2016. március 25., péntek

Állatkerti séta

Pár héttel ezelőtt az állatkertben jártunk, ahol évek óta nem voltunk. Nekem a legnagyobb élmény a kecskesimogató volt, a másik pedig, hogy kengurut is tudtam simogatni. Úgy vártam azt a napot,  mint más az afrikai szafarit :), és persze mindig kettős érzés is. Egyrészt nagyon jó testközelből látni olyan állatokat, melyek valódi élőhelyére soha nem fogok eljutni (elefánt, strucc, majom, pingvin), másrészt mindig sajnálom is őket, mert jobb sorsot érdemelnének, de felesleges ezen tépelődni, hiszen tudjuk, hogy mindenkinek nagy vonalakban megírt sorsa van.

Lényeg, hogy egy nagyon jó családi nap volt :)

Nagyon igyekeztünk, hogy rávegyük, ugorjon a vállunkra, de nem jött össze


Marcika, szelídebb pillanatában (á, nem, mindig ilyen cuki) 



Ők az egész család kedvencei. Nagyon tetszene, ha nálunk is honosak lennének,
és itt totyogna néhány az udvarban. 




Ők azok, akiket szívből sajnálok, bár nem ismerem a fókák lelki világát,
de ha játékosak is, a saját élőhelyükön, szabadon talán jobban éreznék magukat.
Bár a fene tudja, mert ha meg megeszi őket a jegesmedve,
mégis jobban járnak fogságban élve... Nehéz ügy ez. :) 





Na, ezeket a cuki kengurukat tudtuk simogatni, nagyon aprók és aranyosak és békések voltak. :) 




Mi is bevállaltunk egy állatkerti emlékfotót: fából faragott királyfi helyett egy koalával. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése