Motiváció

Minden kezdőnek, haladónak, újrakezdőnek és éppen célba érőnek is biztatásul egy kis képes önbizalom-építés. :)

Anya-fia csapatépítés, avagy "ajánlott" olvasmányt olvasunk....

Először is, még most sem vagyok tisztában azzal, hogy a nyári "ajánlott" olvasmány tulajdonképpen kötelező olvasmányt jelent-e, csak kevésbé riasztó megfogalmazásban? :)

De mert nem szeretném a tanévet rögtön rossz ponttal indítani a suliban, akár valóban csak önkéntes olvasmányról van szó, akár kötelezőről, inkább elővettem a témát.

Júniusban és júlisban még nem. Hadd nyaraljon, játsszon, pihenjen, fürödjön, számítógépezzen: hosszú hónapok után most végre nincs beszabályozva a napja.

Augusztusban aztán én is éreztem, hogy lassan cselekedni kell, bármennyire is nem szeretem a "szülői" szerepet, szívesebben vagyok csak simán "anya"...

Pedzegetni kezdtem, hogy legalább el kellene kezdeni az olvasást (Lassie hazatér vagy Bambi), magyaráztam neki, hogy ezek ráadásul még jó könyvek is, ami nem mondható el minden kötelező olvasmányról...

Nagy volt a "szenvedés", hogy nem, meg miért, meg nincs kedvem, ráhagytam. Aztán megvettük a könyvet, és felajánlottam, hogy olvasok neki belőle, ha szeretné. Ez már kicsit jobban tetszett neki. Sőt, tettem hozzá, ha akarja, ő is olvashat fel nekem. Csak színlelt volt a tiltakozás. :) Ugyanis ilyet mi már csináltunk: a Meseszakácskönyvemet nagyon szereti, végigolvastuk már belőle Fratzi mackó történetét többször is, mégpedig fordított felállásban: Marcika mellé bújtam az ágyba, és ő esténként felolvasott nekem belőle egy-két fejezetet. :)

Az a nagy szerencsém még, hogy Marcika legfőbb szeretetnyelve a minőségi idő utáni vágy, és akkor boldog, ha vele vagyok, ha együtt csinálunk valamit, ha ott vagyok legalább a közelben. Nekünk nagyon jót tesz, hogy míg a nagyokat az apjuk szállítja autóval iskolába (vidékről Pestre mindennap), addig minket összekovácsol nagyon, hogy nekünk hóban-fagyban- esőben minden áldott nap fel kell ülni a bicajra, és eltekerni a suliba. Délután meg együtt jövünk haza, kora estig együtt töltjük a nap további részét is, és azt hiszem, ezek az élmények mindkettőnket nagyon boldoggá tesznek. :)

Szóval, megvettük a könyvet, ígéretem szerint elolvastam  neki az első fejezetet, aztán megkérdeztem, nincs-e kedve a másodikat neki olvasni. Volt. Úgy olvas, úgy hangsúlyoz harmadikos létére (most már a negyediket kezdi ősszel), hogy sok felnőtt nem olvas így. Ő az osztály legjobb olvasója, évfolyamában olvasás versenyt is nyert, szóval kifejezetten élvezetes hallgatni, ahogy felolvas, és ugyanolyan tempóban, mint én!

"Természetesen" úgy alakult, hogy míg három-négy fejezetet is felolvas, addig rám jut egy, az is csak azért, mert elfárad, akkor átveszem tőle, mert ennyi jutalmat megérdemel. :) Mivel elég izgalmasak a fejezetek, nehéz abbahagyni az olvasást, mert kíváncsi a folytatásra, így minden nógatás, fenyegetés nélkül élvezettel olvassa a könyvet.

Mindig felajánlom neki, hogy nyugodtan olvassa egyedül, némán, mert úgy sokkal gyorsabban halad,  és nem is olyan fárasztó, és majd elmeséli nekem, hogy én se maradjak le:), de inkább felolvas továbbra is.

Két délután alatt eljutottunk a 100. oldalig.  A könyv kb. 180 oldal, tehát újabb két délután alatt befejezzük... Vagyis ő, mert én már arra vetemedtem, hogy míg este olvasott, engedélyével legördültem a szőnyegre, s Lassie kalandjainak hallgatása közben csináltam pár hasizomgyakorlatot, súlyzóztam, végeztem pár jógaelemet, aztán még le is nyújtottam és Lassie csak ment, ment rendületlenül, mindig dél felé :) :)

Most ott tartunk, hogy megbeszéltük, ha ez ilyen jól megy, elolvassuk a Bambit is. :)