2015. szeptember 21., hétfő

Elkövetett vétkeink terhe alatt élni...


Mindannyian a magunk útját járjuk, a magunk tempójában, a magunk szintjén haladunk. Mindenki épp annyit tesz, amire képes, elítélni ezért senkit nem szabad (még ha nem is mindig könnyű, főleg, ha magunkról van szó...), hisz mindenki azt tudja kihozni magából, ami épp benne van. Én sem voltam, vagyok különb.

De az életben az a nagyszerű, hogy mindig van "ébredés", mindig van lehetőség arra, hogy a múltat lezárjuk, a múltbeli énünket eltemessük, magunk mögött hagyjuk gyarló és szörnyű tetteinket, és MÁTÓL teljesen másképp éljünk... Mert már értjük, már látjuk... Változhatunk mától, e perctől, mostantól, és soha sem "majd holnaptól"... És akkor a megbocsátást is elnyerjük és tovább léphetünk egy másik szintre, valami mással szembenézni és így tovább...szépen előre a fejlődés útján...





2 megjegyzés:

  1. Egyetértek! Nagyon jó cikk! Minden "Anya és Apa" megszívlelhetné!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Igen, sosem késő változni, még akkor sem, ha hibázott az ember, a változás, a tiszta lap lehetősége mindenki előtt ott áll...

      Törlés