2015. január 23., péntek

Kazinczy prózamondó verseny anyaga lettem :)

Nagy büszkeség, egyben megtiszteltetés ért a napokban. :) Amikor megtudtam, nincs mit tagadni, teljesen elérzékenyültem - épp egy deszkadarabot csiszoltam az udvaron a készülő mesefaluhoz, amit kissé megbonyolított, hogy a könnyeimtől átmenetileg nem láttam semmit:) -, és azt éreztem, mintha minimum egy József Attila-díjat vagy egy irodalmi Nobel-díjat kaptam volna:)

Az történt, hogy értesítettek, hogy a dömsödi Területi Kazinczy prózamondó versenyen induló iskolások kötelező műként a Kilófaló alapszakácskönyvben lévő, Az Orgona kúria titka című - önéletrajzi elemeket tartalmazó - novellámból olvasnak fel egy részletet.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki ebben a döntésben részt vett, jóváhagyta és méltónak találta az írásom színvonalát egy ilyen nívós, irodalmi versenyen való részvételre.

Mobillal készült a kép, de azért a nevem és a cím így is kivehető: a
felolvasandó részlet van rajta :) 

Ez az emlékoklevél másik oldala, nagyon szép lett


Megmutatom a szöveget olvasható változatban is, még egyszer köszönöm a megtiszteltetést! :) 


Részlet Szoó Judit Az Orgona kúria titka című könyvéből

IV.

"Tudta, hogy a tűzzel játszik, de képtelen lett volna úgy elmenni, hogy ne próbálja meg. Nagy távolságot tett meg, hosszú lesz a hazafelé vezető út is, de most kell kihasználnia a lehetőséget, melyet az ittléte jelent!
 Hajnalban kelt, hiszen kilencre már vissza kell érnie a kúriába, mire megjön a kislány.
- Visszaérnie, és olyan állapotba hoznia magát, hogy semmit ne vegyen rajta észre – pontosította magát gondolatban.
Vékony szabadidőruhát húzott, haját a fekete baseball sapka alá tűrte és tekerni kezdett a Duna-parton. Úti célja a part másik végében, legalább hat kilométer távolságra volt, igyekeznie kellett, ha hatra oda akart érni. A helyi horgászok már mind kinn ültek a stégeken és a kapásjelzőt figyelték. A nyári hajnal illatából már érezhető volt, hogy rekkenő hőség várható aznapra is.
Jellegzetes hínárszagot árasztott a víz – finnyásabbak egyszerűen csak büdösnek mondták volna, de egy folyó menti faluban felnőtt ember számára ez maga volt a mennyország illata. A hepehupás földúton nagyokat zöttyent a kerékpár, de azt sem bánta, mert magával ragadta az elé táruló látvány.  Vadkacsa család úszott elő a nádasból, néhány méterrel arrébb tenyérnyi béka csobbant a vízbe. Susogtak a nyárfák, végeláthatatlan messzeségben finoman hajladoztak a szomorúfűzek. Átgurult a zsilip felett, most sem nézett le, ahogy gyerekkorában is félelemmel töltötte el a zubogó víz látványa. A birkacsárda még csendes volt, zárt ajtaján csak a hajnali napsugár kért volna bebocsájtást – sikertelenül.
A Petőfi fánál elkanyarodott balra, a táv nagyobbik részén túl volt! Feltűnt a távolban a Ráckeve felé tartó hajó. Most még álmosan ringott a vízen, de délután ötkor, mikor majd a strandolók fognak integetni a rajta utazóknak, a hajó fedélzetén is élénkebb lesz az élet.
A partot szegélyező kisebb sziklákat csapkodták a hajó korbácsolta hullámok, majd ahogy a szelídebbé vált hullámverés játékosan paskolta a part menti köveket, úgy hangzott, mintha megállás nélkül locsogna-csacsogna a folyó. Hiába próbálta figyelmét továbbra is a táj szépségeire összpontosítani, ahogy csökkent a táv, úgy lett egyre erőteljesebb a szorító érzés a gyomrában." 

3 megjegyzés:

  1. Általános iskolai tanárnőmnek, egykori osztályfőnökömnek is köszönöm szépen a gratulációt: a levelében lévő gondolatok olyan szépek, hogy felér egy irodalmi alkotással, szeretném ezért megosztani. Nem volt minden jó a gyerekkoromban (kinek az?), de az biztos, hogy a tájat, a Dunát, Duna-parti sétákat, tavaszi ibolyaszedést, téli zsákon-csúszkálást a gátoldalon én is nagyon szerettem, és ezeket én sem fogom soha elfelejteni:

    "Kedves Judit!

    Nagy öröm és nekem is megtiszteltetés, hogy megosztottad velem eme hírt, elolvastam a részletet, felidéztem az utat, a hangulatát, látványát, a Te lényedet, elém varázsolódik a táj és a leírt susogás, loccsanás....és talán a Petőfi fához kapcsolódó ismereteink és személyes életünkbe beleivódott múltja és ünnepei...ahogy ott ültünk, vagy körbejártuk, ahogy a gyerekekkel, vendégekkel idéztük a múltat....a hajó és a komp a dömsödi-ráckevei Dunán....gratulálok, remélem a könyvedben megtalálom az írás többi részletét is....a Kazinczy verseny döntője úgy tudom mindig itt van Győrben a Kazinczy Gimnáziumban, amely egy igen jó nevű, erős gimi...minden dömsödi, aki túllát a láthatón, és aki érzi és ízleli az élet apró rezzenéseit örvendezhet eme írásnak...mely valami módon odavarázsolhatja élete kezdetét, vagy ifjúkorát, vagy a mindennapjainak megfogható külső lenyomatát.....hisz ezeken a helyeken mindenki megfordult, aki ott élt vagy él.....még egyszer köszönöm, hogy megosztottad ezen írást, a hírt, és előzőleg áldjon meg az Úr és őrizzen meg, további erőt és hitet az íráshoz, a gyerekeidhez, családodhoz, főzéshez, szervezéshez, kerthez, utazáshoz.....Szeretettel: Oltai Judit tanárnő Győrből"

    Köszönöm, Jutka néni! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! Ugye sokat tervezel még írni? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Terv az van, ha értelme is lesz azoknak, amik eszembe jutnak, akkor le is írom, most még várakozó állásponton vagyok, gyűjtöm az ismereteket egy új könyvhöz :) :) (De szerintem fogok még írni... ) :)

      Törlés