Palántanevelés a szobában (paprika, paradicsom, brokkoli, karfiol)

Palántanevelés a szobában (paprika, paradicsom, brokkoli, karfiol) Mint említettem már, palántanevelésben elég antitalentum voltam - eddig. Remélhetőleg. Idén háromszorosan is bebiztosítottam magam, mindent megtettem, hogy saját nevelésű palántáim legyenek. Karfiolt konkrétan négy év alatt egyszer sem sikerült nevelni, hozzá kell tennem a teljes igazság kedvéért, hogy azzal a szakértelemmel és időráfordítással, ahogyan én a palántaneveléshez álltam, nem is csodálkozom, hogy nem sikerült soha semmi. Fel sem sorolom inkább, hogy szegény magocskáknak milyen hozzá-nem értést kellett kiállnia, nem csoda, hogy nem tudtak szép növénnyé (de még csúnyává sem) fejlődni. LÉnyeg, tehát, hogy idén úgy gondoltam, fogok palántát nevelni kinn melegágyban, lótrágyás fűtéssel. Nevelek úgy, hogy egy műanyag rekeszt hideg fóliaágyként használok, nejlon zsákba téve biztosítva a kellő párát, hőmérsékletet, harmadszor pedig csakazértis nekiállok idén is palántát nevelni benn a lakásban. Ez utóbbiról szól ez a bejegyzés. Tojástartókba veteményeztem, vettem palántaföldet, elolvastam, hogy a palánták jobban fejlődnek tápanyagban szegény talajban, később kell csak táplálni őket, tehát a palántaföld rendben is van. Egy-egy tojástartó részbe mindössze egyszem magot vetettem, de szerencsére még közben felrémlett, hogy nem minden mag kel ki, lehet többet is (sőt kell is), aztán úgyis szét lesznek ültetve később ritkásabbra (pikírozás, tűzdelés). Tehát azt terveztem, hogy elsőként ugorjuk csak meg azt a szintet, hogy egyáltalán keljenek ki a magok, utána a tűzdelés résznél megint lesz valahogy. (Tartottam attól, hogy hol fogok annyi különálló edényként tárolni, féltem, hogy a fényhiány miatt úgy járok, mint mindig, hogy felnyurgulnak, de azt is gondoltam, ezen ráérek majd akkor aggódni, ha aktuális lesz. Egyelőre az aktuális részfolyamatot csináljuk minél precízebben.) A tojástartókat beletettem egy-egy óriási ételtároló dobozba, pont belefért 3 db 10 rekeszes tartó, erre van kitalálva. A földet tocsogósra locsoltam langyos vízzel, a tároló doboz oldalára profi módon lakkfilccel ráírtam, hogy dobozon belül az adott tojástartókban milyen mag van, még dátumot is írtam, nagyon öregszem... Mégis csúszott egy kis porszem a gépezetbe, bármennyire is kiműveltem magam palántevelésből, az nem jött át, hogy a paprika a paradicsomhoz képest kétszáz évvel később kel ki, emiatt, amikor a paradicsom már alacsonyabb hőmérsékletet kíván, a paprikát még javában melegen kéne tartani. Hát igen, nyilván kitaláltad, hogy én természetesen azonos tárolódobozba tettem a paprikás és paradicsommagos tojástartókat, és mivel a gondos beöntözéstől gyakorlatilag a legkisebb érintésre is ronggyá mállott a tojástartó, esélyem sem volt őket külön szedni, úgyhogy hagytam. De az okulás megvolt a jövőre nézve, sőt, még idén sem késtem el a szépítéssel. Arról szintén nem is beszélve, hogy a karfiol meg a brokkoli meg aztán kb. két nap alatt kikeltek, összekuszálva ezzel végleg mindent. Gondolom, ez nem túl szakszerű, meg óvatosabban kellene a frissen kikelt palántákkal bánni,de én ezt is úgy gondolom, mint a főzést, hogy sokszor érzés szerint kell eljárni. ezért aztán amikor kibújtak a brokkoli, karfiol, paradicsom hajtások, én vastag nejlon (takarmányos) zsákot húztam a tárolóimra, és szépen kivittem a napra, késő délelőttől, míg el nem tűnt a nap délután, addig kinn tartottam őket őket a szabadban. Lehet, hogy ez végzetes felelőtlenség volt, de most még nincs bajuk, később lehet, hogy lesz, de szerintem nem. Mivel gyorsan nőnek (a paprika az egyetlen, ami az égvilágon nem csinál semmit), fel is merült a továbblépés, a tűzdelés. Valahogy azt nagyon nem akartam, hogy kétszázötven tejfölöspoharat vagy műanyag cserpet kerülgessünk házon belül, már csak azért sem, mert nem is tudnék ennyit hova tenni. Aztán támadt egy zseniális ötletem, de hogy arra rátérjek, új bejegyzést kell kezdenem, Palántatűzdelés, pikírozás címmel, azzal folytasd az olvasást. A bent nevelt palántáimmal kapcsolatban annyit, hogy eddig ígéretesek, borús-hideg időben egész nap bent vannak a déli fekvésű ablak széles párkányán, alulról a konvektor ad langyosságot nekik, ha meg szép, napos idő van, akkor jön a nejlon zsák és abban viszem ki őket kicsit napozni, néha átszellőztetem őket. A paprikát teljesen külön és tudományos alapokra helyezve (lásd egy új bejegyzésben) újra fogom vetni, de a paradicsom, brokkoli, karfiol palántáim jelenlegi állapotával elégedett vagyok.

Melegágyás

Melegágyás

A sok ágyás tekintetében volt bennem egy kis fogalomzavar jó sokáig. A magaságyásról mondjuk eleve nem is hallottam azelőtt, de a hidegágyást (hidegfóliát), melegágyást (melegfóliát) össze-vissza kevertem (lehet, még most is.)

Mindenesetre a melegággyal a következő a helyzet jelen ismereteim szerint.
Egy olyan ágyást jelent, fóliával letakarva, mely fűtött. Engem az zavart meg, és azért kevertem a trágyával "fűtött" melegágyat a hidegággyal, mert azt hittem, melegágynak (melegfóliának) csak azt nevezzük, amiben valami mesterséges fűtőtest, szerkezet biztosítja a meleget. Pedig nem. Azt is melegágynak nevezzük, amiben semmi "gép" nincs, hanem pl. az ún. trágyatalp adja a meleget.

Zavaros, ugye? Akkor nézzük konkrétan azt, amiről írni szeretnék.

Valahogy úgy juthattam el a melegágy témáig, hogy évek óta kudarcot vallok palántanevelésben. De most, hogy kissé visszavonultam a receptátalakításoktól meg írástól (ez sem igaz mondjuk, mert most is két könyvön dolgozom, na mindegy), mégis úgy adódott, hogy több figyelmet tudok fordítani a kertre, és ez nagyon hiányzott már. Így eldöntöttem, hogy ha törik,ha szakad, megtanulok palántát nevelni!

Meg is van, közben eszembe jutott, hogy amikor vetőmagot válogattam tavaly ősszel a gazdaboltban, a tulajdonosa próbált rábeszélni paradicsom és paprika magokra, de csak legyintettem, hogy meg sem próbálkozom vele, mert sosem sikerül. Azért falun ilyet kijelenteni elég gáz, kb. mintha valaki azt mondaná, hogy nem tud lélegezni, hát kb. ilyen arckifejezéssel nézett rám is Noémi , de udvariasabb annál, minthogy ezt szóvá tette volna. Helyett inkább nagyon türelmesen és tagoltan elmesélte, hogy ő trágya segítségével nevelt palántákat, amíg még nem volt a fűthető kisházuk, így: hozattak egy pótkocsi friss marhatrágyát meg lótrágyát vegyesen, arra hordtak jó erdei földet, tőzeges földet, előtte belocsolták, ettől a trágya begyulladt (azaz nagyon átmelegedett), utána elvetették a magokat, fóliával letakarták és így neveltek palántákat. Na, hát gondolni való, hogy meglett életem új értelme azonnal , ami új és kihívás, azt nekem "természetesen" ki kell próbálnom, úgyhogy attól kezdve csak ez járt a fejemben, folyton ezután keresgéltem a neten. Sok volt benne a rizikós pont, pl. oké, hogy a csírázás időszakában letakarom egy fóliával, de utána növekedni kezdenek a növények, akkor kell valami keret. Aztán mit jelent az, hogy begyullad a trágya? Ez napok alatt történik, vagy hetek alatt? Persze megkérdezhettem volna Noémit, de mivel még trágyát, szalmát szerezni is ő segített, meg segít mindenben, bármi kérdésem van, nem volt már pofám még ezzel is terhelni.

Odáig eljutottam, hogy valóban szerencsésebb, ha van egy keret. Nosza, mi az nekem, faanyag volt itthon az állandó karámépítés miatt, úgyhogy felvázoltam gyorsan, és neki is álltam. Én leástam a föld alá, mert a wikipédiás szakirodalomban azt olvastam, ezzel csináltam magamnak egy kis felesleges pluszmunkát, de erről később.

A lényeg, hogy ácsoltam egy nagyon sirály keretet, Noémi közreműködésével a lótartó Kriszta férje hozott egy utánfutónyi friss lótrágyát, és innen kicsit megtorpantam, hogy akkor most mi következik?

Pont jókor sietett a segítségemre a szomszéd Józsi bácsi. Sajnos a felesége, Erzsi néni tavaly decemberben itt hagyta ezt a földi világot, sokat segített tanácsokkal a kertben, meg jó volt kicsit a kerítés két oldaláról minden nap beszélgetni vele, mióta saját anyám nincs, olyan lett nekem, mint egy kis pótanya. Mióta ő nincs, Józsi bácsi is többször leáll beszélgetni, így esett, hogy látva a melegágy építésre tett kísérleteimet, elkezdett segíteni nekem. MÉg egy könyvet is talált a házi archívumban, hogyan is kell a melegágyat készíteni, mivel ilyesfélével ők is csak egyszer próbálkoztak (később lett nekik is fűthető melegházuk).

Így aztán Józsi bácsi tanácsait megfogadva leszedtem pár sor deszkát a keretről (mindez talán látható a fotókon, honnan hová jutottunk), és a mélyre ásott gödröt is feltöltöttem kicsit, mert szerinte nem szükséges olyan mélyen kiásni (végül is tényleg nincsenek már mínusz 20 fokos telek, a hőmérséklet függvénye ugyanis, hogy mennyire vastag a lerakott trágya, vagyis a trágyatalp.) Meg úgy látta (igaza volt), hogy az az egy utánfutónyi trágya nagyon kevés lenne. (Sajnos nem volt több.)

Eljutottam vezényletével oda, hogy teletalicskáztam a gödröt a friss trágyával (ehhez érett nem jó), vízszintesre totál lelapogattam (ebben nem vagyok biztos, már most kellett-e, máshol azt írták, hogy míg be nem gyullad, maradjon minél lazább szerkezetű, tömöríteni csak utána kell, hát majd kiderül.) Lényeg, hogy kivételesen, a főzést-sütést leszámítva (ott tényleg alapos vagyok) a rám nem jellemző német precizitás lett rajtam úrrá (meg aztán mégsem éghetek be s szomszéd bácsi előtt) és deszkákkal egyengettem vízszintesre. (Mert ha hepehupás, akkor a kis gödrökben megáll a víz, és nem jut majd mindenhova egyenletesen.)

Józsi bácsi visszaszámolt, és arra jutott, hogy ha március elseje táján belocsolom a trágyát, akkor 15-ére fog begyulladni, akkor kell ráterítenem a palántázó tőzeget (vagy mit), és ha az is meglangyosodott, akkor kezdhetem a vetést.

Most ott tartunk, hogy a belocsolás valóban megtörtént, le is takartam fóliával, és jövő hétvégén megnézem, történt-e benn bármi?

Gondolom azért kiderült, de mondom, hogy ennek a fajta trágyás ágyásnak az a lényege, hogy a begyulladt trágya termel olyan mennyiségű hőt, amire a magoknak szüksége van a csírázáshoz, és a fűtetlen fólia hőmérséklete ehhez nem lenne elegendő. (Vannak persze olyan növények is, melyek fűtetlen fólia alatti hajtatásra alkalmasak, ez mindig rá van írva a vetőmagos tasakra), de a paradicsom és paprika nem tartozik ezek közé, ők a kifejezetten magas csírázási hőmérsékletet szeretik.

Közben annyit módosult a dolog - de a mini fólia akkor sem vész kárba -, hogy sikert értem el a szobai palántanevelésben (életemben először), így végig gondolva felesleges kinn is palántanevelésbe fogni. Így a melegágynak szánt fóliát szerintem csak hidegfóliának fogom használni: nem tudom miért de valahogy attól tartok, azt a trágyát úgysem sikerült begyullasztanom, de hamarosan kiderül és elmesélem!

Fotók:
1. a hely kijelölése, a keret építésének elkezdése
2. az eredeti mélység, amit aztán később temethettem vissza, nem baj, gyúrtam egy kicsit karra és addig is jó levegőn voltam
3. Józsi bácsi tanácsára leszedtem a közbeeső deszkákat mert nagyon leárnyékolták volna az ágyást, kevés fény jutott volna a palántáknak, megint igaza volt. Itt már fel is van töltve friss lótrágyával, és le van lapogatva. Sokkal könnyebb volt így, hogy valaki tapasztaltabb segített, mint egyedül kikínlódni minden részletet. Sok ezer más dolog mellett persze ezért is sajnálom nagyon, hogy nincsenek már sem szüleim, sem nagyszüleim, akiktől kérdezhetnék.
4. Íme, a szorgos munka eredménye, nekem annyira tetszik, és végig a saját kezem munkája: ez a fele téglákkal van rögzítve, ezt fogom majd emelgetni...
5. ... a hátulsó részét pedig beástam, ez marad fixen.

Magaságyás

(Ezt a cikket eredetileg a honlapra írtam, abban van sok-sok fotó is. Ha azt szeretnéd látni, kattints ide. )

A magaságyás fogalmáról kb. három évvel ezelőtt hallottam először. Teljesen véletlenül: egy interjúban Bálint gazda említett róla egyetlen mondatot összefoglalóan, ami viszont olyan mondat volt, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ha akkoriban próbáltál rákeresni a témára a neten, vagy a képkeresőben, jó, ha 1-2 külföldi találat bejött, míg azóta úgy látszik, elterjedőben van hazánkban ez a növénytermesztési forma.

Eleinte azzal szembesültem, hogy sokan azt hiszik, a magaságyásnak az a lényege, hogy nem kell hajolgatni, és kényelmesebb művelni. Ez is előnye, ez tagadhatatlan, de a nagyszerűsége messze nem merül ki ennyiben, egyáltalán nem ettől fantasztikus találmány.

A magaságyásnak számtalan előnye van, nehéz eldönteni mivel kezdjük. Mondom a saját szempontjaimat, amiért az egész érdekelni kezdett. Nálunk homokos a talaj. Puszta, színtiszta homok: ahol nincs gaz, ott a „veteményesben” simán le tudnak telepedni a gyerekek és homokoznak meg várat építenek. Művelni nagyon könnyű, ezért semmi pénzért nem cserélném más talajra, viszont nincs is semmi termőereje. Itt a környéken mindenki használ trágyát, ez még nem baj, de a gyönyörű termés csak úgy érhető el, hogy ipari mennyiségű műtrágyát is használnak, meg permetezőszereket, és ezek sem bio permetek. Mi persze örültünk nagyon a saját termesztésű krumplinknak akkor is, ha kb. két éve már csak vetőkrumplit termelünk és agyvérzést kapok, mire meghámozok 1 kg diónyi krumplit , de hát a miénk, és legalább „totál bio”. Az a helyzet, hogy műtrágya és állandó permetezés nélkül a homok ennyire képes (a szerves trágya sem segített rajtunk: mi csak négy éve próbálkozunk, de a földet előtte évtizedekig nem művelték).

Ezért mindig keresem a bio lehetőségeket, hogyan lehetne nagyobb terméshozamot elérni, egészségesebb, hatalmasabb növényeket nevelni. Úgy két éve a Biokal termékcsalád mellett tettem le a voksomat kiegészítésként, kacérkodom még a Hungavit növénykondicionáló szerek használatának gondolatával is, bár szerintem nagyjából ugyanazt tudja a kettő. De ez csak a dolgok egy része, a talaj feljavítására is ki kellett találni valamit, és ez okozta a nagyobb fejtörést. Hiába locsolsz éjjel-nappal, a homok,mint a szivacs, beissza az egészet, teljesen elfolyik az alsóbb rétegekben, igazából a víz ereje addig tart, míg kilocsolod, aztán már el is illant. Nincsenek tápanyagok, de ha pótolod, a vízzel együtt az a kevés is kimosódik.

A magaságyásban viszont egy szuper termőtalajt tudsz előállítani, majdnem olyan, mintha egy komposztálót ültetnél be növényekkel. Ugyanis meghatározott sorrendben kell egymásra rétegezni különféle anyagokat, legalulra kerül a legnehezebben bomló, és sorban fölé az egyre könnyebben bomlók. Bomlás közben szén-dioxid keletkezik, a keletkezett hő átmelegíti a gyökereknél lévő talajréteget, gyorsabb a magok csírázása, majd jobb, szebb, dúsabb növények fejlődnek. A hagyományos termesztési módhoz képest a már tapasztaltak szerint akár négyszer nagyobb termés takarítható be. Eddig még csak pozitív visszajelzéseket találtam róla, de akkor fogom elhinni, ha idén végre nálunk is gazdag termés lesz

Előnyök tehát:

1. Egy ágyást az összeállítást követően 5-6 évig békén lehet hagyni, bomlanak benne szépen az anyagok, elég utána újrarakni.

2. Ha kellő magasra építi valaki, valóban nem kell többé guggolva, hajolva gazalni. Nálam alacsonyak az ágyások, mert a guggolás nem gond, én csak a hozamnövelésre akarok megoldást találni. A kellő rétegzés így is megvan, de én a talajszint alatt kezdtem az építést, ezért tűnik alacsonynak, ami a föld felett látszik. Mondjuk 40 év múlva, ha már nem futkosok úgy, mint most hamvas koromban:), lehet, hogy építtetek az unokáimmal egy-két derékmagasságú ágyást (bár ahogy magamat ismerem, még azt is én fogom megcsinálni) , addig viszont szívesen hajolgatok.

3. Nem kell szántani, ásni, kapálni, csak épp a felszínt átgereblyézni. Mivel nem is lépünk rá soha, a talaj tömörödni sem tud. Itt kell megjegyeznem, hogy az én homokos talajomnak itt is előnye van, mert erre még rá is léphetnék, ez akkor sem tömörödne:) Egy igazi fekete termőföldnél azért biztosan még a magaságyásban is más a helyzet, de ásni, szántani akkor sem kell.

4. Kis területet foglal el, tehát viszonylag pici kertben is lehet találni egy olyan napsütötte sarkot, ahová telepíthető, és látványnak sem utolsó a gondozott magaságyak jelenléte.

Ide kattintva (vagyis ha rámész a Fotók feliratra, bejön ugyanez a cikkem a honlapról, ezen a helyen abban találod az oda vezető linket!), Bálint gazda oldalán találod a teljesen részletes és szakszerű leírását a magaságyás rétegzésének. A váz elkészítésén szerintem nem kell sokat agyalni. Én nem ácsoltam, szögeltem semmit, egymástól kb. 1-1,3 méterre beállítottam a homokba 2 tizenötös deszkát (6 méteresek), és közéjük pakoltam az anyagokat (nem szabad túl szélesre hagyni, hiszen nem léphetünk rá, és körbe -körbe kell úgy elérnünk minden zugát, hogy kényelmesen lehessen vetni-gazalni-betakarítani.) Készíthető magaságyás keret bármiből, ami otthon akad, régi szekrényből stb., de mivel a rossz minőségű talajunk miatt nekem muszáj majdnem mindent magaságyásokba tennem (kivéve talán a kukoricát), ezért nálam a szekrényes megoldás nem jöhet szóba. Deszkán kívül az égvilágon bármiből megcsinálhatod a keretet, téglából, rönkökből, ami csak fellelhető otthon és képes megtartani a földet.

Két ágyás között annyi helyet célszerű hagyni, hogy a talicska beférjen, jól jön betakarításkor, vagy ha pótolni kell a termőföldet (tömörödni fognak a rétegek, és olyankor kell). De az sem árt, ha egy fűnyíró kényelmesen elfér, bár elvileg az állandó járkálással gondoskodunk arról, hogy az utakról kitapossuk a gazt. Lehet mulcsot is leteríteni, ki hogyan képzeli el.

Két évig csak fejben építgettem az ágyásaimat, tavaly ősszel jött el az ideje, hogy felállítsam az első négyet. Azonnal be is vetettem kukoricával, hogy a kecskéknek a fagy beállta előtt még legyen egy kis térdig érő csemege. Már ott látszódott a különbség a simán termesztetthez képest, még a színe is más volt a leveleknek, a szára vastagabb, erősebb. (Itt teszteltem a Biokal 03-at, szerintem jó lesz.)

A legalsó rétegnek rövidre vágott gallyakat, kisebb ágakat tettem. Arra szalmát, akkoriban volt még borsószár, túlérett tök és dinnye, uborka, lehullott alma: ezeket mind kisebb darabokra vágtam és szintén az ágyásba tettem. Jöhet rá friss fű, majd komposzt, trágya, esetleg erdei föld és termőföld. Nekem termőföldem ugye nincs, úgyhogy a homokot kevertem azzal, amit találtam: komposztálódott trágyával, meg a tyúkudvar felső, jó kis eliszaposodott részének „lehúzásakor” nyert földdel. A faluban, ahonnan származom, azt tartják, hogy a csirketrágya nem jó, mert nagyon éget, arrafelé nem használják. Itt viszont a szomszédaim világosítottak fel, hogy nyugodtan lehet használni, csak a bőséges locsolásra kell figyelni, akkor nem lesz baj. Azóta használom a baromfitrágyát én is, az ember mindig tanul. (Az igazi, profi magaságyás 60-80 centi magas, az enyémek félprofik:), mert ennél jóval alacsonyabbak, viszont a terméketlen homokos földhöz képest már így is egy "termőtalaj-aranybányában" tudnak fejlődni idén a növénykéim.)

Ezt csak azért meséltem el, hogy itt sem kell mereven ragaszkodni a szabályokhoz: amit egy komposztálóba tennénk, igazából mindazt nyugodtan betehetjük a magaságyásunkba a megfelelő szintre bomlás szerint (tojáshéj, falevél, krumplihéj, borsóhéj) stb. stb.

Ősszel már sem idő, sem alapanyagom nem volt elég, hogy folytatni tudtam volna a munkát, ezért most a karácsonyi szünetben kezdtem neki ismét. Mindent ki akarok próbálni, a krumplitól kezdve a zöldborsóig, akkor is, ha ezeket pont nem ajánlják a magaságyásba. Ugyanis az lenne még a lényege, hogy gyors tenyészidejű növények kerüljenek bele, mindig adott legyen a körforgás, amint valami leérik, a helyébe máris jöjjön valami más, tavasztól késő őszig mindig legyen használatban. De látni akarom, van –e különbség a borsónál például a sima termesztéshez képes.

Lássuk mindezt képekben, és nagyon remélem, május tájékán már nagyobb lesz az élet az ágyásaimban, nyár közepére meg olyan dzsungellé válnak, amilyet még Toscana nem látott.

(Az eredeti,még a honlapra, és nem a blogba írt cikkben találhatók a képek, magyarázattal. Ide most csak pár képet töltök fel.)

Ez a helyzet jelenleg a birtokon, remélem, idén húsvétkor nem térdig érő hóba hozza a nyuszi a tojásokat:), de akárhogy is van: minden nappal közelebb vagyunk a tavaszhoz, és a kerti munkák megkezdéséhez:)

Minden, amit a magaságyásokról és a kertészkedésről tudni szeretnél, és ahonnan minden tudásom nekem is származik: www.balintgazda.hu

Őszi vetés, tél alá vetés

Régóta tervben volt, hogy kipróbálom. Egyik barátnőm azt mondta egyszer, én biztosan egy fiatal lélek vagyok, mert mindent ki akarok próbálni, megtapasztalni, az, hogy valaki elmeséli, vagy elolvasom, nem elég. Akár fiatal lélek vagyok, akár nem, tény, hogy míg az iskolai tananyagot ki nem állhattam, és az iskolába járáshoz szinte csak rossz élményeim kötődnek, mindennél jobban szeretek az élet iskolájába járni, és új és új tudásanyagot, ismereteket elsajátítani, mert minden új tudással gazdagabbnak érzem magam.

Nos hát ilyen kipróbálásra váró izgalmas dolog volt számomra a tél alá vetés is. Mit is jelent ez? Nem azonos az őszi vetéssel, ami azt jelenti, hogy még augusztusban-szeptemberben vetjük el olyan növények magjait, melyek a fagyok beállta előtt még be is érnek, és akár a hóréteg alatt át is telelnek. Ilyen őszi vetésre alkalmas pl. a retek, ami pedig a telet is átvészeli, az pl. a spenót és a metélőpetrezselyem (és nyilván sok minden más, de én e két utóbbit választottam az őszi vetéshez próbaképp.) Látható a fotón (bár a kecskék időnként kiszökve megdézsmálták), hogy még januárban is milyen szépek voltak: és egész télen volt az ételekhez friss petrezselyemzöld!

A tél alá vetéshez pedig sárgarépát és zöldborsót választottam kísérleti alanyként. A tél alá vetés lényege tehát, hogy az őszi vetéssel ellentétben már csak akkor szabad elvetni a magokat, amikor november-december táján a föld még nem fagyos (vagyis megmunkálható), de már garantáltan nem emelkedik a hőmérséklet 5 fok fölé, ami beindítaná bennük a csírázási folyamatot, majd egy későbbi fagy megölné a csírázásnak indult magokat.

Tavasszal viszont a földben áttelelt magok az első enyhülésre magukhoz térnek, beisszák a hólét, esőlét, és akár két hónappal korábban "szüretelhetjük" a termést, mert ennyivel hamarabb csíráznak magok, annyival hamarabb is lesz kész, kifejlett növényünk.

Mi vethető tél alá? Tapasztalatom szerint, amit hagyományosan márc. 15. táján vetni szoktunk, azt tél alá is lehet vetni, mert bírja a hideget. Fehérrépa, sárgarépa, zöldborsó, fokhagyma, vöröshagyma. A fehérrépa kivételével én mindegyiket kipróbáltam, és gyönyörűen kikeltek.

Saját tapasztalatok: tél alá vetettem sárgarépát, szabad földbe és magaságyba is, 2013. novemberében. A szabadföldi hiányosan és később kelt ki (még most is (2014. márc. 6.) nagyon kell nézni, hogy felfedezzük a kis szálacskákat), míg a magaságyban már január végén (!) szépen megjelentek a kis fűszálhoz hasonlító kis hajtások! (lásd a fotót). (Gondoljunk bele, a répát jó esetben is csak március közepén szoktuk vetni és nagyon lassan csírázik, ha sikerül egyáltalán a vetés, tél alá vetve meg már januárban!)

A sikert a magaságyásnak is tulajdonítom, hiszen szabad földbe két külön ágyásba is vetettem répát, mindkét helyen alig, és silányan kelt ki. A magaságyásban viszont (amit 2013. szeptemberében állítottam össze), már javában dolgoztak a bomlási folyamatok, ami ugye hőtermeléssel jár, úgy gondolom, ez nagyban hozzájárult a répa korai és egyenletes keléséhez.

A zöldborsónál is hasonló sikert értem el. Ott csak szabad földbe vetettem, mert a borsó szépen fejlődik a tápanyagban nem annyira dús homokban is. November-december táján vetettem, januárban már kicsírázott. Akkoriban voltak hatalmas, több napos szelek, ilyenkor a könnyű homokot teljesen "legyalulja" a szél, ezért inkább egy nagyon vékony réteg homokkal még betakartam a kis hajtásokat, mert szerintem ha a szél nem fújja le róluk, akkor még a föld alatt lettek volna. De a természetnek nem lehet parancsolni és rövidesen már igazoltan jelentek meg a zöld hajtások a föld fölött, és febuár végére már formálódtak a kis levélkék. (Fotó.)

Januárban az egyik magaságyásba is vetettem borsót, kíváncsi voltam megintcsak, mennyit számít az ágyás természetes "fűtése", és valószínűleg számít, mert február közepére kicsírázott a borsó és ki is kelt. Pár hét lemaradásban van a tél alá vetetthez képest fejlettségben, de ne felejtsük el, még mindig csak március 6-a van, máskor március 15-én szoktuk egyáltalán elvetni.

Egyik szomszédunk kérdezte "csodakeléseimet" látva, hogy nem félek-e, ha jön egy fagy, akkor minden elfagy? Nem, mégpedig azért nem, mert már tapasztaltuk korábbi években, hogy a borsó nagyon jól tűri a fagyot, hideget, soha nem esett baja (pedig a március 15-én elvetett borsót még bőven érheti fagy áprilisban, vagy még május elején is.)

Összegezve:
- a novemberben tél alá vetett sárgarépa magaságyásban januárban kikelt. Szabad földön még márciusban is csak gyéren, bár tény, hogy vannak nyomai.
- a szabad földbe novemberben elvetett borsó januárban szintén kikelt, márciusra már látszódnak a kis levélkezdemények.
- a januárban (magaságyásba vetett) zöldborsó februárra szintén kikelt, gyönyörűen fejlődik.

Eddig jók vagyunk, az már mindenképp kijelenthető, hogy a novemberben elvetett (arra alkalmas) mag túléli a telet és az enyhe idő megjelenésével életre kel, a többit az idő eldönti.

Foly.köv.

Fotók:
1. spenót és petrezselyem, őszi vetés: egész télen tudtam szedni, ez a januári állapot
2. a tél alá (novemberben elvetett) borsó így néz ki márciusban (januárban kikelt)
3. 2014.januárjában vetett borsó februárban kikelt, magaságyásban van
4. 2013. novemberében "tél alá vetett" sárgarépa első kis fűszál hajtásai január végén megjelentek, márciusra szépen látszik a sora.

Krumpli termelés kis helyen, gödörben Amikor több év tapasztalata után kezdtem rájönni, hogy a sima homokos, de tarackkal teli talajunkkal nem sokra fogok menni, utánanéztem, hogyan lehetne pici területen minél jobb terméshozamot elérni. Hiába vetettünk be és műveltünk több száz négyzetmétert, igazából a befektetett energiához képest siralmas lett az eredmény. Első körben így jutottam el a magaságyásokig, először csak véletlenül olvastam róluk, viszont a krumpli termelésre már célzottan kerestem rá. Ugyanis (házi kerthez képest) hatalmas területen "termeltünk" krumplit, mégis nagyon silány lett a termés. Túl sok volt a rá fordított energia, a locsolás, a gondoskodás, ahhoz képest pedig nagyon kevés jött vissza termésben. Műtrágyázni, műpermetezni semmiképp nem akartam, de éreztem azt is, nem bírok a tarackkal, és ha nem táplálom a földet valami bio dologgal, termésem sem lesz. Na tehát így bukkantam arra a termesztési módra, amikor egy pici területen (akár egy nagyobb méretű szatyorban, hordóban, dézsában is, de mondjuk azért én ennél kicsivel komolyabb dologra gondoltam) elvetünk egy sor krumplit, és... ...de nézzük inkább részleteiben: Az elmélet maga így hangzik, legalábbis én így fogtam hozzá: kell egy gödör, nálam ez olyan 60 cm mély lett, és 1,5*2 m nagyságú. Az aljára terítettem egy talicska érett marhatrágyát egyenletesen (részben a tápanyagok miatt, részben szigetelés miatt, már korán, február végén vetettem, ártani biztos nem árt), tocsogósra belocsoltam vízzel, arra jött 10-15 cm föld (nálunk ez homok). Arra helyeztem szépen a már 10-20 centis csírákat és bolyhos gyökeret fejlesztett gumókat, majd beterítettem egy vékony, 8-10 centi réteg földdel (homokkal...). Ismét jól belocsoltam, és most várok. Ha megjelennek az első levelek, és elérik a 20 centis hosszt, akkor jön a bravúr: csak a legfelső leveleket kell meghagyni, a többit a szárról le kell törni, és feltölteni addig a krumplit földdel, hogy csak a legfelső levelek látszódjanak ki. Tehát nem a szárakat törjük le, csak - a legfelsőket kivéve -, róluk a leveleket! Ennek az a lényege, hogy a levelektől megfosztott, föld alá került szár gyökérként kezd viselkedni és gumókat fog nevelni. Míg a szár folyamatosan növekedni fog, azért a feltöltést újra meg újra elvégezhetjük: visszaszedjük a leveleket, és csak a tetején hagyjuk meg őket, addig feltöltjük földdel. (A paradicsomnál is így van, ezért lehet és kell is jó mélyen, a szár egy részét is betemetve kiültetni a palántákat, mert a szár a föld alatt gyökérré fog változni.) Jelenleg nincs mit tenni, mint várni, hogy megjelenjen a zöld levélzet, és akkor meglátjuk, működik-e az elmélet? Egy buktatója lehet még a dolognak (mert egyébként nincs semmi ok, hogy miért ne működne), hogy nem frissen vett vetőkrumplit vetettem, hanem ez a tavalyi saját termelésű krumplink. A mai világban már nem lehet tudni, képes -e termést hozni ismét, hát meglátjuk. Eddigi egyéb tapasztalat a krumplival: - Ha nem virágzik (valami betegség miatt pl.), akkor is lesz termés. Nem olyan nagy, nem olyan sok, de minden fészekben lesz krumpli. (Kivéve, ha a virágot a bogarak zabálták le, akkor nem sok minden terem.) - Mi minden télen eszünk újkrumplit Ezt úgy sikerült (cseppet sem tudatosan) elkövetnünk, hogy - fogalmazzunk úgy -, nem a német precizitás jellemez minket a krumpli felszedésekor... Magyarul vagy egy fél zsáknyi krumpli fix, hogy mindig a földben marad, és azok októberre szépen hajtást is hoznak... A virágzást viszont már nem érik meg, mert beköszönt a hideg, ám a krumpli olyan jól bírja a megpróbáltatásokat, hogy a föld felett már nem is látszik semmi, alul a fészekben mégis szépen növekednek a krumplik - A bio kertészkedés mellett tettem le a voksom, ezért a krumplibogár ellen Novodor FC permetezőszert használok csak. Ez a lárvák ellen hat, tehát a kifejlett bogárnál már elkéstünk. Amikor először észreveszem a levelek fonákján a narancssárga kis lárvatelepeket, azonnal kapnak egy dózist. Szükség esetén megismétlem, ha később megint megjelennek. Volt olyan évünk kezdőként (mintha most olyan marha profik lennénk... ), amikor kézzel szedegettük a bogarakat, elkeserítő volt, ahogy gyakorlatilag tövig zabálták a kártevők a lombozatot. - A szomszéd bácsiék hagyományosan József napkor (márc. 19.) szokták vetni a krumplit, mi már március 15-én (ha az időjárás lehetővé teszi) Idén minden eddiginél korábban vetettem, a gödörbe is, a magaságyásba is március 3-án. Nagy baj nem lehet, hiszen a magaságyást alulról fűtik a bomló rétegek. A krumpli rokon a paradicsommal, ezért a kártevőik is azonosak lehetnek, így a Novodor FC használható paradicsomra is. Viszont pont az azonosság miatt nem szokás a krumplit és paradicsomot egymás közelébe vetni-ültetni, hogy a bogár (ha már a krumplin megjelent), lehetőleg ne támadja meg a paradicsomot is. (Nálam eddig a paradicsomot békén hagyta.) Fotók: 1. Betrágyázott, belocsolt verem 2. Rá egy réteg föld, arra a krumpli 3. A krumplit betakartam egy vékony földréteggel, jól belocsoltam, és várjuk a csodát

Apja fia...

Mielőtt megosztanám a világgal Marcika fiam legújabb nagy mondását, pár gondolat a gyerekeimhez fűződő kapcsolatomról, ami elég változékony.

Nagyfiamhoz különös viszony fűz, hiszen soha, semmi nem tud változtatni már azon, hogy ő tett minket szülővé, vele ismerhettem meg az anyaság elmondhatatlanul boldoggá tevő érzését, ő a mi elsőszülöttünk. Szoktuk is szegénynek mondani, hogy ő volt a "próbagyerek", rajta tanultuk ki a szülőség, anyaság-apaság kitanulhatatlan mesterségét, vele követtük el a legtöbb hibát, mulasztást, tapasztalatlanságunkból, meg talán életkorunkból is adódóan. Bocsánatot is kértem már tőle jó néhányszor ezért, hibázásaink sosem voltak szándékosak, ami nem változtat azon, hogy visszatekintve hebrencs önmagamra, én is sajnálom, hogy nem lehetett már fiatalon is annyi tapasztalatom, mint most, de hát ez ritkán fordul elő másokkal is, gondolom.

A lányom érkezett másodjára a családba, 20 hónappal nagyfiam után, és míg az elsőszülött volt a fény az éjszakában:), és nőként tipikus, rajongó fiús anya lettem (férjem meg igazi lányos apa), valahogy kisebb korában nem nagyon találtam a hangot a lányommal. (Ő sem velem.) Ha rá gondolok, mindig egy kis felfújt, mérges kis pulykát látok magam előtt, aki mindig lázadt, mindig többet és mást akart, ami volt, vele mindig küzdeni kellett valami miatt. Sehogy sem találtam az utat felé. Kapcsolatunk varázsütésre az elmúlt években változott meg, amikor elkezdett felnőtté válni, mintha egész más ember lenne (vagy én is az lettem?). Van néhány ember, akiknek fergeteges humora van és rengeteget lehet velük nevetni, fél szavakból is megértjük egymást és jó a társaságukban tartózkodni, hát ő ezen kevesek közé tartozik. Megvannak a közös témáink, programjaink, terveink, már együtt sportolunk, fogyunk:), és nagyon-nagyon jó érzés, hogy dűlőre jutottunk egymással. Sőt, ez sokkal több annál!

Marcika a mi kis ajándékunk, a nagyok már 7 és 5 évesek voltak, amikor közénk érkezett, emiatt szegényke mindig picit ki van rekesztve a mára már középiskolába készülő testvérei közül, hiszen most még rengeteget számít ez a pár év korkülönbség, később azért majd egyszerűbb lesz. Úgyhogy játszani inkább én szoktam vele, mint a testvérei, de jók is ezek az anya-fia percek. A "szerelmünk" még abszolút lángol:) és kölcsönös az egymás iránt való rajongás, hiszen nekem mindig ő lesz az édes pici "babám" (még ötven éves korában is...), persze ennek megfelelően hatalmas vitáink is vannak, amik után aztán jön az édes, összebújós kibékülés:)

Maga a nagy mondása is ehhez kapcsolódik: jól összevesztünk valamin, ő volt a ludas, csúnyán beszélt velem, persze ilyenkor elkezdődik a kölcsönös verbális adok-kapok, én sem kímélem őt a viszontválaszokkal. :) Aztán amint lehiggadt, odabújt hozzám bocsánatot kérni, és teljes megbánással ezt mondta:

- Bocs, mama, tudod, hogy nem úgy gondoltam, és bocs, hogy az előbb olyan hülye VOLTÁL! :):):)

Hát, a briliáns humorát biztos az apjától örökölte, már-már olvadoztam a mondat első feléig, mennyire édes és önkritikát gyakorló kicsi fiam van, míg az utolsó szónál fennakadt a szemem, de értékeltem is egyben és nagyon jót nevettem a meglepő fordulaton. Ezek után természetesen szent volt a béke. :)

Amikor pedig újdonsült anyák elérzékenyülve nyilatkoznak, mennyire csodás az anyaság, és milyen boldogságot jelent az a pici baba, aki közéjük érkezett, és hogy ez a világ legfelemelőbb érzése, már azt szoktam gondolni, hogy ez így igaz, viszont már azt is tudom, hogy vissza kell térni erre a kérdésre majd úgy 15 év múlva... Mert a születésük pillanatában és az első években még csak azt tudja az ember, hogy akkor milyen hihetetlen mértékű szeretetet érzünk a gyerekeink iránt, de én már sajnos tudom azt is, milyen az, amikor kamaszként az ember képébe vágják az összes mulasztást és tévedést, és hát előfordul, hogy ilyenkor kicsit romba dől az ember világa...

Na, de hát innen szép újra talpra állni és újragondolni az egész életet:)

Mivel dagasszam a kenyeret?

Többen kérdezték már, milyen gépet használok a dagasztáshoz, mit ajánlok? Évek óta nem változott a helyzet, hogy még mindig nincsen kenyérsütőgépem, mert nem érzem hiányát. Ha tehetném, fateknőben dagasztanám és kemencében sütném a kenyeret, ahogy még anyuék meg mamáék gyerekkorában volt. Szeretem a kenyér készítésének minden lépését a dagasztástól kezdve a sülő kenyér nézegetéséig, szóval a modern időknek van azért előnye is, hiszen kemencében nemigen tudnék gyönyörködni benne sülés közben. :) A modern idők vívmányai közé tartozik a kézi mixer is, mert a tévhittel ellentétben (van, aki azt hitte), attól, hogy nincs kenyérsütőgépem, már én sem kézzel dagasztok. A kézi mixer dagasztóspirálja tökéletes a célra, és hát más az elméleti fateknős nosztalgia, meg a mindennapok rohanása, amikor jól jön egy kis gépesítés.

Ami elsőként beválni látszott, az a képen látható 300 W-os Ufesa kézimixer.



Ennek a motorja tökéletesen bírta a hagyományosnál ruganyosabb kelt tésztáim kidolgozását, viszont kétszer is eltört a dagasztóspirál (átforrósodott és egyszerűen kettétört). Harmadik esélyt nem kapott ez a márka, de habverésre ma is ezt használom, és kapható tálas változatban is, amikor tudok mást csinálni, míg "magától" felverődik a hab. 

Jó sokáig nem ettünk házi kenyeret, mert elvesztettem a bizalmamat a kézi mixerek iránt, aztán nem bírtam tovább és az ünnepek után megnéztem a kínálatot. Eldöntöttem, hogy 450 W alatt szóba sem jöhet semmi, így esett a választásom erre a Moulinex gépre.



A tálas változat már 500 W-os volt, nézegettem jó sokáig az üzletben, de mivel az ára messze meghaladta azt az összeget, amit rászántam, maradt a kézi változat. 

Nem bántam meg, bírja a motor, bírja a dagasztókar, és egy kg lisztből 10-15 percnyi dagasztással olyan kenyereket sütök, mint az álom. (Vagyis a kisült kenyér belül lyukacsos, könnyű, lágy (nem úgy értem, hogy nedves, hanem puha), a héja ropogós. (Később felpuhul, de az első órákban ropog-kopog). 

És a sokszor feltett kérdés, hogyan is kell kinézni egy jól megdagasztott kenyértésztának vagy bármilyen egyéb kelt Kilófaló tésztának? Úgy, ahogy a kis videón látható.





Amikor még ragacsos, nyúlik, tapad, NEM JÓ. Akkor készült el, amikor összeáll egy sima felületű, selymes tapintású gombóccá, egyértelműen, mint egy labda, elválik a dagasztótál falától. Ha hozzáérsz, ruganyos felületet érzel, az ujjadra nem ragad tészta. Ekkor elkészült, jöhet a kelesztés. 

Kezdetben instant élesztőt használtam praktikus okokból, az utóbbi években tapasztaltam a különbséget, ezért már mindig friss élesztővel készítem a kelt tésztáimat.

Talán még mindig sokaknak újdonság, hogy nem kell az élesztőt felfuttatni! Teljesen felesleges langyos tejjel pacsmagolni, kétségbeesve nézegetni, hogy vajon felfutott-e már vagy sem, mikor jó? Minden esetben tegyünk a liszt közepébe egy kis fruktózt, ez fogja segíteni az élesztő munkáját. (A xilit, eritritol stb. ilyenkor nem jó, minden kelt tésztába kell egy kis fruktóz!) A fruktózra morzsoljuk rá az élesztőt, sokszor már ennek hatására elkezd "olvadni". Akkor sem rontjuk el, ha egyszerűen belemorzsoljuk a lisztbe az élesztőt, beleszórjuk a fruktózt, ahogy sikerül, és a folyékony hozzávalókkal szépen megdagasztjuk, az élesztő tudni fogja a dolgát így is. :) A tej vagy víz mindig legyen meleg. Nem langyos, nem forró, hanem kellemesen meleg. 

FOntos még, hogy a Kilófaló kelt tésztás süteményeket, pogácsákat nem szabad nagy hőfokon túlsütni (kivétel a kenyér, amit mindig 200 fokon sütök, normál sütőben. Ha légkeveréssel, akkor mindig alacsonyabb hőfok kell, 200 fokra teszem be mostanában, de azonnal mérséklem 160 fok körülire de akkor is kb. egy órát sütöm még). Viszont egyéb kelteknél elég, ha épp csak egy kis színt kap a tészta, pogácsa stb., mert ha melegen puha is lesz, ahogy hűl, egyre keményebbé válik.

Nagyon hamar meg lehet tanulni, hogyan kell bánni vele, és attól kezdve rutinból megy majd:)