2015. április 22., szerda

Idén nyáron sellő szeretnél lenni vagy bálna?

Andi barátnőm blogjában olvastam a sellős-bálnás "legendáról" (nem biztos, hogy megtörtént, de jó tanmese). Hova illene jobban a téma, mint egy Kilófaló blogba, ezért ejtek róla én is néhány szót. :)

Mindenki megtalálhatja benne a maga igazságát, a rejtett üzenetet, de én jobban szeretek szembenézni a valósággal.

Ma már tudom szeretni magam bálnaként is: elméletben, sőt gyakorlatban is "mindent" tudok a fogyásról, órákon keresztül tudnék különféle módszerekről előadást tartani, melyek mindegyikét ki is próbáltam, ettől függetlenül ugyanúgy küzdök a kilókkal, mint bármikor, mert mint többször említettem, egy életmódváltással a hízásra való örök hajlam még nem tűnik el. Ha nem tartom be a saját szabályaimat, én is ugyanúgy hízom, mint bárki, mint azelőtt, és ugyanúgy rugdosnom kell magam, hogy térjek vissza a jó útra és hozzam formába magam, mint bárki más teszi. (Mert persze kinek van kedve mindig ugyanazon szabályok szerint élni hosszú éveken át, még ha nagyon laza szabályokról van is szó... Az állandóság egy idő után őrjítő, és változatosságra vágyik az ember, valami másra, valami újra.) Most sem vagyok topformában, de már nem akarok öngyilkos lenni emiatt:), tudom, hogy mindennek van tanulsága, és szépen megint lemennek majd a télen felszedett kilók, ahogy eddig is.

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a sellő kinézet az ideális állapotom. Nekem a jó közérzetemhez, lelki békémhez, kiegyensúlyozottságomhoz kell egy pozitív külső megjelenés is, amibe benne foglaltatik, hogy tiszta és rendezett az öltözékem, jó illatom van (amit a férjem ennyi év után is mindig elismerően megjegyez), van rajtam egy kis smink, hidratált a bőröm, frissen mosott a hajam, és nem buggyan ki sehonnan a  hájam. Sokszor ezek nem teljesülnek maradéktalanul, amikor összecsapnak a fejem felett a hullámok, sőt van, hogy egyik sem, és olyan lepusztult vagyok, hogy én undorodom magamtól. Ilyenkor gyorsan összekapom magam, és megint minden rendben. És én olyankor érzem igazán egésznek magam.

Amikor azt mondom, bálnaként is jó vagyok, tudom, hogy igazam van, mert persze, hogy nem a kilók határozzák meg egy ember minőségét, milyenségét, értékét, szeretnivalóságát, mégis, számomra ez csak önigazolás. Magyarázat. Kibúvó. Hogy jó vagy így is, ne tegyél semmit, maradj dagi nyugodtan. Megmagyarázzuk a bizonyítványt. 

Tudom, és elhiszem, hogy nem mindenki ilyen. Tudom, hogy tényleg vannak nők, akik őszintén el tudják magukat fogadni teltebben és nekik úgy kerek a világ. De én máshogy gondolom magamról, nekem bizony egy sellő akkor is jobban tetszik, ha nem létezik. :) :) Sosem támogattam a kóros soványságot, sőt a szimpla soványságot sem. :)  Lehet egy nő nőies, gömbölyded, izmos, erős, én sem voltam soha vékony, a fogyásom után sem, de van egy szint, ami felett már zavarnak rajtam a kilók és nem tetszem magamnak.

Tudom, hogy a sellős történet olvasásának azt kellene kiváltani belőlünk, hogy hurrá, ugye mondtam, hogy így is pont jó vagyok és éljenek a vidám és kiegyensúlyozott "bálnák", de nem tehetek róla, számomra még egy kicsit teltebb sellő is vonzóbb, mint egy szeretni való bálna. :)

Azért szolgáljon tanulságul a történet, és adjon erőt, mert gondolatokat mindenképpen ébreszt mindenkiben, és pont a választhatóság segít hozzá, hogy tisztába jöjjünk magunkkal, nekünk vajon merre is vezet az utunk? :)

Ha bálna szeretnél lenni, legyél az, de az sem baj, ha mégis a sellők tetszenek jobban, hiszen ez a TE életed, nálad ki ismerhetné jobban a saját vágyaidat? :)


Így szól a történet: 



"Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony, és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal: “Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna”?


Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:

“Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat.
Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai. Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.

Sellők nem léteznek.

Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal?
Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik. Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak. És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van?


S


Kétségkívül inkább bálna lennék.

Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal. Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni.

Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak. Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: “milyen lenyűgöző is vagyok."


4 megjegyzés:

  1. Én inkább bálna lennék. Megjegyzem, akár az, akár sellő, bálna vagyok és kész. Viszont jól érzem magam a bőrömben és nem vágyom 'sovánkának' lenni. Mindig az volt a nézetem, hogy inkább 5 kg-val több, mint 5-tel kevesebb legyek. A lényeg szerintem, hogy akármilyen is vagyok, jóban legyek magammal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem is. Régen én is egyetértettem azzal, hogy a média milyen szemét, szegény kislányok ezért koplalnak már tíz évesen, de ezt szét kell választani (amihez mondjuk fel kell nőni...) Nem kell rögtön elítélni mindenkit, aki a saját jó közérzete miatt szeretne vékonyabb lenni, az még nem rossz! Kicsit átesünk néha a másik oldalra, és mindenáron próbáljuk megmagyarázni, hogy ugyan már, jó vagy úgy, ahogy vagy, nem számít az a pár kiló! Így van: ha valakinek (ahogy Neked is, meg több ismerősömnek) jó ez így, akkor nincs miről beszélni és hála Istennek! De pl. nekem nem jó :) És vannak még nők, akik úgy érzik harmóniában magukat, hogy ha nem is vékonyak, de a saját mércéjük szerint jól néznek ki. Ismersz, én sem vagyok soha vékony, de nekem az már elég. Ha annál több, akkor nem vagyok jól lelkileg. Nekem a bálna sok (ha magamra nézek), de masszív kis sellő rendben van. :) A soványság nekem sem tetszik.

      Törlés
  2. Szívemből szóltál, Judit. :) Ha vágyom rá, hogy sellő legyek, akkor bálnaként sosem leszek maradéktalanul boldog. Én is úgy érzem, csak "a bizonyítványt magyarázom", amikor győzködöm magam, hogy "jó vagyok én így is", "mit akarok én már lassan 40 évesen'. Sellő akarok lenni és kész, és bűntudatom lenne, ha nem tennék meg ezért mindent, ami tőlem telik.
    A szétphotoshoppolt magazin-címlapokat, a modellek kóros soványságát, és úgy általánosságban véve a mai soványság-kultuszt viszont nagyon rühellem. Mindenki olyan, amilyen; az elfogadásra és az egészséges életmódra kellene helyezni a hangsúlyt szerintem, és nem egy szürreális és nem létező testképet ünnepelni szépségideálként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen: mindegy, hogy bálna, mindegy, hogy sellő, de az én akaratom, vágyam legyen az, ami vagyok! Ha sellő az álmom, küzdjek azért (és senki ne is akarjon lebeszélni), ha bálnaként érzem jól magam, tudjak lubickolni abban, de akkor ne legyen tőle bűntudatom meg kisebbségi érzésem. :) Csak ne mások próbálják eldönteni helyettem, hogy nekem mi a jó. Pl. két gyerekem is van a háromból, akik szerettek volna fogyni. Az egyiknek azt mondtam, ok, két-három kilót támogatok, mert tudom milyen az, ha ennyi hiányzik az ember jó közérzetéhez (amúgy 10 kilót akart fogyni..) A másiknak viszont azt mondtam, egy grammot sem fogyhat, így is túl vékony, csak már nem látja magát reálisan. Szóval helyzetfüggő, hogy mikor kell nemet mondani, és mikor lehet támogatni valakit a fogyásban, de sem azt nem szabad kijelenteni az ilyen jellegű "tanmesékkel", hogy mindenkinek sellőnek kell lenni, sem azt, hogy legyünk csak bálnák. Döntse el mindenki maga és abban érezze jól magát. :)

      Törlés