szombat, március 14, 2015

Helyünk a világban

Mi emberek háromféle csoport egyikébe tartozhatunk.

Vannak, akik csak esznek-isznak-sokasodnak, lepergetik életük perceit 60-70 éven át, tisztességesen dolgoznak, felnevelik a gyerekeiket, de eközben egyszer sem jut eszükbe afféle dolgokon gondolkozni, mint életfeladat, életcél, küldetés a világban.



Mások valami megmagyarázhatatlan, ösztönös módon egészen kisgyerek koruk óta tudják, mi végre születtek erre a földre, és sosem volt kérdés számukra, hogy mi a céljuk, haladnak is tudatosan felé.



Megint mások egyszer csak azon kapják magukat életük egy bizonyos szakaszában - ez történhet 15 évesen vagy 55 évesen is -, hogy úgy tűnik, eddig éber álmot aludtak, ám hirtelen kérdések százai foglalkoztatják őket: ki vagyok, honnan jöttem, hová tartok, van-e bármi célja az életemnek, s ha van, ugyan mi az, megtudom-e valaha?


A válaszhoz vezető út sok kudarccal, sok örömmel, könnyel, nevetéssel, csalódással, sikerélménnyel van kikövezve: mélységek és magasságok útját bejárva kerülhetünk egyre közelebb a válaszokhoz, önmagunk legbelsőbb titkaihoz, a belső harmóniához - tapasztalati úton.



Én ebbe az utolsó csoportba tartozom, s ide tartozik az egyik testvérem, Virág is. (Tesóimról korábban már itt meséltem.) Mindketten segítő tevékenységet folytatunk, mert amint megszerez az ember valamilyen tudást, automatikusan úgy érzi, nem tarthatja meg magának, hanem tovább kell adni azt másoknak, ahogy egykor ő kapta: nála tapasztaltabb emberektől, életeseményektől, élmények útján.

Hogy én miben tudok segíteni, az nem titok, kezdtem az egészséges étkezéssel kapcsolatos munkával, ami azóta sokkal többrétűbb lett, amilyen alapigazságokat megtanultam önmagunk működéséről, a minket érő események, betegségek, élethelyzetek jelentéséről, életminőségünk jobbá tételének módszereiről, azokról már szakácskönyveim helyett a Lélekkönyveimben írok - s ami azokban szerepel, már sokkal több annál, hogy mit együnk vagy mit ne együnk.

A testvérem egy segítő szerepét vállalta fel. Bárkivel előfordulhat, hogy elakad, nem látja egy helyzetből a kiutat, megtorpan, talán visszafelé is lép, elveszíti élete felett az irányítást. Ilyenkor jöhet jól egy kívülálló segítsége, aki elfogultság nélkül képes néhány beszélgetés, néhány jól irányzott kérdés segítségével megadni egy kezdő lökést ahhoz, hogy az illető saját maga csodálkozzon rá: a megoldás mindvégig benne volt, csak elő kellett csalogatni.

Testvérem bemutatkozása ide kattintva olvasható, szeretettel ajánlom őt mindenkinek, aki úgy érzi, pont ilyesfajta segítségre van szüksége. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése