Van azért idén sok sikerélmény is, ha a krumpli nem is annyira jött be: a világ legjobb érzése hatalmas, teli vödrökkel bejönni esténként a házba, aztán gyorsan feldolgozni mindent, bepakolni a mélyhűtőbe, és a totális gazdagság érzésével várni az újabb őszt és telet.
Most úgy érzem, ezt sosem fogom megunni, ennél csodásabb érzés nincs, mint szó szerint learatni a hónapokig tartó kitartó, lelkiismeretes munka gyümölcsét.
Gyönyörűek és nagyok lettek a padlizsánok, a cukkinit, patisszont, paprikát nem győzöm elajándékozni, már van lefagyasztva paradicsom (egészben, héjastól: a paradicsomlét, pürét nem szeretjük, nem használjuk, próbáltam, nem fogyott, de egész télen minden levesbe, pörköltbe megy legalább egy szem paradicsom), már van lefagyasztva répa, a többit is fel kellene szedni.
Sőt, már fagyasztottam le kukoricát is, idén először végre annyi lett, hogy nem csak friss evésre jutott, és még van is a kertben.
Összegezve: a magaságyásos termesztési módot tökéletesnek, sőt nagyszerűnek tartom, ez végre beváltotta a hozzá fűzött reményeket, pedig még nem is igazi "magas" ágyásaim vannak, mi lenne, ha valóban olyan vastag lett volna a rétegzés, ahogy elő van írva?
De a mi életerő nélküli homokunkon ez is csodás eredmény, úgyhogy nálam már nem lesz más itt TOscanaban, mint magaságyás. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése