkozz. :)

A Kilófaló lélekkönyv – A végső megoldás? című könyvemben a fentiekhez hasonló kérdéseket boncolgatok. Nagyon érdekel a test és lélek összefüggése, a betegségek „üzenete”. Tudni akartam azt is, meddig van jogom kiállni az érdekeimért, meddig vagyok köteles elviselni családtagjaim vagy közeli ismerőseim „energiaelszívó”, életemet megkeserítő magatartását, hol a határ, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül mondhatok nemet? Mi áll az elhízás lelki hátterében, mi az a bizonyos „végső megoldás” a súlyunk megőrzésére? Egyáltalán ki és mi irányítja az életemet, vagy amit eddig hittem (mert elhitették velem), az nem is igaz, és életem egyedüli irányítója én vagyok?!

Bővebb információ itt a könyvről.

Akinek pedig ügyintézési nehézségei vannak (víz-, gáz-, áramszolgáltatóval, önkormányzattal, telefonos-tévés-netes szolgáltatókkal, üzletekkel stb.), de az ügy még nem akkora, hogy ügyvédi segítségre legyen szükség, ahhoz viszont már kilátástalan, hogy egyedül oldja meg (mert az ügyintézők hülyének nézik, lerázzák, nem veszik emberszámba, modortalanok), akkor ajánlom a konkrét megoldási javaslatokat, és „a sikeres ügyintézés mesterfogásait” tartalmazó, Hivatalok hálójában című könyvet. Melyet Bernau Péter újságíró írt, tele saját, megtörtént, sikeresen lezárt ügyekről szóló levelezésének közreadásával, mely „leckék” hatására ma már nagyon sok követője intézi teljes sikerrel a korábban megoldhatatlannak hitt vitás ügyeit.

Megnézem, mi is ez a könyv? – bővebb ismertető itt.

Egy szorgalmi házi feladat az önismereti játékokat kedvelőknek: mától keresd a "véletlenek" mögött rejlő tudatos üzeneteket! A jó "véletlenek" okait nem nagyon kutatjuk, csak örülünk nekik és kellemes meglepetésként fogjuk fel. De mi a helyzet a csapásokkal, a semmiből érkező, de egész életünket alapjaiban megváltoztató, akár új életpályára helyező "véletlen" eseményekkel? Azonnal nem fogod látni, mert a sokk feldolgozásával és az életben maradással leszel egy jó darabig elfoglalva (ilyen lehet a váratlan állásvesztés, szeretett háziállat elveszítése, legjobb barátnő hirtelen külföldre költözése, házastársad minden előzmény nélküli lelépése, súlyos anyagi kár keletkezése az otthonodban (tűz, árvíz, szél), autód totálkárosra törése, otthonodba való betörés, anyagi lenullázódás, terhesség megszakadása stb.), de amint telik az idő, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

- milyen új irányba fordult az életem a történtek hatására?

- milyen új ismeretségeim köttettek a változások miatt? (Mert mondjuk betörtek, és ezért elkezdted keresni olyan emberek társaságát, akik szintén átéltek ilyesmit, és hasznos biztonsági/védelmi tanácsokkal szolgálhattak és közben akár új barátságokat kötöttél.)

- milyen új ismereteket szereztem a szomorú eseménynek "köszönhetően" (vagyis milyen új téma felé fordult az érdeklődésem, amire egyébként nem sok esély lett volna)?

- miben változott a világnézetem, szemléletem?

- hol tartanék most, ha az a fájdalmas esemény nem következik be? Több, jobb/szabadabb/tartalmasabb lett-e az életem furcsa módon a veszteség hatására? ("Talán azért ment el az a kisbaba, mert súlyos beteg lett volna? Lehet, hogy valóban jobb is így?")

- amit először katasztrófaként éltem meg, annak most milyen előnyeit tudom mégis kiemelni? ("Borzasztóan fáj, hogy megmérgezték a kutyámat, és meg tudnám ölni, aki ezt tette, örökké hiányozni fog, de őt már semmi nem hozhatja vissza. És így hónapok elteltével azt gondolom, talán még jó darabig nem is akarok újra kutyát, mert az sem olyan rossz, hogy szabadabban el tudok menni különféle programokra, nincs betáblázva minden napom és nem kell mindent ahhoz igazítanom időben, hogy a kutya miatt haza kell érnem, hogy naponta többször muszáj levinnem" stb...)

- változott-e a családomhoz való viszonyom? Több jut-e nekik most belőlem? És nekem belőlük?

Ha van kedved, nekem is elmesélheted a történetedet, akár írd meg válaszként erre a levélre a "házi feladatot": mi az, ami egykor vagy mostanában iszonyatos, váratlan csapásként ért, de aztán a hatására mégis teljesen jó irányba fordult az életed? (hazisutik kukac gmail.com) De ha nem szeretnéd, akkor csak magadhoz legyél őszinte, saját magadnak bátran mondd ki azt is, ha valójában megkönnyebbültél utólag egy fájdalmas esemény miatt, mert ezek hordozzák sokszor a legnagyobb üzenetet számunkra, hogy kik is vagyunk, mi is a tényleges célunk ebben a világban...

2014. június 6., péntek

Ezért (is) szeretem a nyarat


Minden nyár fénypontja, amikor június végén-júli elején eljön az az időszak, amikor elindulok a kertbe egy üres kosárral, és azt minden földi jóval megtöltve jövök vissza a házba...

Elmondhatatlan élmény enni egy olyan levest, aminek minden egyes része a saját kertedből kerül ki, na és ahhoz fogható répa, karalábé, zeller, borsó, petrezselyem, vöröshagyma íz sem érezhető egyetlen Tescós zöldségben sem, mint a saját termesztésűben! Olyan intenzív íze van a sárgarépának, hogy összetéveszthetetlen.

Hozzá még pár tojás, esténként barack, málna, szilva a gyerekeknek, ősztől két-három fürt szőlő, majd hatalmas, lédús, édes zöld-fehér alma: az elsődleges a gazdagság érzete, hogy ezt mind én "csináltam", a második az is persze, hogy ez forintosítva milyen sokba kerülne, mennyit lehet megtakarítani, hogy nem boltban vesszük!