2015. december 10., csütörtök

Tehetség, felsőfokon!

Szeretem a művészeteket. Nem feltétlenül és nem kizárólag azt, ami múzeumban van kiállítva, és nem csak azt, ami több ezer éves, vagy ki kell öltözni hozzá és szent áhítattal végigsétálni egy tárlaton és feszengve vagy akár kötelezően végignézni. (Ezek gyerekkori, iskolai rossz emlékek inkább...)

A művészetben gyönyörködni akkor lehet, ha az ember készen áll rá és már önként vágyik utána. Felnőttként már nekem is megjött a kedvem olyan kiállításokhoz, melyeket gyerekkoromban utáltam, mert nem értettem, ezért nem érdekelt, korai volt, teljesen távol volt még az akkori érdeklődési körömtől.

De még mindig leginkább azt a fajta egyszerű, istenáldotta tehetséget szeretem, amit egy gyönyörű énekhang hallatán érzek, vagy egy mai naiv festmény, vagy egy ceruzarajz láttán. De lehet az egy kézzel készített plüssfigura, egy patchwork takaró, egy horgolt terítő vagy egy makettház is, amiben jó gyönyörködni, Ahogy ilyen érzés egy letehetetlen könyvet vagy szívbemarkoló verset olvasni.

És külön szeretem, ha valami még ötletes is, amellett, hogy gyönyörű és önmagában is ámulatba ejtő.

Ez a két videó példa erre, egyszerűen csodálatos számomra (aki mesefigurás nyuszikon kívül mást nem tudok rajzolni) :), hogy milyen gyönyörűségekre képesek emberek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése