A gödörbe vetett krumplival nincs már más dolgunk, mint időről - időre szalmával vagy földdel feltölteni, és már csak ki kell várni, hogy szépen beérjen: majd ha elszáradt, elsárgult az összes szár, akkor jön az izgalmas rész: kiásni a mélyből és megtudni, mennyire volt eredményes a féléves gondoskodás?
Most így néz ki, már legalább egy méter hosszú a szára (a többi a mélyben van).
Nagyon kíváncsi vagyok, mit találunk majd a gödör alján, most úgy képzelem, hogy akkor nyilvánítható 100%-osan működőképesnek ez a termesztési mód, ha alul legalább ökölnyi, vagy akár két ökölnyi hatalmas, egészséges krumplik lesznek, és ahogy haladunk felfelé, ha nem is ilyen nagyok, de fejlett, egészséges példányokra bukkanunk majd.
Ha pici vagy kevés krumpli lesz, és nem fejlődtek a szárakon újabb gyökerek, akkor nem nagyon éri meg a féléves állandó töltögetést ez az egész.
Most viszont (miközben az egy időben vetett magaságyásos krumplit már rég fel is szedtük), a gödörbe vetett még vígan virágzik és zöldell, ezt valahogy jó jelnek veszem, és töltögetem szorgalmasan a szárakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése