vasárnap, december 18, 2011

Vélemények a Népi ételek könyvemről

Néhány vélemény a Kilófaló népi ételek kötetről.
Köszönöm! :)
Judit
***


Szia Judit!

Nagyon köszönöm a könyveket. Ismét nem csalódtam. Természetesen szuper jók a könyvek. Rengeteg sok jó recepttel és tanáccsal. Persze megint a kezembe vettem és nem tudtam letenni, amíg el nem olvastam az írásaidat.
Megkönnyeztem az édesanyádat, de nem is tudom miért! nem lepődtem meg a történteken. Sok minden ismerős volt a sztoriban. Igaz másképp, de az alap ugyan az. Nem látják el a betegeket!  Velem is közölte az ügyeletes orvos a kórházban!!, hogy sajnálja, hogy rosszul vagyok, látja is, hogy szenvedek, de legalább egy infarktusomnak lenni-e kellene, hogy ellásson. Vért vettek és 2 órán keresztül várnom kellett az eredményre, de addig sem szólt senki sem hozzám és még fájdalomcsillapítót sem adtad! Állítólag nem lehetett! Na, de ez semmi a Ti történetetekhez képest, de ez is hűen tükrözi, hogy baj van, nagyon nagy baj!

Még egyszer köszönöm szépen és a munkádat is! A könyved által én magam is nagyon sok ételt átalakítottam már, ja és persze a család kedvenc süteményeit is már eszerint készítem el. Hála NEKED!

Üdv, Anita


***
 Drága Juditkám!

Tegnap a lisztek mellett megérkezett a könyved is, mert Anyu feladta postán. Ùgy vártam már és annyit nyavalyogtam már neki. Sopronban a könyvesboltban nézegettem epekedve! Persze a legalsó polcon volt betéve. Èn meg szépen kifordítgattam, hogy látszódjanak a borítók. A férjem meg egy polccal feljebb is tett egy párat. Aztán a bioboltban tartottam kiselőadást a lisztjeidről,honlapodról, hadd kupálódjon a nép;)! Remélem, rendel majd az üzletvezető! Micsoda klassz kaják vannak benne! Ès az elnevezéseik! Azok a régi kifejezések,dödölle,sonkás pánkó,kaszásleves, stb SZUPER!!! Köszönöm!

Mondanom sem kell, hogy nagyon megdöbbentett amit Anyukádról írtál.
Micsoda tehetetlen ájulatban telhettek ezek a napok! Nem titkolom, többször elsírtam magam. Főleg annál a résznél, amikor a szüleit kereste!
Ezt mi is megéltük, mert Apu nagyon súlyos cukros volt…, de nem untatlak ezzel.
Ezért is fogadtam meg, hogy nagyon odafigyelek magamra, mert:"Egyetlen életem van,amit jogom van egészségesen leélni". Ismerős?

Most sütöttem meg a karácsonyi kekszeket a Lakomák dupla adag linzertésztájából. A fele tésztába begyúrtam egy evőkanálnyi szárított levendulavirágot és főztem eritritből levendula szirupot, abból felvett 2 evőkanálnyit a tészta. Juditkám, az az illat, amíg sült!!!

Juditkám! Végezetül még egyszer boldog Ünnepeket kívánok az egész családodnak. Sosem fogom Neked elfelejteni azt az önzetlen segítséget, amit Tőled kapok, hogy kitapostad nekem az utat, hogy fogod a kezem és vezetsz, hogy segítesz, bátorítasz, vígasztalsz, mindig van időd rám. A mai önző, nyereségorientált világban nagyon kevés ilyen ember van, mint Te! Ès ez nem csak az én véleményem. Még egyszer: köszönet mindenért és használd jó egészséggel azt a pár apróságot amit küldtem.

Anyukádnak is nagyon jó egészséget, mielőbbi teljes felépülést kívánok!!!

Sok szeretettel: Puszi, Á.
***

Drága HáziCsodatündér! :)
 Néhány perce kaptam meg a Népi Ételek-et... Persze egyből rávetettem magam, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy a recepteket már nem fogom látni a könnyeimtől (tudniillik nagyon nem vagyok bőgős bige, utoljára tán 5 éve sírtam).
Az együttérzés könnyeit az öröm könnyei váltották fel (közben valahol azért agyonvert a meglepetés is), és csak néhány mondat erejéig zavarnálak a készülődésben.

- Ahogy Kryon mondaná: "üdvözöllek Fénymunkás, a megfelelő helyen vagy a megfelelő időben!" :)

- Hálás köszönet azért, hogy vagy - és azért amit adsz.

- Mivel személyesen nem találkozunk addig, így a lelkemnek legkedvesebb (talán nem is e dimenziós) zenéivel kívánok Neked, és családodnak Békés Boldog Ünnepet, jó egészséget, és sok-sok sütit!!!!! 

Millió puszi:

R.

***

Hali!
Te, ez a könyv valami csoda. Én nem tudom, honnan szedted ezeket a recepteket, de nagyon jók. Csorog a nyálam folyamatosan. 
De a lényeg.
Elolvastam a könyv elejét. Többször is. Nos én már sitten ülnék, szerintem, ha az én anyámmal történik az, ami a Te anyukáddal...
Viszont Neked írnod kell! Ha kell, álnéven, de akár a sajáton is. Az, amiről írtál, az egy dolog, erről még "beszélünk", most a lényeg a hogyanon van. Nem akarlak szembe dícsérni, de Te tehetséges vagy és olyan plasztikusan, képszerűen fogalmazol, hogy nem lehet abbahagyni. Van egy sanda gyanúm, hogy tán valami hasonló dolgokban is gondolkozol a jövőt illetően, és ha így lenne én támogatnám:)

A "rágásos dolog" is tetszik, bár nekem nem ment, annak idején próbáltam. Egyszerűen nem tudom annyi ideig rágni, ameddig kéne, mert akkor már az élvezet veszik el...

És persze a Téma, amit felvetettél. Már értem, miért voltak a kérdések. Nagyon érdekes és érdekel is. Ma voltunk a gyereknek vásárolni, én addig a Libriben múlattam az időt és azt vettem észre, hogy az ilyen témájú könyveket nézegetem.
Egyszerűen olyan dolgokat írtál le, hogy folyamatosan csak bólogattam, hogy ja, meg persze, meg én is. Szóval nekem ez a vonal is tetszik, kíváncsi leszek a többiek reakciójára.

További szép napot!

Z.

***

Drága  Judit!


Ma már el is olvastam a Népi ételek c könyved első oldalait. Nagyon sajnálom, ami édesanyáddal történt, de örülök, hogy jól van, ami köszönhető a te és testvéreid gondoskodásának, és a felé özönlő szeretetnek!
Végig könnyeztem ezen oldalakat, és nagyon együtt érzek veled. Nagy fájdalom ezt megélni, de még nagyobb az öröm, hogy veled, veletek van! Elsősorban kívánok neki mielőbbi javulást, és neked, hogy még nagyon sokáig legyen veletek, és szeressétek egymást nagyon!!! :)

Tovább olvasva a könyvedet, megint olyan érzésem volt, mintha rólam írtad volna. :))) Amikor a természetgyógyász kezelésbe vett, elmagyarázta, hogy a gyomor és nyelőcső ilyen elváltozásainak is lelki okai vannak. Sokat "nyeltem", nem adtam ki magamból a fájdalmakat, sérelmeket. Egy idő után ezek felhalmozódnak és szervi problémákat okoznak. Itt jött szóba a vonzás, és az egyik kezelés után az volt a házi feladatom, hogy könyvet kellett vennem. Nem mondott címet, rám bízta, de nagyon érdekelte a választásom! Akkor megvettem 2 könyvet, az egyik címe: Kulcs önmagadhoz, a másiké: Így működtesd a Vonzás törvényét. Akkor sokat segítettek, de valahogy megfeledkeztem róla. Na nem egészen, mert ma már, ha rosszul gondolkodom, akkor magamra szólok, hogy a NEM szó nem létezik, és fogalmazd ezt másképp!!!
Most, újra emlékeztettél a dokim szavaira, mondtam én, hogy olyan vagy nekem mint egy orvos!!! :)) Sokszor kell, hogy felrázzon valaki, vagy emlékeztessen olyan dolgokra, amelyeken kezdenénk elsiklani. Köszönöm neked!

Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok neked Nagyon Boldog Névnapot, erőt, egészséget! :))

E.


***
Kedves Judit!

Köszönöm szépen, és örülök, hogy anyukád történetét leírtad, és figyelmeztettél minket - a honlapon olvastam, amikor burkoltan írtál róla, de azóta sajnos, csak aludni járok haza, így nem tudtam követni életedet- ezért is "beszélgettünk" régen.

Zsuzsi

***
Kedves Judit!

Megérkeztek a könyveim, nagyon szépen köszönöm! Még nem volt időm rendesen áttanulmányozni, de nagyon tetszik!

Sajnos éreztem, hogy Anyukád volt a beteg a családban és teljesen ledöbbenve és könnyek között olvastam amit írtál Róla! Szavakat nem találok, miket tehetnek meg egyes emberek, felháborító!
Nem tudom, én meg tudnám-e állni hogy ne pereljem be azt a "doktornőt" vagy legalább el ne menjek hozzá...
De biztos megvan az oka, amiért ezt nem teszitek meg.
Örülök hogy otthon van, Veletek van és stabilnak mondható az állapota, kívánom hogy ez még jobb legyen!!!
Tünde

***
Kedves Judit!

Nagyon köszönöm a megelőlegezett bizalmat, hogy már akkor feladtad, amikor még át sem ment az utalás… :) Szuper a könyv, köszönöm a dedikálást is. Kislányom is nagyon örült a meseszakácskönyvnek. Nagyon megdöbbentett édesanyád története, remélem azért jól van, és meghitt ünnepetek lesz együtt. Tényleg köszönöm az ajándék könyvet és füzetet, + a postaköltséget! :) De ne légy velem ennyire nagylelkű, mégis ebből élsz! :)
Nagyon szép, áldott ünnepeket kívánok, és sikerekben (könyvekben) gazdag, egészséges új évet a családnak!
Köszönettel:
H.
***
Kedves Judit!

Pénteken végre megérkeztek a várva-várt könyvek. Pont úgy adódott, hogy szabadságon voltam, ezért megkértem a kolléganőmet, hogy bontsa ki és a népi ételeket adja oda a lányomnak (beküldtem érte), mert nem bírom ki hétfőig, hogy ne lássam, tudván, hogy már megérkezett. Rita az éjféli busszal jött haza, ezt követően azonnal nekiálltam az olvasásnak. Ismét nem kellett csalódnom. Gyönyörű a könyv, jók az írások és a receptek.

Sajnálattal értesültem, hogy édesanyád betegségéről írtál a nyáron. Ezúton is jobbulást kívánok neki (a nyáron is veled éreztem, szorítottam, csak akkor még nem tudtam, hogy kiről van szó).

Több recept is tetszett, amit hamarosan ki szeretnék próbálni! 
A kilófaló találkozókhoz, összefogáshoz és a klubhoz nagyon gratulálok. Kár, hogy ilyen messze lakom tőle…

Segítségedet előre is köszönöm szépen.

Üdvözlettel:

 Andi
***
Kedves Judit!

Tegnap kaptam meg névnapomra a legújabb könyvedet. Már több mint a felét áttanulmányoztam, Post it-tel bejelöltem, hogy mit is fogok elkészíteni a közeljövőben (remélem sok időm lesz). Köszönöm, nagyon a könyvben leírt tanácsokat.

Ami azt illeti érdekelne, hogy a vonzással kapcsolatban mely könyveket ajánlanád. Engem is érdekel a téma, de nagyon sok ilyen jellegű könyv van a piacon manapság.

Gabi

***
Drága Juditom!

A Meseszakácskönyv lesz a két unokáé, de én is alaposan áttanulmányoztam.
A Népi ételeket elkezdtem olvasni, és nagy meglepetést szereztél vele. A mai nap délelőttjét a „vonzás törvényei” körbejárására szántam. Persze csak itt-ott olvastam bele érdekes cikkekbe, fórumokba. Egy videofilm linkjét el is mentettem, talán arra is lesz időm megnézni. Mint agykontrollos, nagyon nyitott vagyok a „dologra”. Ha esetleg az általad olvasott könyvek közül ajánlanál, azt megköszönöm.
Amit Édesanyádról írtál, egyrészt felháborított, másrészt megkönnyeztem. Megtudtam, mi is történt a háttérben, amikor türelemre intettél, mert nagyon nehéz időszakot éltetek meg. Természetesen további gyógyulást kívánok, sok-sok türelmet, szeretetet.

Ma megnéztem a Mokká-t, amiben szerepeltél, a facebook-ra fel is tettem a felvétel linkjét, meg is lehet nézni.

Vicces volt látni a könyvbemutatón ismerős arcokat, akikről nem tudtam, ki-kicsoda. Aztán este utánanéztem, láttam, hogy a törzs-fórumozók voltak, tehát igenis ismerősök! :)

Puszillak,

örülök a sikereidnek, a honlapodon figyelemmel kísérlek, no nem a Nagy Testvér figyel – csak szerénységem… :)

Kati néni
***
Kedves Judit!

Tegnap este végre sikerült kinyitnom a könyvet / Népi Ételek/ .Természetesen előszőr  a recept repertoárt néztem át:) Aztán gondoltam végre holnap nem kell 6-kor kelni olvasok egy keveset /még a szemüvegem is kéznél volt , mert csütörtökön hazafele a metrón lett volna idő olvasni, de már nem láttam :)/
Hát roppant sajnálom ami anyukáddal történt, de hála Istenek azért jóra fordult. Az én anyukám belehalt a körzeti orvos kezelésébe… És láss csodát velem is hasonló történt majdnem ott maradtam a szülésnél. (…)

BOcsi , hogy ezt elmeséltem , de annyira rokonléleknek érezlek, hogy szerintem valamelyik előző életünkben volt valami kapcsolat köztünk.
Én is most vagyis tavaly kezdtem a változtatással foglakozni. Az életmódváltás, anyukám elengedése és most a könyvedben ez a "Vonzás".  Elolvastam az " Erő benned van"-t, de kevés időm van olvasni. Ezért nagyon jó hogy így összefoglalva leírtad, és érzem hogy nekem is sikerülni fog megváltoztatnom az életemet. Ezért szeretem megvenni a könyveidet  , mert nem csak egy sima szakácskönyv , hanem olvasmány. ha elhagy a fellángolás előveszem, elolvasgatom és újult erővel folytatom... 
Ja és ebben benne van a szilvás gombóc is, amit én annyira vártam.... Majd szép lassan minden sorra kerül.

Na ez jó hosszúra nyúlt, üdv és kitartást, erőt kívánok a továbbiakban, és nem kell sok idő és a metró lejáratnál is tudunk kilófaló péksütit venni-!

Üdv
Judit
***


Kedves Judit!
Elszörnyedve olvastam, mi történt Veletek, min mentetek keresztül. Annál is inkább, mert azon a napon mi éppen ünnepeltünk.11.-én van a férjem születésnapja. Így aztán még rosszabb volt arról a sok küszködésről olvasni, amin Ti éppen átmentetek. Azt gondolom, hogy borzasztóan szerencsések vagytok, még így, - annak ellenére is,hogy egy szívtelen, munkáját-hivatását meghazudtoló orvossal (?) álltatok szemben.Kissé (?) összeszorult a szívem, akár Mi is járhattunk volna így.......
Nagyon erős az Édesanyád ! A halálból visszajönni és ismét köztetek lenni, -erre csak egy angyal képes.


Nyilván megérdemlitek Őt, dolgotok van még egymással, itt KELLETT maradnia.
Most látom, hogy akkor bizony volt miért szurkolnunk. Azt gondoltam, hogy tragédián mentek keresztül, de hogy ilyen mélységben........?
Megrázó volt olvasni.
Nagyon örülök, hogy túl vagytok mindenen.
Kívánok Édesanyádnak békés-nyugodt és hosszú életet, Nektek, -a gyerekeiteknek meg azt, hogy sokáig láthassátok Édesanyátok mosolyát, simogathassátok arcát.

Gratulálok a tegnap esti összejövetelhez! Nyilván (elképzelhetetlenül) sok időt-energiát igényelt, hogy összetrombitáljatok ennyi embert és azon fáradozzatok, hogy Nekünk (is) jobb legyen.
Fogadd elismerésemet és köszönetemet fáradozásaidért!

A receptekről később. Annyi klassz dolgot olvastam, hogy teljesen megzavarodtam és most fogalmam sincs,hol kezdjem . Arról már nem is beszélve, hogy fél éjszaka fennt voltam-olvastam )) és így első blikkre megállapítottam,hogy nagyon tecccccik:)

Erzsi

csütörtök, október 06, 2011

Kilófaló népi ételek, fotózás!


Ismét lezajlott egy fotózás. Itt volt a Timp Kiadótól Solymosy Zsuzsi, a fotósunk Kováts Gábor Attila, Erőss Diána a kiadó marketingese és fő ötletelője, a két kutya Mazsi és Scooby, valamint családunk legifjabb tagja, a 8 hetes koromfekete Ricsi cica :)


Mi továbbra sem alkalmazunk trükköket, nálunk minden az, aminek látszik: a tejszínhab nem borotvahabból van, a tortákat nem torta formájú, krémmel feldíszített fakorongok alkotják... :) Napokat készültem ezúttal is, sok minden készen vagy félkészen le is volt fagyasztva előre, de még így is maradt sütni - főzni való mára is bőven.

Kis bakik azért becsúsznak minden alkalommal, most például a lányom tévedésből megette az egyik felfújtat, mert úgy értette, azt már lefotóztuk:) A kutyák állandóan belekotnyeleskednek mindenbe, szerencsére ténylegesen nem kapnak rá az ételre (még jó), de állandóan Gábor vagy Dini körül szimatoltak, amikor fotóztak... Ricsi cica volt a nap sztárja, sokszor elvonta a figyelmet a munkáról. Bár Zsuzsinak van már két cicája és egy kutyája, láttam, hogy picit megremeg a keze, mikor megemlítettem, hogy Ricsinek van még egy elvihető kishúga:)

A lényeg, hogy kora estére mindennel végeztünk, mutatok néhány fotót is a napról, novemberben pedig már végre kezünkbe foghatjuk az ötödik Kilófalót.



Készül a Népi ételek borítófotója. Dini tartja a lámpát (Gábor épp teszteli, hogy fénnyel és anélkül hogyan mutatnak a képek), bizony, ilyen "profi" körülmények közt dolgozunk:):):). A gyerekeim íróasztali lámpáját hoztam ki, már régi jó barátunk ilyenkor:)



Ugyanez természetes fényben is. Ki gondolná - igaz? -, hogy ezek a gyönyörű borítófotók valójában ilyen prózai környezetben készülnek? :)



Csak hogy Gábor nehogy unatkozzon, boldogítottuk picit Zsuzsival, na meg a kutyákkal:) Körülöttünk a hamisítatlan vidéki idill:)



Csak itt, csak most, csak nálunk:) Hogy végül a több száz fotó közül melyik lesz a befutó, még nem tudom, de valami ilyesmi lesz a novemberben megjelenő Kilófaló népi ételek borítóján!



Tájkép csata... közben:) Például ezek is lesznek a Kilófaló népi ételekben!



Mazsi mindent szemmel tart:)



A nap sztárja:) Ricsi cica első nap úgy döntött, az ő alvóhelye és pótanyukája a gyerekek egyik puha plüss kutyája lesz:) Ha éppen nem vele alszik, velünk próbál: elég komikus látvány, ahogy a birkózó termetű nagyfiam mellkasán durmol egy tenyérnyi kiscica:)

Így zajlott a Kilófaló 5. felnőtt kötetének fotózása 2011. okt

hétfő, június 14, 2010

Toscanaban az élet

Olvasóim előtt nem titok, hogy 2009 őszén nagy álmunk teljesült, családommal kivándoroltunk a budapesti kőrengetegből és egy majdnem fél hektáros pest megyei „birtok” eszméletlen boldog tulajdonosai lettünk. 

Ekkora telekmérettel hetekig tartó poénkodás céltáblái lettünk a családon belül, persze minket sem kellett félteni:  nálunk ha valaki csak úgy kiugrik az „udvarra”, akkor is mindig  visz magával mobilt is. Ha a férjemnek instrukciókra van szüksége a csirkeólnál, nem bekiabál a házba, hanem felhív telefonon és az étkező ablakából integetve bonyolítok vele „videótelefonos” beszélgetést. 
Ha vendégek jönnek és meg akarják nézni a kertet, indulás előtt mindig figyelmeztetjük őket, hogy szaladjanak vissza a konyhába egy üveg vízért, szívesen csomagolunk szendvicset is, és ha azt hiszik viccelünk, a nyomaték kedvéért kiosztjuk a túrabakancsokat. J 
A férjem egyetlen alkalommal volt hajlandó bejárni az egész területet, amikor még vevőjelöltként jöttünk megnézni az eladó házat. Amikor a miénk lett, kijelentette, hogy a továbbiakban ragaszkodik minimum egy pápamobilhoz, mert nem hajlandó sípoló tüdővel megtenni ekkora távokat, később már beérte volna egy fűnyíró traktorral is (esélye még arra is elég minimális). Viszont vigyorogva felvetette, mi lenne, ha Virágék cégének kiadnánk a kertet, hogy rendezzék itt az éves csapatépítő tréninget, és annak keretében felépíttetnénk velük a disznóólat. J 
Öcsém javaslata az volt, hogy ha felnőtt felügyelete nélkül engedjük ki a gyerekeket játszani, mindegyikre csatoljunk egy nyomkövetőt. Sógorom pedig kitalálta, hogy a hátsókert tökéletesen ideális lenne egy horgásztó telepítésére, valamint mostantól nem virágot fog nekem hozni ajándékba, hanem naposcsibéket. Férjem tősgyökeres belvárosi barátai mindezt megfejelték azzal, hogy oké, ha ezentúl hozzánk jönnek, útlevelet is kell hozniuk…

A viccet félretéve, jelenleg még puhatolózó próba üzemmódban folyik a gazdálkodás, de a baromfiudvarban már most is kapirgálnak a tyúkok, kakasok, csirkék, libák, kacsák, pulykák. Rajongásig szeretve nevelgetünk egy tündéri kis pulit,  jövőre pedig azt hiszem, megpróbálkozunk a négy lábú haszonállatok tartásával is. A legalább 1000 négyzetméternyi veteményest saját magam ástam fel, anyuval együtt hetekig veteményeztünk tavasszal. Munkánk gyümölcse mostanra kezd beérni, úgy örültünk a saját hónapos reteknek, zöldborsónak, répának, zöldségnek, zöldbabnak, nem sorolom tovább, mint a gyerekek! Miközben ettük a saját tojásból készült tojásos nokedlit a saját kertünkből származó fejes salátával, ennek a háromhagymás nokedlinek az ötlete fogant meg a fejemben. (Hiába, nekem még evés közben is az evésen jár az eszem…J)

Részlet a Kilófaló lakomák c. könyvemből, abban található a "híres" három hagymás nokedli receptje is. :) 

Fűre lépni tilos! :)

Az a szép, zöld gyep! 

Nagytotál a pihenőkert egyik feléről


Magyar "leguán" Toscanaban :)

Ez a mini sziklakert ma már ki sem látszik a növényzetből

Kamillák hajnalban

Veteményes gyümölcsfákkal. Azóta már többet ki kellett vágni, mert nagyon öregek voltak, és  több karám is épült, meg persze le is kerítettük az egész telket. És az egész terület használatban van, fel szoktuk szántani az egészet. Kedvencem az a csodálatos, végeláthatatlan kék ég, a birtok végében lévő erdővel. 

"Kert", amíg a szem ellát...

Kicsi Marcikám itt még csak 3 éves múlt, sétálgat a felparcellázott ágyások között: az első évben még nem összefüggően szántottunk fel mindent, mert gép  híján csak ásni tudtunk :) Örültünk, hogy ez készen lett.

kedd, augusztus 11, 2009

Fotók a Kilófaló süteményekből

Addig is, míg együtt várjuk, hogy végre a boltok polcaira kerüljön az édes és sós sütireceptekkel teli, fogyni vágyóknak szóló könyvem, gondoltam mutatok nektek egy-egy képet belőle:)

Aztán persze remélem, most már minél előbb kézbe is vehetjük, belelapozhatunk és ha valami finomat szeretnénk sütni, nem a jegyzeteket kell elővenni, hanem csak kinyitni a könyvet a megfelelő oldalon...


Oroszkrém torta (upd1)
Rögtön egy "nagyágyúval" kezdem a fotók bemutatását. Őszinte leszek, nagyon sok ételt és süteményt csak felnőttként kóstoltam, ez is közéjük tartozik. De attól kezdve, hogy egy családi gyerekszülinapon vétkeztem vele tavaly nyáron, majdnemhogy a kedvenc tortám lett! 2009 januárjában, a lányom szülinapjára le is gyártottam a diabetikus változatát, abszolút 1-es kód! Azóta én is lelkiismeret-furdalás nélkül eszem, a vendégseregnek meg fogalma nincs, hogy diabetikusat eszik, csak ha elárulom:)

A torta receptjét megtalálhatod a 2009. szeptemberében megjelenő könyvemben!

Frissítés: A könyv azóta természetesen nemcsak, hogy megjelent, hanem éppen a harmadik kiadásnál tartunk. :)





Tiroli rétes (upd1)


Ennek a süteménynek a receptjét megtalálhatod a 2009. őszén megjelenő receptkönyvemben!

Francia krémes (upd1)


A francia krémes pontos receptjét - különös tekintettel az igazihoz megtévesztésig hasonlító tésztára - a könyvemben olvashatod! A Kilófaló sorozat legelső kötete, a Kilófaló sütemények megrendelhető itt. 

hétfő, július 20, 2009

Két év, két hónap....

Megszállt a múlt héten valami nosztalgaiahullám, mikor belegondoltam, hogy több, mint két éve már, hogy életmódot váltottam! Amit eleinte szokni és tanulni kellett, nagyon odafigyelni és észen lenni, az mára teljesen természetessé vált!

Akik még csak fontolgatják, hogy belevágnak vagy még nagyon az elején járnak, bíztatásul mondom, hogy csak az első heteket kell átvészelni. Abban is csak az a nehéz, hogy az ember a régi szokásainak a rabja, és minduntalan emlékeztetnie kell magát az ösztönös tevékenységek során, hogy ezt már nem szabad. Mire gondolok? Az első napokban automatikusan nyúltam a csoki, a kenyér, a tészta után, kanalaztam volna be a gyerekek ételmaradékát, bekaptam volna a kiflicsücsköt , elmajszoltam volna az estéről megmaradt sós mogyorót, csak hogy ne vesszen kárba... Most már vicces, akkor nem volt annyira az, mikor állandóan megállt a levegőben a kezem, hogy ja, ezt nekem már nem szabad! Na ez a része rossz volt, megállni, hogy ezt többé nem és kibírni, hogy tényleg ne kapjam be, mikor tudtam, hogy pedig annyira finom!!! De szerencsére mindent meg lehet szokni! Eleinte picit szenvedtem a nagy családi bulikon is, hú, torták, sütik tömkelege, hiszen akkor még én sem gyártottam sütiket, nem volt mit mivel helyettesíteni. Ma már ez sem probléma ugye:)

A másik , amiket ki kell zárni, azok a negatív gondolatok... Amikor fél év után tornázni kezdtem, gyakran elszörnyedtem magamat fél szemmel meglátva abban a bizonyos tükrös gardróbban, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy belevágtam az életmódváltásba:))... Akkor sokszor gondoltam, úristen, tiszta hülye vagy, mit erőlködsz, komolyan hiszed, hogy valaha is lefogyhatsz?? Nézd meg , milyen röhejes vagy, ahogy ugrándozol, fújtatsz, na és hogy nézel ki?? És tényleg, a lehangoló látvány mellett alig kaptam levegőt, ömlött rólam a víz , úgy néztem ki, mint aki mindjárt gutaütést kap. Erre viszont egyetlenegy megoldás van: háromszoros lendülettel végezni a gyakorlatokat, megcsinálni még három felülést, még két lábemelést csakazértis, és igenis azt kiáltani belül, hogy AKKOR IS MEGCSINÁLOM!!! És hidd el, minden sikeres nap egy kis győzelem lesz a célodhoz vezető úton! Előbb - utóbb elkezdenek eltűnni azok a kis zsírpárnák, azt a gyakorlatot, amibe először bele akartál halni, két hónap múlva a kisujjadból kirázod és így tovább! Önámításnak viszont nincs helye, azt most megmondom! "Alibi" életmódváltással csak az idődet vesztegeted és magadat csapod be, ha nem tartasz be minden szabályt, felesleges az egész, nem fogsz fogyni! De miért is csapnád be magad, hiszen fogyni szeretnél, nem? Én eleinte sem sima rizst, sem krumplit nem ettem (csak annyit, amennyi a házhoz szállított ebédben volt), sem 2-es kódú kajákat, csak és kizárólag 1-eseket. Fél évig nem is tornáztam, mégis fogytam. Ha következetes vagy, te is fogyni fogsz!

Sokszor mondják nekem, hogy milyen kitartó vagyok és le a kalappal. Jó, kell valamennyi fegyelem ahhoz, hogy az ember ellenálljon a kísértésnek, betartsa az általa választott új életmódnak a szabályait (legyen az az update módszer, Béres Alexandra testkontrollja , lúgosító diéta, bármi), de azért lássuk be, ehhez nem kell valami emberfeletti akaraterő... Viszont én nem voltam és nem is lennék arra képes (amire sokan, és előttük tényleg le a kalappal!), hogy totálisan hátat fordítsak az "előző" életemnek! Ahogy a Bemutatkozásból is kiderül, nálam kb. 1 évig tartott a nagy önfegyelem, akkor mondtam azt, hogy oké, azt tudom, hogy nem akarok visszahízni, nem akarok visszatérni a régi életemhez, ezt az életmódot szeretném folytatni, de a RÉGI ÍZEKHEZ ragaszkodom és most már szeretném őket visszakapni! Ez a vágy szülte a kezdeti recepteket is és ma már teljesen pontosan meg tudom fogalmazni, hogy én úgy szerettem volna életmódot váltani, hogy az ízek tekintetében az égvilágon semmi ne változzon, csak az alkotóelemek váljanak nem hízlalóvá!

És most már elmondhatom, hogy ezt sikerült is megvalósítanom! Soha nem mondanám, hogy én már rá sem bírok nézni a magyaros, nehéz, fűszeres ételekre, a zsíros sültekre, már csak saláta és biokaja, mert nem így van! Bármikor be tudnék vágni egy nagy tányér velős-csülkös-pacalt, vagy egy nagy adag sült oldalast... Tudom, van aki képes őszintén és szívből, jólesően maga mögött hagyni a korábbi étkezési szokásait, én nem... A vágy továbbra is megvan bennem ezen ételek iránt, az persze más kérdés, hogy ezek a vágyak kontrollálhatók ( bár normális kereteken belül néha megengedhetők ezek az ételek - szerintem). Zsírmentes csülköt vagy kalóriaszegény velőt nem tudok gyártani, viszont sütik terén azon vagyok, hogy megteremtsem mindennek a "lightos" változatát. Sorra kerül szép lassan az összes cukrászsütemény, torta, házi süti, desszert... Ez az olyan típusú embereknek jelenthet sokat, akik hozzám hasonlóan igazi haspókok: enni szeretnének, de hízni nem. Én büszkén vallom, nagyon szeretek enni és azt hiszem, ezen már semmi nem változtathat!

Szóval, ha túlvagy a kezdeti nehézségeken, hidd el, hosszú távon csak a kilóidat veszítheted, nem maradsz le semmiről! Soha, soha életemben ennyi ideig nem sikerült megtartanom a súlyomat, soha! Még mindig hiszek abban, hogy egyszer lesz erőm újra fogyni is, de kivárom, míg teljes lesz bennem az elszánás. Addig pedig élvezem, hogy ESZEM ÉS NEM HÍZOM!

Ezt kívánom Neked is!

Egy kis kiegészítés az életmódváltás után öt évvel...

- 2012. szeptember 26. szerda -

Az archív hírek nézegetése közben leragadtam... A fenti írást olvasva teljesen a hatásom alá kerültem:):):), hiába, mindig jól jön az embernek egy kis bátorítás - még ha saját maga írta is pár évvel korábban:):)

Annyit tennék hozzá a fentiekhez fél évtizeddel a 2007-es életmódváltásom után, hogy az idő nagy úr. Ma már - sajnos - egyáltalán nem esik jól a körömpörkölt, nem vágyom csülökre Pékné módra (sem máshogy) - elszoktam tőlük. Illene azt mondani, hogy hála Istennek, de nem ezt érzem. Tényleg sajnálom, mert ezzel egy korszak lezárult, de "sajnos" úgy megszoktam a könnyedebb ételeket, hogy ezektől már fáj a gyomrom, olyan utána, mintha követ nyeltem volna és órákig alig élek... Néha eszembe jut, sőt, néha azért meg is főzöm azt az "imádott" körömpörköltet, de már nem ugyanaz az élmény... Persze könnyebb így, hogy nincs kísértés, de sajnálom is...

Egyébként mindent fenntartok, amit korábban írtam, annyit lehet még hozzátenni, hogy még életmódváltás után is képes hízni az ember, ha nincs észen, nálam ez öt kilót jelent föl-le. (Nem jojó, mert ugyanaz az öt kiló mozog fel - le.) MIndegy mit mutat a tükör, a videó, a fénykép, mert az ember képes azt látni, amit ő akar, és nem a szemének hisz... Az egyetlen mérvadó dolog a ruha, amit viselünk! Ha az elkezd szorítani, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem csak a szemed káprázik, valóban híztál és eljött egy kis visszafogottság ideje. Utána megint lehet lazulni kicsit:) Csodák nincsenek, ha hízásra hajlamos vagy, mindig az is maradsz, de ha észen tudsz lenni, akkor nincs ok aggodalomra.

Sok sikert:)

szerda, március 11, 2009

Leszerződtem :)

Hónapokig tartó tárgyalások után, több kiadó ajánlatát is meghallgatva és végül a legszimpatikusabbat választva, nagy-nagy örömmel jelentem be most már hivtalosan is a hírt, hogy
2009. szeptemberében
- fogyás során is ehető sütemények receptjeittartalmazó -
könyvem jelenik meg!:)

Ennek a könyvnek az ötlete soha nem merült volna fel, ha nem vagytok Ti , honlapom hűséges olvasói, akik már az első hónapokban is megindítóan sokan, mára pedig közel tízezren (!) olvassátok oldalamat és ez a szám folyamatosan emelkedik ! Köszönöm!

A készülő könyvről rendszeresen árulok majd el kulisszatitkokat, adok belőle ízelitőt, később a megjelenés pontos időpontját is kiteszem a hírek közé - de ne szaladjunk még ennyire előre...:)

Rajtatok kívül két embernek tartozom még hálával: végig, minden elképzelésemet támogatták, ha csüggedtem, tartották bennem a lelket és amikor aláírtam a szerződést, velem együtt örültek: rangsor nélkül egyikük a férjem, aki zokszó nélkül hordta haza hónapokon át a liszteket, édesítőszereket és szerintem lassan már ő is meg tudna írni egy receptkönyvet:)

Másikuk pedig gyerekkori barátnőm, Bujáki Lívia, aki terelgetett az úton és rengeteg segítséget adott! (Ha ismerősen cseng a neve, az nem a véletlen műve, hiszen egyik legtehetségesebb és rendkívül szerény kortárs író-költőnkről van szó, aki csodálatos gyermekverseket ír, neki köszönhetjük többek közt a Füzesi Zsuzsa által illusztrált Álom a holdról című kötetet is! Minden kisgyerekes anyukának nagy szeretettel ajánlom! Büszke vagyok, hogy a barátomnak tudhatom!) 
 
Összefoglalva:
mindenkinek köszönöm ezt a könyvet, és remélem, olyan nagy örömötöket lelitek majd benne, amilyen szeretettel én készítettem Nektek!:)

csütörtök, december 04, 2008

Hófehérke (upd1)

Ha lenne Kilófaló süti toplista, ez a recept valószínűleg az első három között lenne. Ez volt a legelső átalakításaim egyike, nem véletlenül: ez az egyik kedvenc sütim.