Kovácsoltvas kerti díszeim :)

Nem is olyan rég Andi barátnőm büszkélkedett el blogjában az aranykezű férje gyönyörű kovácsoltvas kapujával. Szabolcs annyira szépet alkotott, hogy megcsodálva a baromfiudvart díszítő kaput, kis időre fájdalmat éreztem a gondolatra, amiért nem pasinak születtem...Micsoda lehetőségek állnának előttem, mennyi mindent tudnék létrehozni, amibe most nőként nem tudok (merek) belevágni.

Nyilván ez a busongás nem tartott sokáig nálam, hiszen arra gondoltam, mikor is jelentett nekem az problémát, hogy valamiben nem feltétlen volt tapasztalatom? :) Az egész életem dolgok megkérdőjelezéséről szól, a Kilófaló maga, és a belőle származó ezernyi receptem sem született volna meg másképp, csak a kételkedésnek köszönhetően. ("Nem igaz, hogy nem lehet házilag olyan kajákat gyártani, amik nem hizlalnak, mégis olyan ízük van, mint az eredetinek!")

Ezért kitaláltam, hogy valami kovácsoltvas-utánzattal, ami hangulatában hasonlít hozzá és széppé teszi a kertet, én is csinálok valamit. Kovács nem vagyok, de szeretek újrafelhasználni, feszegetni a határaimat, és kipróbálni, mire megyek magammal? :)

Az otthonunk bejáratához vezető járda mellé álmodtam meg két "kiskertet", és hozzá apró kerítést. Mindent úgy csináltam kivételesen (39 év többszöri pofára esése csak beérik lassan), ahogy a nagy könyvben meg van írva: pl. szépen alágeotextíliázva, hogy ne utólag kelljen felszedni az egészet a burjánzó és mindent elcsúfító gaz miatt, és mindennel kétszer dolgozni.

Amiket felhasználtam:
- a kiskerítések váza mi más lehetne, mint síkháló, 10x10-es osztással
- a hajlított motívumokat a kerítkezéshez használatos vezetődrótból hajlítgattam (egy nagyméretű kutyakajakonzerv volt a sablon, fogóval azon hajlítottam meg az íveket, hogy legalább nagyjából egyformák legyenek)
- a fekete virágszirmokat egy kiszanált és egyelőre feladat nélkül ácsorgó néhai Salgo polc lapjából vágtam ki lemezvágó olló - helyett a szegény kecskéim körmölésére használt fogóval, de az is jó volt.
- kötöződróttal erősítettem fel a díszeket a síkhálóra
- erővágóval vágtam le a kerítés két végét lépcsőzetesen, hogy ívesnek hasson a teteje
- végül az egészet lekentem fekete zománcfestékkel (A Trinát Unitop Color vizes hígítású festékeket jobban szeretem, de most csak ez volt.)

Ha nem lenne egyértelmű:), akkor van a járda, amellé ültettem árvácskákat, egyéb híján egyelőre a szokásos szalma takarást alkalmaztam közéjük és a geotextília fedésére, és hogy legyen valami súly is, a vándor-termésköveimet hurcoltam ide (hol a tónál vannak, hol a sziklakertben, egyszer majd tudok venni annyit, hogy mindenhová jusson). :)

A kerítés elé a teljes hatás kedvéért (na meg a fűnyírás megkönnyítésére, ugyanis nincs se fűkaszánk ,se szegélyvágónk) címeres téglákat tettem. (Oda még rá tud menni a fűnyíró, nem ütközik neki semminek és nem marad ott kaszálatlan fű a széleken.)

A képeken mindig csak egy látszik, de két ilyen kis kerítéses szakasz van, a kettő között tudunk lelépni a járdáról a fűre, oda majd néhány téglát fogok még tenni.

Ha már így belejöttem, hajlítottam egy virágtartó-díszt is az egyik kaspó köré. :) (Mazsi annyira fotogén, hogy alig tudtam tőle rendesen lefényképezni, mert nem volt hajlandó mozdulni onnan) :)

Hát ennyi. Nem vetekszik Andi barátnőmék szépségével, de nem is ez volt a cél, csupán megihletett és adott egy ötletet, jól éreztem magam, míg ügyködtem vele, és jó érzés mindennap kinézni az ablakból, hogy végre nem csak a gaz veri fel azt a részt. :)

Kicsit olyan, mintha egy sírkertben lennénk, mégsincs rossz érzésem tőle

Na hát ilyen a nagy mű közelebbről szemlélve. Úgy kitört rajtam a "német precizitás", hogy a téglák köré nem is
a kiásott homokot töltöttem vissza (ami tele van a gyomok magvaival, aztán jól kinőnek nekem jövő nyárra), hanem
virágföldet áldoztam erre a célra, bizony! :)

Még csúcsdíszeket kellene szereznem, egyelőre volt két vastagabb, műanyag tiplim, azt tudtam ráhúzni két hegyes elemre. Totyogósok nálunk már nincsenek, mire meg jönnek az unokák, addigra megoldom a biztonságossá tevő csúcsdíszeket is. :) 

Íme a sztár. "Véletlenül" pont ott kellett állnia, mint akinek pont ott van halaszthatatlan dolga, sőt annyira el is merült
abban a bármiben, hogy időlegesen még meg is süketült, mert bárhogy zavarásztam, meg se moccant. :) :) :) 

Úgyhogy inkább csináltam egy közelit, ilyen lett a virágtartó-díszem 

Mazsi volt szíves végül elkullogni, és mégis sikerült a másik kertrészről is egy fényképet csinálnom