Az első pillantás...

Minden anya érteni fogja, mi az az érzés, amit most körbeírok. Amikor 9 hónapon át fejlődik bennünk a családunk legújabb tagja, rengetegszer elképzeljük, vajon milyen lesz? Milyen lesz a kis arcocskája, milyen lesz a hangja, amikor először felsír? Ha van már nagytesója, vajon rá fog hasonlítani? Óriásbébiként születik, vagy kis pirinyó, apró babaként? Lesz haja, vagy kis kopasz golyó lesz a fejecskéje?

És akkor eljön a hónapokon át megálmodott pillanat. Először látod meg, magzatmázasan, maszatosan, hunyorgó szemekkel, gyűrött, püffedt pofival. Kilenc hónapig a tested része volt, érezted előbb apró, később néha lórúgással felérő, bordák közé hatoló rúgásait :), mégis, akkor látod meg őt teljes valóságában, amikor végre megszületik.

És minél többedik gyerek, annál jobban bőg az ember abban a katartikus, szent, első pillanatban. :) :)

Én háromszor élhettem át ezt a csodálatos érzést, majd utána még pont 11-szer.

Mert amikor kijön a nyomdából egy új könyvem, és először feltépem a fóliát vagy csomagolópapírt, amibe kötegelve van, akkor derül ki a hónapokon át csak elképzelt és találgatott valóság, milyen is a legújabb gyermekem? :)

Olyan a borító árnyalata, ahogy képzeltem? Olyan jól mutatnak a betűtípusok, ahogy a monitoron? Jók lettek a képek kinyomtatva is? Nem csúszott el a tördelés?

Ezer kérdésre, ezer válasz, szívdobogás, melegség, itt van, megérkezett, akármilyen is, de az én "kicsikém", imádom, ahogy van: hosszú hónapok munkájának megérdemelt gyümölcse.

Legújabb szakácskönyv-gyerekem, Kilófaló káprázat névre keresztelve 2016. március 16-án gyönyörű szép narancsruhában, makkegészségesen megérkezett. :)

Ahogy a többi könyvemnek is, hosszú, boldog, sikeres, utánnyomásokban gazdag, sok embert boldoggá tevő életet kívánok neki is! :)