2014. július 6., vasárnap

Egyeltem kicsit a répát... :)


Egyeltem a répát, a magaságyásban is, a normál ágyásban is, és meglepődtem, milyen hatalmas példányokat rejt már a föld mindkét helyen.

Mi , azaz mama, otthon úgy egyelt, hogy mindig a vékonyka, kis, gyenge példányokat húzta ki, hogy a nagyoknak legyen több helye a fejlődésre.

Aztán egyszer valahol azt olvastam, egyelni pont a nagyobbakat kell (mint a képen, mondjuk egyelésnek nevezni ezt már elég túlzás) , mert a nagy ugye máris teljesen felhasználható, míg a földben maradt kicsi még meg tud nőni szintén ilyen nagyra. Ez nekem azért szimpatikusabb egyelési mód, mert tutira semmi nem vész kárba: a túl vékony kiegyelt példányokkal nem lehet semmit kezdeni, míg ha fordított elven egyelünk, minden répa hasznosul.

Először azt gondoltam, répát sem fogok jövőre a magaságyásba vetni, mert rengeteg magszárba szökött, vagy hogy kell ezt hivatalosan mondani: a gyökér, tehát a répa nem lett sárga, és nem lett répaszerű, fehér vagy max. világos narancs színű maradt, és rossz ízű. Azt gondoltam, az egész ágyás ilyen lesz, mégpedig azért, mint a borsó: mert túl sok a tápereje a földnek a répa számára. Aztán mikor egyelni kezdtem, akkor fedeztem fel, hogy van azért bőven hatalmas, szépen fejlett példány is, úgyhogy jövőre is lesz sima homokos ágyásos, mert magaságyásos répa is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése