A most következő hitvallás számomra egy ilyen vezérgondolat, pontosan itt tartok saját életemben, saját önismeretemben-önfejlesztésemben-személyiségfejlődésemben én is.
"Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ŐSZINTESÉGNEK."
(Charlie Chaplin)
Őszinteségnek, amikor nem hazudunk többé önmagunknak, nem hitetjük el többé rossz dolgokról, hogy nekünk kötelességünk azokat tenni, nem gondoljuk azt, hogy nincs más választásunk, nem hisszük már, hogy a dolgok csak egyetlen megtanult rendszer szerint működhetnek, csak mert már a szüleink és tanáraink is úgy gondolták - vagy mert mindenki úgy gondolja körülöttünk.
Hanem szembe merünk nézni a valós vágyainkkal, igényeinkkel, kedvteléseinkkel, s ezekért merünk, akarunk és tudunk tenni is. S pozitív, nekünk és másoknak örömet szerző vágyaink felvállalásában egyre kevésbé gátol meg mások véleménye.
Igen. Ezt mondom én is!
VálaszTörlésÉs amióta kicsit így gondolkodom, még önmagamat is megtanultam szeretni. Ami nagy szó!!!!
:) Ez a legnagyobb. Szerintem végső soron erről szól minden, az egész életünk. Aki magát szereti, az képes attól kezdve másokat is, hiszen fordítva: míg magamat sem szeretem, bántom, lenézem, hogyan is tudnék bárki más felé is szeretettel fordulni? Sokrétű dolog ez, ez a kis idézet nagyon sok mindent foglal magába és nagy visszaigazolás nekem, hogy mások is gondolkodnak, éreznek így :) Örülök, hogy végre megérkeztem "ide", és biztosan csodás utazásaim lesznek még az önismeret útján! :)
TörlésJó úton jársz.S még egy fontos dolog: ha TE szereted magad,ezt érzi a környezeted is,s mint valami tükör,úgy műkôdik.
VálaszTörlésHa nem szereted magad,hogyan várhatod el maásoktól,hogy szeressenek?
Sokkal nehezebb dolog elfogadni/szeretni ônmagad olyan gyarlón,a hibáiddal együtt,feltételek nélkül,mint bólogatva alárendelni magad,"szolgálni" másokat.
Ha belül rend van,az arra ösztônöz,hogy mindig új utakat keress, hogy a belső hangodra hallgass.
Ami neked (nekem) jó és megelégedettséggel tölt el,az egy belső kiegyensúlyozottságot hoz létre,amiből mind Te (Én) profitálunk.
Igen, hatalmas téma. És akik rálépnek erre az útra, mindig az az első aggályuk, hogy "de ha szeretni kezdem önmagam, nem leszek túl önző?" Aztán ahogy haladnak előre a tudásban, ebben a rejtélyes belső utazásban :), úgy kezdik megérteni azt, amiről te is írsz és tapasztalsz is. Ez nem önzés, valóban tükör is, és hozzájárulás a közös jóhoz :) Ami ebben az idézetben még különösen tetszik nekem, az a "nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt" és a "saját tempómban és stílusomban teszem". Nekem ez nagyon fontos, felvállalni (főleg magam előtt!), hogy más vagyok, mint az átlag, olyan értelemben, hogy nem tudok mindig beállni a sorba, mert nem érzem úgy jól magam. Van egy saját értékrendben, egy saját tervem, ahhoz tudom tartani magam és csak úgy, ahogy a saját haladási, fejlődési sebességem lehetővé teszi. És ezt nem tudják befolyásolni sem trendek, sem emberek, sem törvények, sem szabályok, csak a "saját tempó és stílus". :)
Törlés