 |
| Kilófaló karácsonyi fatörzs |
Anyu "csak" főzni tud, de azt nagyon! Én tőle tanultam, ugyanúgy ízesítek, olyan az elkészült ételek íze, mint mikor anyu készítette gyerekkorunkban, szóval, jó mesterem volt. :)
Sütni viszont egyáltalán nem szeretett, nem is tudott. A palacsinta-rizskókh kategóriában kimerült a tudása, de érdekes módon nekünk nem is hiányzott. Valószínűleg azért, mert mamáékkal, anyu szüleivel éltünk közös telken, így aztán mégsem volt hiány soha sütiben.
14 éves koromtól kezdve pedig már én sütögettem, és azóta folyamatosan. :)
Mégis volt egy emlékezetes eset úgy 30 évvel ezelőtt, mikor Anyu merész döntést hozott és fatörzs sütésbe kezdett. A dolog a kezdő lépésnél megbukott tulajdonképpen, mert a piskóta úgy beleragadt a tepsibe, hogy úgy kellett kivésni belőle, azóta vonult be a családi történelembe a történet úgy, mint a "karácsonyi forgács esete", :) hiszen a fatörzs forgács formájában került ki a tepsiből... Anyu aztán továbbra sem erőltette ezt a vonalat, de kárpótolt minket az utánozhatatlan töltött káposztája, kocsonyája, szalontüdő, rántott csirke, húsleves és felsorolhatnám az összes létező hagyományos magyar ételt...
Kicsit izgultam hát ilyen előzmények után, amikor hét éve én is rászántam magam a fatörzs sütésre, ráadásul már Kilófaló (vagyis diabetikus) verzióban... Aggodalmam felesleges volt, az a sütim is tökéletes lett. :) :) (Jó, hát most szerénykedhetnék, de ha egyszer tényleg jó lett, miért hazudjak...? ) :) :)
Mivel éppen akkor nem volt itthon csokis pudingpor, karemellással készítettem, és meg is maradtunk annál, annyira finom lett...
Idén is lesz, itt található a modernizált recept>>>>>>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése