2014. december 9., kedd

"Jobb, ha hallgatsz" - avagy katasztrofális házassági évfordulós randevúnk

Az történt, hogy október 10-én ünnepeltük a házassági évfordulónkat, és már jó előre megbeszéltük, hogy aznap este megünnepeljük magunkat is. :)

Férjem választott egy filmet, a címére sajnos már nem emlékszem, és sok egyébre sem belőle. (Na jó, visszakerestem, a Jobb, ha hallgatsz c. film volt az, közben már a bejegyzés címéhez is beírtam.)

Pénteki napra esett, egész héten dolgoztunk, még délutánra is volt egy kis tennivaló, családi elfoglaltság miatt csak az este 9 órás filmre tudtunk elmenni. De mindenképpen végig akartuk csinálni, már csak becsületből is, mert egész héten erre készültünk és nem akartuk, hogy csak úgy elteljen ez a jeles nap, mint egy akármilyen másik. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra meg a közös dolgokra.

Fáradtak voltunk, nekem ráadásul majd szétment a fejem is, a film nagyon gyenge volt, ezek tetejébe még feliratos is, és be kell vallani, nem is emlékszünk minden részletre, mert felváltva bealudtunk. :) A végén azért jót nevettünk saját magunkon, és viccelve többször megemlítettük, miközben félkómásan kitámolyogtunk a parkolóba a kocsiig, hogy "de jó" kis évfordulós ünneplés volt. :) :)

Utána szépen hazajöttünk, és alig vártuk, hogy bezuhanjunk az ágyba, és végre.... aludjunk. :)

Ekkor fogadtuk meg ünnepélyesen, hogy a jövőben TILOS a férjemnek filmet választani, mert különös érzékkel talál rá a legpocsékabb filmekre. Megbeszéltük azt is, hogy alakuljon bárhogy, odafigyelünk, hogy ne késő esti filmre menjünk a többi évfordulón, és jusson idő utána esetleg enni is valamit, szóval tényleg megadni a módját az ünneplésnek.


De azért egymásnak nagyon örültünk, és semmi más nem számít. :)


6 megjegyzés:

  1. Nem számít... Ilyenkor még együtt aludni is jó... még ha az mozi... :) Nálunk is volt már ilyen, hogy elpocsékoltunk 2 órát egy iszonyú rossz filmre... De van ilyen. Akkor is mellette ültem és örültünk egymásnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is ezt a pozitívumot próbáltuk leszűrni :)

      Törlés
  2. Hogy mi mennyire egyformák vagyunk bizonyos dolgokban? Nem? Ugye neked is feltűnt... Biztos ezért az a sok év... Már a miénk is egy jó kis régi házasság a maga módján :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valamelyik nap pont ez jutott eszembe, ahogy olvasgattalak, hogy minden különbözőségünk ellenére (mert mire felnőttünk, azért lett bőven) :), elképesztő néha, mennyi azonosság van bennünk. Néha, amiket írsz vagy mesélsz, akár én is mesélhetném, mert azt éltem át, úgy gondolom én is. :) Tényleg nem véletlen sodródtunk mi össze akkor! :)

      Törlés
  3. Néha még bele-bele olvasok a régi leveleidbe... Azok voltak a szép idők, bélyeg, boríték, hosszú, kézzel írott levelek... Ma már nagyon kevesen tudják mi az... :) Jó, hogy nem maradtunk ki ebből!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök, olyan élmény volt mindig a postást lesni, vajon hoz-e valamit...:) Mi még a férjemmel is átéltük ezt, pont a "technikai-informatikai korszakváltás" határán ismerkedtünk meg: néha ment persze egy-egy telefon (de még szigorúan vezetékesről, '98-ban volt, mobil a láthatáron sem, talán a családnak volt egy közös :) ), de mi még igazi szerelmes leveleket váltottunk, az e-mailről azt sem tudtuk micsoda (én legalábbis) :) A gyerekeimnek ez már történelem és nem tudják elképzelni, hogyan tudtunk így élni, el kellett magyaráznom, mi volt pl. a távirat :) Ők meglátnak egy helyes lányt vagy fiút bárhol a világon, öt perc alatt megtalálják a F.bookon, semmi izgalom, semmi kihívás :) Bezzeg a mi időnkben. :) :) :)

      Törlés