Véletlenek márpedig vannak - csak nem véletlenül! :)

Annyiszor és annyian mondjuk, hogy szinte már elkopott a kifejezés jelentősége: „Tudom, hogy nincsenek véletlenek! Ez most okkal történt, biztosan van üzenete számomra.”

Ez így is van, de mit is jelent a véletlen? Miért olyan misztikus számunkra?

Írtam már korábban erről, hogy a véletlen tulajdonképpen nem más, mint fel nem ismert törvényszerűségek sorozata, melyek egy adott időben, egy adott helyen, egy adott eseményben kicsúcsosodva jutnak a tudomásunkra. Egy addig általunk nem ismert (ezért magasabb rendűnek gondolt) tervnek engedelmeskedve történik mindez – minden misztikát nélkülözve, teljesen normális módon. Ránk azért hat mégis a teljes döbbenet és meglepetés erejével, mert valami okból nem tudtuk követni az odavezető okokat, a végeredmény bekövetkezése „ezért” feldolgozhatatlan és döbbenetes, mert számunkra minden logikus előzmény nélkül a semmiből jött. :)

Véletlenek azonban tényleg nincsenek. Amikor történik egy tragédia, vagy csak egy rossz esemény, ezek futnak át az agyunkon:

„- Ó, ha csak tíz perccel előbb/később érkezem, ezt megelőzhettem volna, micsoda pech, hogy pont itt , pont most, pont ekkor történt: tíz percen múlt az egész!”

„- Ó, ha ezt előbb hallom/látom/tudom, akkor figyelmeztethettem volna az illetőt, és akkor nem történik meg a baj!”

De így van ez, amikor kellemes véletlenbe futunk bele:

„-Mennyi esélye volt annak, hogy ma áramszünet miatt nem lesz nyitva a gyógyszertárunk, ezért a világ másik végébe kell utaznom a kisfiam gyógyszere miatt, és pont ott fogok összefutni a 25 éve Kanadába költözött legjobb barátnőmmel, aki pont tegnap érkezett haza látogatóba! Ha nem lesz beteg a kisfiam, ha nincs áramszünet a gyógyszertárban, ha nem én megyek, hanem a férjemet kérem meg: sosem mentem volna arra, és akkor nem is találkoztunk volna ma!”

Gondolom, sejtjük már, hogy dehogynem találkoztak volna. Ami megtörtént, az azért történt, mert nem is tudott volna másképp történni. Aki meghal, az nem „véletlenül” hal meg, ahogy megszületni, életre születni, anyánk méhébe kerülni sem lehet „véletlenül”. Csak gondolj bele, mi venne minket körül, ha egy százaléknyi esélye is lenne a „véletlennek”? Káosz! Borzalom! Tervezhetetlenség, hiszen bármit, bármikor keresztülhúzhatna a szeszélyes „véletlen”. Egyetlen tervünket sem lehetne megvalósítani, egyetlen ötletet sem végigvinni, mert bármikor romba dönthetné már az elején a „véletlen”.

Képzeld el azt, hogy ebédelsz. Minden falatnál a szádhoz emeled a villát, kinyitod a szádat, bekapod a falatot, megrágod, lenyeled. Van benne bármi misztikum? Az égvilágon semmi, tudatos és tanult döntések beidegződött sorozata történik, már automatikusan csinálod. Épp ezért képzeld el most azt, hogy valami okból történik benned egy kis „agymosás”, és átmenetileg elfelejted, hogy milyen tudatos döntések vezetnek oda, hogy te szépen leülj és megebédelj! Ennek a rövidzárlatnak a következtében az történne, hogy minden alkalommal, amikor a falatot a szádhoz emeled, és a szád erre „kinyílik”, hogy bekaphasd, elképedve felkiáltanál, hogy „Atyaúristen, mekkora véletlen, és mennyi volt az esélye annak, hogy pont akkor fogom kinyitni a számat, amikor a villát odaemelem?!” :) És így eszed meg az ebédedet, ebben a „döbbenetes” állapotban, hogy valami elképesztő, hogy egy egész tál ételt sikerült megenned úgy, hogy pontosan, minden alkalommal akkor nyílt ki a szád, amikor ételt emeltél oda. :) Ez szokás szerint egy szándékosan sarkított és eltúlzott példa, de ha legközelebb tapasztalsz az életedben valami feldolgozhatatlanul meglepő:), "véletlenszerű" eseményt, azért jusson eszedbe a villa és a szád. :) A háttérben szépen minden szál tudatosan odavezetett az adott esemény bekövetkeztéhez: csak épp az odavezető szálakról lemaradtunk. :)

Ugye most már számodra is világos például az, hogy nem a véletlen műve, hogy ezt a hírlevelemet (is) megkaptad, és a leveleződ nem passzolta rögtön a spam-ek közé, hogy soha meg se találd? Nem véletlen az sem, hogy ha idáig eljutottál az olvasásban, és két kattintás után nem törölted ki és kezdtél olvasni valami mást? Valamiért eljutottál eddig. Sőt, hát valamiért eleve eljutottál "hozzám", megismerted anno valamelyik receptemet, vagy ismerősöd hívta fel rám a figyelmet, vagy netes böngészés közben "véletlenül" akadtál a honlapomra, és valamiért arra is késztetést éreztél, hogy hírlevélre feliratkozz. :)

A Kilófaló lélekkönyv – A végső megoldás? című könyvemben a fentiekhez hasonló kérdéseket boncolgatok. Nagyon érdekel a test és lélek összefüggése, a betegségek „üzenete”. Tudni akartam azt is, meddig van jogom kiállni az érdekeimért, meddig vagyok köteles elviselni családtagjaim vagy közeli ismerőseim „energiaelszívó”, életemet megkeserítő magatartását, hol a határ, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül mondhatok nemet? Mi áll az elhízás lelki hátterében, mi az a bizonyos „végső megoldás” a súlyunk megőrzésére? Egyáltalán ki és mi irányítja az életemet, vagy amit eddig hittem (mert elhitették velem), az nem is igaz, és életem egyedüli irányítója én vagyok?!

Bővebb információ itt a könyvről.

Akinek pedig ügyintézési nehézségei vannak (víz-, gáz-, áramszolgáltatóval, önkormányzattal, telefonos-tévés-netes szolgáltatókkal, üzletekkel stb.), de az ügy még nem akkora, hogy ügyvédi segítségre legyen szükség, ahhoz viszont már kilátástalan, hogy egyedül oldja meg (mert az ügyintézők hülyének nézik, lerázzák, nem veszik emberszámba, modortalanok), akkor ajánlom a konkrét megoldási javaslatokat, és „a sikeres ügyintézés mesterfogásait” tartalmazó, Hivatalok hálójában című könyvet. Melyet Bernau Péter újságíró írt, tele saját, megtörtént, sikeresen lezárt ügyekről szóló levelezésének közreadásával, mely „leckék” hatására ma már nagyon sok követője intézi teljes sikerrel a korábban megoldhatatlannak hitt vitás ügyeit.

Megnézem, mi is ez a könyv? – bővebb ismertető itt.

Egy szorgalmi házi feladat az önismereti játékokat kedvelőknek: mától keresd a "véletlenek" mögött rejlő tudatos üzeneteket! A jó "véletlenek" okait nem nagyon kutatjuk, csak örülünk nekik és kellemes meglepetésként fogjuk fel. De mi a helyzet a csapásokkal, a semmiből érkező, de egész életünket alapjaiban megváltoztató, akár új életpályára helyező "véletlen" eseményekkel? Azonnal nem fogod látni, mert a sokk feldolgozásával és az életben maradással leszel egy jó darabig elfoglalva (ilyen lehet a váratlan állásvesztés, szeretett háziállat elveszítése, legjobb barátnő hirtelen külföldre költözése, házastársad minden előzmény nélküli lelépése, súlyos anyagi kár keletkezése az otthonodban (tűz, árvíz, szél), autód totálkárosra törése, otthonodba való betörés, anyagi lenullázódás, terhesség megszakadása stb.), de amint telik az idő, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

- milyen új irányba fordult az életem a történtek hatására?

- milyen új ismeretségeim köttettek a változások miatt? (Mert mondjuk betörtek, és ezért elkezdted keresni olyan emberek társaságát, akik szintén átéltek ilyesmit, és hasznos biztonsági/védelmi tanácsokkal szolgálhattak és közben akár új barátságokat kötöttél.)

- milyen új ismereteket szereztem a szomorú eseménynek "köszönhetően" (vagyis milyen új téma felé fordult az érdeklődésem, amire egyébként nem sok esély lett volna)?

- miben változott a világnézetem, szemléletem?

- hol tartanék most, ha az a fájdalmas esemény nem következik be? Több, jobb/szabadabb/tartalmasabb lett-e az életem furcsa módon a veszteség hatására? ("Talán azért ment el az a kisbaba, mert súlyos beteg lett volna? Lehet, hogy valóban jobb is így?")

- amit először katasztrófaként éltem meg, annak most milyen előnyeit tudom mégis kiemelni? ("Borzasztóan fáj, hogy megmérgezték a kutyámat, és meg tudnám ölni, aki ezt tette, örökké hiányozni fog, de őt már semmi nem hozhatja vissza. És így hónapok elteltével azt gondolom, talán még jó darabig nem is akarok újra kutyát, mert az sem olyan rossz, hogy szabadabban el tudok menni különféle programokra, nincs betáblázva minden napom és nem kell mindent ahhoz igazítanom időben, hogy a kutya miatt haza kell érnem, hogy naponta többször muszáj levinnem" stb...)

- változott-e a családomhoz való viszonyom? Több jut-e nekik most belőlem? És nekem belőlük?

Ha van kedved, nekem is elmesélheted a történetedet, akár írd meg válaszként erre a levélre a "házi feladatot": mi az, ami egykor vagy mostanában iszonyatos, váratlan csapásként ért, de aztán a hatására mégis teljesen jó irányba fordult az életed? (hazisutik kukac gmail.com) De ha nem szeretnéd, akkor csak magadhoz legyél őszinte, saját magadnak bátran mondd ki azt is, ha valójában megkönnyebbültél utólag egy fájdalmas esemény miatt, mert ezek hordozzák sokszor a legnagyobb üzenetet számunkra, hogy kik is vagyunk, mi is a tényleges célunk ebben a világban...