Nemcsak a zöldborsóval, a brokkolival is szereztem értékes tapasztalatokat.
Ennek talán a tápdús magaságyással nincs gondja, van viszont a fényhiánnyal és a túl sűrűre palántázással.
Fényből nálunk nincs hiány, viszont sajnos nem tudtam, milyen bazi nagyra (pardon) megnő egy ilyen növény, soha életemben nem láttam még sem brokkolit, sem karfiolt, csak a zöldségesnél vagy a Tescoban, azt sem tudtam, mire kell majd számítani.
Lényeg, hogy túl sűrűre ültettem ki őket, és valószínűleg ez az oka, hogy hatalmas, karvastagságú száruk és szintén hatalmas, húsos leveleik vannak ugyan (állítólag ez eddig jó), viszont pirinyó brokkolitermést hoz, ha hoz egyáltalán, és szinte azonnal "kinyílik", tehát evésre már nem alkalmas. Ezért ez most nem hozott sikerélményt, a képen látható, hogy a többedik kiültetés is túl sűrű még, itt még hiába picik, hatalmasak lesznek, úgyhogy nekiálltam fájó szívvel ritkítani, így talán mégis lesz valami, amit le tudok fagyasztani télire.
A karfiolról olvastam, hogy az a mumus, sokkal érzékenyebb, míg a brokkoli termesztése milyen egyszerű, hát egyelőre pont fordítva jártam: több karfiol is a fagyasztóban van már, míg a brokkolival csak kínlódgatok. Na majd jövőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése