hétfő, december 07, 2015

Állati anyai szeretet

Híreket, hagyományos tévéműsorokat már egy ideje nem nézek, hallgatok. A valóságshow-k is elérték azt a szellemi mélypontot, ami még nekem is sok (kevés...): már nem szórakoztat, csupán megdöbbent, amit látok, s azon gondolkozom, hová süllyedt az emberi faj... A tehetségkutatókat szeretjük, bár már ott is érezhető a népbutító irányzat, nézhető filmek csak ritkán vannak a tévében, van viszont több természetfilmes csatornánk, és azokat nagyon kedveljük. Általában Marcikával közös időtöltésünk ez. 

Sokáig azt gondoltam, az állatok világa sokkal szebb, kedvesebb, igazságosabb mint a miénk, embereké. Mostanában erről is kezd megváltozni a véleményem... 
Eddig úgy tudtuk, egy állat nem öl hobbiból, élvezetből, unalomból, kedvtelésből - ahogy egy ember képes, és nem öl azért, mert skizofrén vagy pszichopata tömeggyilkos. Azért öl, mert ezzel biztosítja a létfenntartását, és megvan az állatvilágnak a maga rendszere, körforgása. 

Az utóbbi időben mégis eljutottam már néhány alkalommal odáig, hogy szerintem lassan a hírek mellett (lelőtte, felrobbantotta, megölte) már természetfilmeket sem fogok nézni, mert azok sem kevésbé brutálisak és felkavaróak. 

Kicsit "kiakadtam" azon, amikor egy oroszlán letepert egy antilopot, és nem harapta át a torkát, hanem élve elkezdte marcangolni, míg szerencsétlen állat mellső lábaira támaszkodva ült-feküdt, és az alsó végtagjai már nem voltak. Most meddig tartott volna "rendesen" megölni szegényt, ahogy kell? Miért ilyen szemét egy oroszlán? Már az állatok sem a régiek?!

Egy másik esetben a kis gnú épp csak kicsusszant az anyjából, amikor már ott termett egy ragadozó, az anya ösztönösen felugrott, a nagymacska meg elragadta a kicsit: szegény azt sem tudta (legalább), mi történik vele, az élete pár perc volt csupán....

Na ilyenkor érzem azt, hogy köszi, ha ilyen az "igazságos" állatvilág, én már erre sem vagyok kíváncsi. 

Amiket viszont szeretek, azok a szívet melengető történetek, képkockák, ezek miatt érdemes nézni, mert az olyan jellegű videók, amit a Tesóm talált és most én is megmutatok, tényleg meghatják az embert és mégis csak úgy érzi, az állatvilágnál nincs gyengédebb, csodálatosabb... 







4 megjegyzés:

  1. Én sem bírom nézni az állatok szenvedését (sem). Nagyon szeretem a természetfilmes csatornákat, de nagyon megválogatom, mit nézek meg, mert nem bírom az olyan "horrorokat", amilyenekről Te is írtál. A híreket sem nézem, természetesen, sőt, azt sem szoktam engedni, hogy a férjem meséljen belőle... Épp elég rossz hír és szörnyűség megtalál így is, nem kell nekem, hogy premier plánban feleslegesen rémísztgessenek. Nem értem, miért kell szorongást, pánikot kelteni az emberekben. Csak sejtem az okát, de belegondolni inkább nem is akarok! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont így gondolom én is. És sokáig az ember észre sem veszi az összefüggést a híráradat és a rossz közérzet között, hiszen életünk része, hogy este bekapcsoljuk a tévét és meghallgatjuk a napi összefoglalót. Nálunk mindig szertartásos némaságban kellett maradni egész kicsi korunkban is, ha papa híradót nézett, nehogy lemaradjon valamiről, ebben nőttünk fel. Sokkal később még a családi közös nyaralásokon is egy központi napirendi pont volt, hogy fél hétkor összeültünk, aztán megnéztük együtt az RTL híradót... Később aztán ez kikopott mindenhonnan, az autóban zenecsatornákat hallgatunk (tágabb családi szinten is), ha brutális hír van, egyszerűen sávot váltunk (mert híreket, ha alapszinten is, sajnos mindenhol mondanak).

      A természetfilmekről: nekem azt hiszem, a NatGeoWild csatornáról kell leszoknom, vagy nagyon szelektálni, ahogy te is mondod, mert az a csatorna ment el ebbe a durva irányba. Tudom, hogy ez is annak az életnek a része, de így töményen, folyamatosan sok, és nem is reális: szívesen elnéznék könnyedebb hangvételű műsorokat, mert a vadvilágot szerintem nem csupán az agresszió jellemzi, mutathatnának kedvesen bukdácsoló bébielefántokat, zsiráfcsaládot, vándorló jegesmedvéket, ez is érdekes lenne, nemcsak a folytonos vérengzés, amitől elmegy az életkedvem is és szomorúvá is tesz...

      Törlés
  2. Igen, ez nálunk is így volt anno, a szüleim minden este megnézték a híradót. De akkor a híradóban még tényleg hírek voltak! Most már tisztára olyan egy híradó, mint a Kékfény! Inkább választom azt, hogy tájékozatlan legyek, mint sem hogy traumatizált...:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én arra emlékszem abból az időből, kb. 35 éve volt, hogy minden híradóban szerepelt Jasszer Arafat neve :) Valóban, leginkább kül- és belpolitika volt emlékeim szerint, a végén meg valami "világszenzáció" valamelyik hazai állatkertből.:) Egyébként azt tapasztalom, hogy az igazán fontos (tényleg közérdekű) hírekről nem is lehet lemaradni, az terjed szájhagyomány útján, én anno a vasárnapi zárva tartásról is valamelyik ismerőstől értesültem...

      Törlés