Egyeltem kicsit a répát... :)

Egyeltem a répát, a magaságyásban is, a normál ágyásban is, és meglepődtem, milyen hatalmas példányokat rejt már a föld mindkét helyen.

Mi , azaz mama, otthon úgy egyelt, hogy mindig a vékonyka, kis, gyenge példányokat húzta ki, hogy a nagyoknak legyen több helye a fejlődésre.

Aztán egyszer valahol azt olvastam, egyelni pont a nagyobbakat kell (mint a képen, mondjuk egyelésnek nevezni ezt már elég túlzás) , mert a nagy ugye máris teljesen felhasználható, míg a földben maradt kicsi még meg tud nőni szintén ilyen nagyra. Ez nekem azért szimpatikusabb egyelési mód, mert tutira semmi nem vész kárba: a túl vékony kiegyelt példányokkal nem lehet semmit kezdeni, míg ha fordított elven egyelünk, minden répa hasznosul.

Először azt gondoltam, répát sem fogok jövőre a magaságyásba vetni, mert rengeteg magszárba szökött, vagy hogy kell ezt hivatalosan mondani: a gyökér, tehát a répa nem lett sárga, és nem lett répaszerű, fehér vagy max. világos narancs színű maradt, és rossz ízű. Azt gondoltam, az egész ágyás ilyen lesz, mégpedig azért, mint a borsó: mert túl sok a tápereje a földnek a répa számára. Aztán mikor egyelni kezdtem, akkor fedeztem fel, hogy van azért bőven hatalmas, szépen fejlett példány is, úgyhogy jövőre is lesz sima homokos ágyásos, mert magaságyásos répa is.