Elöljáróban annyit, hogy ennek a bejegyzésnek a tartalma már kiment hírlevélben a "belső" körnek. :) (Ahová még nem érkezett meg, majd meg fog.)
A következő reakciók jöttek rá már az első percekben:
"Szenzációs!" "Jókat vigyorogtam!" "Engem abszolút motivál" "Köszönjük, hogy mindig kitaláltok valami szenzációsat, nekem ez is nagyon bejön!" "Szeretném kiegészíteni a könyvrendelést ezzel is!"
Kedves Olvasóm, Hajni javasolta még, hogy az én fotóm helyett esetleg valami elrettentő, csúnya képet, boszorkányt, sárkányt kellene felhasználni ehhez a bizonyos dologhoz, ami abszolút jó ötlet, és köszönjük! Mi most ennél a szériánál nem is az elrettentésre, rossz érzés keltésre fektettük a hangsúlyt, hanem pont, hogy jó érzésekkel, derűsen, mosolyogva maradjunk motiváltak, s közben ugyanilyen jó hangulatban álljunk ellen a kísértésnek!
Ezért gondoltuk úgy, hogy visszatartó ereje lehet annak, ha maga Szoó Judit "felügyeli" a sikert, akinek a Kilófaló életmódja majdnem egy évtizede bizonyít sok ezer ember életében, és hathat rájuk motiváló hatással. :)
Hogy mi a fenéről beszélek? A folytatásból azonnal kiderül! :)
Köztudott, hogy nekem nagyon fontos a motiváció, sőt, mindenkinek az, hiszen nélküle nem is lehet élni. Motiválatlanul kezdjük el azt érezni, hogy talán nincs is értelme az életnek. Mert tényleg mi értelme a reggeli felkelésnek, a napi robotnak, ha nem látunk magunk előtt lebegni valami célt, ami miatt ösztönzést érzünk, hogy nap nap után tegyük, amit tennünk kell?
De motiváció kell a fogyáshoz is, különben mi sarkallna arra, hogy tényleg elérjük az áhított külsőt?
Ezen kívül a humor is átitatja az egész életemet, az írói stílusomat, a lényemet: humor nélkül élni olyan, mintha só nélkül kellene főzni. :)
Na most ezek után jött egy ötlet, hogy e kettőt, a motivációt és a humort valamilyen formában ötvözni kellene, hogy még nagyobb és főleg kitartóbb tettekre ösztönözzön minket. Hogy emlékeztessen a kitűzött célra akkor is, amikor már lanyhul a lelkesedés. Magamból kiindulva tudom, hogy az a legrosszabb, amikor a jó kezdés után a szürke hétköznapokon magunk is kételkedni kezdünk, vajon valaha elérjük-e kitűzött célt?! Ami lehet az álomsúly is, vagy éppen annak a megtartása. Pláne, ha már évek óta élünk új szabályok szerint, idővel elkerülhetetlen egy kis fásultság...
Amit erre a célra kitaláltunk, azt baráti és családi körben kezdtük tesztelni. Nagyon izgalmas, és egyben megdöbbentő volt tapasztalni, hogy amit vicces kis motivációs ötletnek gondoltunk, milyen komoly visszatartóerővel bír, és mennyire megkönnyíti a kontrollált fogyást!
És felért egy pszichológiai tanulmánnyal végignézni az arcokat, amikor leesett nekik, mi is az, amit látnak! :) :)
Azt előre mondom, hogy nem való mindenkinek! Akik mindig másban keresik a saját kudarcaik okát, akik mindig másra teszik a felelősséget és nem tudják vállalni a saját tetteikért, akik nem értik, hogy a célokért KITARTÓAN tenni kell, akik még nem tudják, hogy ami egy embernek sikerült, azt az eredményt attól kezdve BÁRKI megismételheti, nos rájuk ez a pici dolog sem fog ösztönzően hatni, sőt azt mondják, na egy újabb "ezoterikus" hülyeség. :)
Azoknak sem való, akik nem értékelik a finom, csendes humort, a kedves gesztust, bár én azt hiszem, ilyen ember a hírleveimre sem iratkozna fel.:D
Mi azoknak készítettük, akiknek már nem kell magyarázni, mert tudják, hogy nem mindegy, milyen közegben élnek, milyen feliratok, szövegek, szavak, mondatok itatják át napi szinten az életüket? Akik tudják, sosem írunk ki olyat a monitor fölé, hogy "szeretnék lefogyni", csak olyat, hogy "napról-napra, egészségesen és folyamatosan fogyok".
Azoknak készült, akik számára a Kilófaló, mint életmód, jelenség, mint ételek gyűjteménye, mindaz, amit javaslok, tanácsolok, továbbadok: az elmúlt lassan 9 évben már bizonyított! Akik már tudják, ha mondok valamit, annak oka van. Akik nem csak azt látják, amit a két szemük láttatni enged, hanem már picit túllátnak a kézzelfoghatón, a szemmel láthatón...
Akik ismerik a Lélekkönyveimet, azoknak meg nem is kell többet mondanom, már rég értik, mire gondolok.
:)
Használja mindenki egészséggel, szeretettel, akinek segítségére van, abban a biztos tudatban, hogy mostantól "mindent látok!" :)
(A gyerekeim másfél-másfél kilót fogytak azóta, hogy először meglátták, én hármat, mert még engem is visszatart, ami azért elég vicces helyzet, ha majd meglátod, miről is van szó...) :)
Motivált és derűs napot kívánok, és őszintén elnézést kérek azoktól, akiknek az ilyen jellegű moitváció "nem megy át", falra másznak a kiragasztott "vezérmondatoktól" és hasonlóktól: ők tekintsék tárgytalannak ezt a mai bejelentkezést és bocsánat, hogy feltartottam őket! ;)
Mindenki más váljon újra gyerekké, eressze szabadjára a jobb agyféltekéjét :), és mosolyogva dobja fel a fogyás/súlytartás szürkülő hétköznapjait egy kis vidám, "szoójuditos" támogatással! :) :)
Judit
