Én vagyok a "sötétedés"-felelős a családban évek óta, azaz októberben én hívom fel a család figyelmét esténként, hogy nézd már, megint kicsit hamarabb jön az este, majd december 20. után megint én vagyok, aki - akkor már - ujjong, hogy figyeljétek, megint egy perccel később borul sötétségbe a világ.
Nekem ezek az apróságok segítenek túlélni a telet, minden ősz és tél, amikor beszorulunk a házba, egy kis meghalást jelent, mert nekem a szabadban "levés", a korlátok nélküliség, az éjszakába nyúló fényes nappalok, a föld, a kert, a növények, a teremtés, ápolgatás, szeretgetés az életem (fák, virágok, palánták, gyümölcsfák, kislibák, tyúkok, kutyák, macskák és így tovább. Nemrég mondtam valakinek, hogy szerintem nekem egy állatkertben kéne laknom. :) ) Amikor ezektől a tevékenységektől, élményektől hónapokra elszakadok, olyankor mindig tudatosan kell keresnem más örömforrásokat, hogy "be ne depizzek", és minden évben büszke vagyok magamra, hogy meg is tudom oldani.
Tavaly ősszel megírtam az Ízkavalkádot, ami miatt két-három hónap csak úgy elröpült, később nyáriruha varrásba kezdtem, meg házfelújítós csatornákat néztem és teljesen kiműveltem magam a témában. :) (Idén nyáron nagyon is időszerű nálunk egy festés, felújítás, úgyhogy szükségem is volt minden jó ötletre, inspirációra.)
Közben persze megvan a "napi rutin" is, főzés, mosás, takarítás, teregetés, állatok ellátása, webáruházas munkák. Hétvégén pedig kezdődik a palántavetés is, tavaly két héttel később kezdtem, de az már sok, nem tudtak olyan szépen megerősödni a palánták, úgyhogy visszatérek a jól bevált február közepére.
 |
| Palántázás |
Bújnak ki a földből a nárciszok zöld hajtásai, ahol meg kikapirgálták a földet a tyúkok, látszódnak a sásliliomok minden évben egyre tovább terjedő hajtáskezdeményei is. Kiolvadt a tó (a halaink átteleléséről a következő bejegyzésben mesélek), egyre többet tojnak a tyúkok, egy hétre szinte hozzánk költöztek a környékbeli kandúrok, aminek a lány cicánk eléggé örült :), és a libák is fészekrakásba kezdtek: úgyhogy egyértelműen minden, de minden apró változás afelé mutat, hogy a tavasz megállíthatatlanul közeledik. :)
Pár nosztalgikus kép a tavalyi kertről addig is, míg idén is ilyenné válik:
:)
VálaszTörlésUgye meg sem lep, hogy nálunk is én vagyok annak a felelőse, hogy jelezzem mikor mi történik. Még azt is, ha vörös az ég alja vagy fújja a felhőket a szél...
Már én is nagyon várom a tavaszt, bár nekünk még kicsit húzós lesz a kertezés (Szabolcs még suliba jár idén), de talán már idén többet tudunk kint lenni. Kata is :)
És szerintem is nagyon jó, ha az ember le tudja magát foglalni.
Nagyon várom a kerti eseményeteket :)
:) Igen, mi anyák már csak ilyenek vagyunk. Most hogy mondod, reggelente, amikor kinézek az ablakon, még sehol semmi, ők csak meresztgetik a szemüket, hogy én ugyan miből látom, de azt is meg szoktam mondani, hogy hamarosan kisüt a nap és nagyon szép idő lesz aznap. :) Egyszerűen az ég bizonyos színeiből és a vetülő reggeli árnyakból látszik és kész :)
TörlésA sok téli tennivaló is nagyon jó, igen: ha egyszer megérti az ember, hogy a többi ember nem azért van, hogy az ő szórakoztatásáról gondoskodjon, hanem a boldogságáért kizárólag mindenki maga felelős, attól kezdve kinyílik a világ. Én pedig úgy döntöttem, a két lehetőség közül a boldogságot választom ;) Azóta elrepülnek a telek is.