Palántatűzdelés (pikírozás) a szobában

Eredeti tervem az volt, hogy a szobában kikelt kis palántákat egyenesen hidegfólia alá tűzdelem, így megússzuk, hogy hónapokon át úgy nézzenek ki a szobai párkányok, mint egy növénykertészet. A fő gondom igazán az volt, hogy úgy gondoltam, túl kevés a két párkány ahhoz a mennyiségű palántához képest, amennyit én nevelni akartam (paprika, paradicsom, karalábé, karfiol, brokkoli, kelkáposzta).

De kénytelen voltam bent tűzdelni, és a kényszer találékonnyá tesz... A keltető tojástartóim nagy méretű műanyag tárolódobozokban voltak, azokat pedig társasjátékos dobozok tetejére tettem, hogy egy kis emelvényt kapjanak, és ne árnyékolja le őket az ablakkeret. Tűzdelés után viszont rengeteg műanyagpohárnyi palánta lett, azok már így nem fértek el.

Ezért fogtam magam, és - a háztartásomban már olyan alapfelszerelésnek számító anyagokból, mint a liszt meg a só - azaz ez esetben "15-ös deszkából", eszkábáltam egy ablakpárkány méretű fa emelvényt. Az alja két egymásra szögelt 5x5 -ös lécből áll, a párkány szélességében. Masszív, megemeli a palántákat, és megszámlálhatatlan mennyiségű pohár elfér rajta. Egész nap beragyog a nap a déli fekvésű ablakokon, mindent ki tudtam tűzdelni.

A fotón látható a végeredmény, illetve munka közben: a konvektoron vannak ideiglenesen a már kicsírázott, kihajtott növénykék, és amint olyan állapotba kerülnek, mennek szépen a poharakba, és megkezdik önálló életüket. Két ablakpárkány van azóta tele növényekkel.

Sorhúzás szépen, de egyszerűen

Papa mindig két kisebb bot közé feszített madzag segítségével húzta meg a sorokat, öcsikém is ezt a módszert alkalmazza.

Nekem már magaságyásaim vannak, amik elég keskenyek, és újabban nem hosszában, hanem keresztben vetek beléjük, így egy ágyásba többféle növény is kerül.

Nem tudom, mi adta az ötletet, de egyszer eszembe jutott, mi lenne, ha a vasvilla ágait használnám sorhúzásra? Kipróbáltam és működött, gyönyörű szabályos sorok keletkeztek, a mélység teljesen szabályozható az által, hogy mennyire nyomjuk bele a talajba. Azt pedig, hogy minden egyes, vagy csak minden második, esetleg minden harmadik "villanyomot" vetjük-e csak be, teljes mértékben az határozza meg, mennyi sortávolságot igényel az adott növény.

Nálunk homokos talaj van, csodálatosan látszódnak a sorok, kipróbáltam palántafölddel is, ott már többször végig kell húzni a szerszámot ahhoz, hogy határozottan megmaradjanak a sorok, de úgy is megoldható.

Nálam bevált, mióta ezt a módszert alkalmazom, nálam is gyönyörűek a sorok, remélem, öcsikém értékeli

Palántatűzdelés, pikírozás - szobából egyenesen a hidegfóliába 2. rész

Ötletnek jó volt, sőt kiváló, csak a gyakorlatban nem működik, sajnos. A kis palánták, amiket rögtön a szobából a hidegfólia alá tűzdeltem, bele a földbe, nem is cserépkékbe, kb. egy hét után elpusztultak, már ami a paradicsompalántát illeti. De a brokkoli és a karfiol sem jobb, ugyan azok nagyja megmaradt, de szerintem a nappali meleg miatt a szellőztetés ellenére is hőgutát kaptak, a levelük széle száraz volt, ez így sajnos nem megy.

AZt akartam a legkevésbé, hogy ezer darab kis pohárkával legyen tele a szobai ablakpárkány, de nem maradt más választás, ha palántákat akartam, akkor kénytelen voltam ezt valahogy megoldani, megoldottam Lásd az erre vonatkozó bejegyzést.

Utóirat 2014. május 18-án:
tévedtem, nem pusztult el minden kitűzdelt növényke a hidegfólia alatt! Valóban úgy tűnt, hogy nem is látszódnak, elhaltak, de nem, valahogy átvészelték, rejtőzködve, mert ahogy egyre trópusibb lett a hőmérséklet a fólia alatt, meglepve vettem észre, hogy mindenből maradt: paradicsomból, karfiolból és a brokkoliból is! Májusban, amikor kiültettem őket szabadföldbe a fólia alól, elképesztően erős és fejlett, egészséges, hatalmas palántáim lettek, konkrétan a paradicsomnak olyan vastag a szára, mint a hüvelykujjam, erősek a hajtásai és vastagok, ilyet még nem láttam. Az egyik legszebb palánta lett, amit neveltem, a szobaiak meg sem közelítik.

Jövőre akkor egy olyan kísérletet fogok tenni, hogy nem rögtön a hidegfóliába tűzdelem őket, de néhány hét erősödés után mégiscsak kiviszem őket a hidegfólia alá (csak pár darabot), és lássuk, mi történik? (Hamarosan bizonyítékul szolgáló képet is teszek fel, jelenleg az özönvizes időjárás meggátol a kép készítésben.) (Azóta felkerültek a képek is.)

ByTheWay Maglód és Győr

Nem csökken a szerelem, most hétvégén a lányok pénteken Győrig, szombaton Maglódig követték a fiúkat az aktuális buliba. :) Volt megint közös fotózás, Győrben a lányom még interjút is adott a helyi tévének, mondtuk is az apjával, a mi vérünk, kameraérzékeny ő is:)



Balra az operatőr, középen a riporternő, legszélén a lányom, és kettőjük közt, szemből a "lényeg", Oli, azaz Patocska Olivér. :)



Ez a kép Maglódon készült, a lányom a jobb szélén áll, Bence és Sziki között, kivételesen nem a barátnője a két másik lány, hanem vadidegenekkel került egy fotóra a fiúkkal. Nagyon tetszett, amikor a lányom mesélt a fiúk íratlan szabályairól, miszerint egy baráti ölelést lehet kérni, viszont puszit már nem, mert "az már nem fér bele." :) Mondtam neki, hogy na akkor ezt én nagyon elrontottam:), mert közönségtalálkozókon egy csomó embernek adtam puszit:)

- Jó mama, de te lány vagy, és nőknek adtál puszit, az más!

- Adtam én pasiknak is!

- Mindegy, az akkor sem számít.

Ennyiben maradtunk. :)

ByTheWay! :)

Ma a tizenéves lányok többségének garantáltan az X-faktorban feltűnt Bytheway együttes a kedvence (és némely tizenéves lány anyukájának is, nem tudom, ezt csak úgy mesélték mások, hogy vannak ilyen anyukák). :):):).

Lányom is hónapok óta jár a fiúk koncertjeire két barátnőjével, ami azért is jó (már hogy többen mennek), mert így be lehet osztani, hogy mikor melyik koncertre melyikük szülei viszik őket. :)

Ilyenkor természetes a koncert utáni közös fotózás is, és hát mivel tényleg igazi kis sztárok ezek a srácok manapság, mindig könyörgök a lányomnak, hadd büszkélkedjek már el egy közös fotójukkal, de eddig keményen ellenállt, mondván nem azért csinálják a képeket, hogy villogjanak velük, meg lássák az osztálytársaik, barátaik, hanem csak emlékként. Ja, hát az más. De azért én úgy megmutatnám, na! :)

És tegnap végre megtört a jég, ehhez a következő párbeszédnek kellett lezajlania a lányom és köztem:

Én: - Hadd tegyek már fel egy képet, ez olyan jó dolog, hogy személyesen is találkozhattatok velük!

Lányom: - Jó, de hova akarod feltenni? A Facebookra vagy az oldaladra?

Én: - Természetesen az oldalamra.

Lányom: - Jó, akkor oda teheted, azt úgysem nézi senki...

:)))))))))))))

Kellett nekem őszinteségre nevelni:) Persze mikor majdnem félrenyeltem a nevetéstől, neki is leesett, hogy mit mondott, és jól nevelt gyerekként azonnal megmagyarázta, hogy nem úgy értette, pusztán arra gondolt, hogy a Face-en lóg az összes haverja, ott nem szeretné viszontlátni, viszont az oldalamnak teljesen más a látogatóközönsége, itt nem valószínű, hogy bármelyik osztálytársa vagy ismerőse megfordul.

Értem én ezt, magam sem gondoltam másképp elsőre sem:)

Na hát a fotó! A fiúk öltözőjében készült, kivételesen még koncert előtt, a lányok vittek saját készítésű sütit (nem Kilófalót) :), lányom adott nagy kedvencének, Olinak egy baseball sapit (gondolom, van már neki kb. 6000 hasonló ajándéka) :),

és aztán készültek az emlékfotók, melyekből erre az egyre sikerült lecsapnom.



Lányom áll középen :)

Paprikamag csíráztatása

Miután észleltem, hogy a paprika palánta nevelése kissé körülményesebb és kényesebb, mint a paradicsomé, brokkolié, karfiolé stb., még komolyabban vettem a dolgot és úgy döntöttem, tudományosan állok neki és nekifutok még egyszer.

Ezért aztán másodjára nem álltam neki ész nélkül rögtön a földbe vetni a magokat, hanem szépen csíráztatni kezdtem őket. A vattás csíráztatás már elavult (mint régen a suliban a babbal), mert a kis csírák belegabalyodnak a vattába. Tökéletes helyette a papírtörlő.

Háromféle paprika magom volt még itthon, fehérözön, macskapiros meg kecskeszarvú. Ezeket külön - külön csomagocskákba tettem, langyos vízzel átitattam, és egy tetővel rendelkező "tupperes" lapos tálkába helyeztem.

Amikor csak langyos a konvektor, rá szoktam tenni, amikor esténként feljebb tekerjük, akkor a komód szélére teszem, a felfelé áramló melegbe. Mindig ellenőrzöm, hogy kellően nedvesek legyenek a csomagok.

Már néhány nap alatt pár magocskán megjelent az apró csíra, várok még, hogy eldőljön egyértelműen, melyek az életképes magok (a paprikat kifejezetten lassan csírázik), és csak akkor fogom őket földbe vetni.

Palántatűzdelés, pikírozás - szobából egyenesen a hidegfóliába 1. rész

A palántáimat a lakásban, ablakpárkányon nevelgetem, de nem akarom tűzdelés után is benntartani őket (kivéve kísérleti célból néhány darabot, hogy lássam, mi lesz belőle), de több száz cserepet el sem tudnék benn helyezni, nem beszélve a fényhiányról ennyi növény számára.

Amikor megépítettem a 10 perces hidegfólia sátramat, és be is vetettem, maradt ki egy kis hely, és ez adta az ötletet, mi lenne, ha én rögön oda "tűzdelném" a bent nevelt kis palántákat? Lehet, hogy ez teljesen szakmaiatlan, és a nagy hőváltozást megsínylik a kis palánták, de engem sosem érdekelt, hogy mi a szokás, kísérleti úton szeretem én eldönteni és megtapasztalni valamiről, hogy járható út-e vagy sem?

Szerencsére sehol nincsenek már gyerekkorunk -15 fokos telei, szinte tavasz van télen is, a fólia alatt még kedvezőbb hőmérséklet, köszönhetően fentről a fólia takarásnak, lentről a magaságyás bomló rétegei következtében termelődő hőnek, ezért eldöntöttem, hogy pár kis palántakezdeménnyel próbát teszek, és kiültetem a magaságyásra telepített hidegfólia alá.

Meg is tettem, a paradicsomok akkor még elég picik voltak, ezért azokból csak kettőt vittem magammal, de a brokkoli és karfiol szára egyre csak nyúlt, nem akartam megvárni, hogy nagyon cingár legyen, úgyhogy azokból vittem ki kb. 10-10 növénykét.

A fotón látható a kiültetés utáni állapot. Azt gondoltam, ha nagyon halva született ötlet volt, akkor már másnap lekonyulva-kiterülve találom őket, mert megfáztak, de nem: szépen álltak, semmi változás nem látszódott rajtuk. Azóta eltelt megint 3-4 nap, benéztem a fólia alá, adtam nekik egy kis friss levegőt, és már nőttek is, legalábbis anyai elfogultságomban úgy látom. (Később készítek fotót is, ha már határozott lesz a változás, mindenesetre első körben még működőképesnek is látszik az ötlet: lehet, hogy a hűvösebb miatt lassabban fognak növekedni, de ez még mindig jobb, ha később lesz használható palánta, mint ha benn a melegben és a fényhiányban megnyurgulva nem lesz semmi sem...

1. kép
Egy kis egyet szőrtelen végét használtam a kis palánták óvatos kiemeléséhez: szakszerűen véletlen sem a szárukat fogtam, hanem a levélkénél fogva emeltem ki őket, a gyökeret alátámasztva az ecset végével.

2. kép
Itt már kiültetve láthatók a picikék, az ecsettel készítettem lyukat a földbe, és mikor beeresztettem a növényeket, szintén ügyeltem arra, hogy a gyökérzetük ne hajoljon vissza, hanem szépen a gravitációs iránynak megfelelően lefelé álljon.

Pár hét múlva kiderül, mi lesz belőlük?