2015. szeptember 22., kedd

Újragondolt gazdálkodás - avagy kert, tyúkok, őrült kutyák...

Nagyon szép őszünk van, emlékszem, tavaly ilyenkor többször is eláztunk Marcikával reggelente, iskolába menet. Most szinte nyári meleg van sokszor, de ez még mindig jobb, mint a hajnali eső (bár éjjel jöhet, jön is.)

Néhány aktuális képet hoztam, annak apropóján is, hogy kilenc hónap alatt túltettem magam azon, hogy karácsony előtt (ha jól emlékszem), valami állat (és itt kivételesen valami négylábúra gondolok) elhordta az összes kakast, tyúkot, a kedvenc kopasz nyakúmat is...

Tavasszal még úgy gondoltam, életre keltem a baromfiudvart, de aztán mivel június első napjaiban más állatok (itt már kétlábúakra célzok és nem madarakra...), a libáink egy részét hurcolták el, nem nőtt bennem a lelkesedés az újrakezdésre.

Aztán nyár végére minden leülepedett, kigondoltam egy rendszert, kellőképpen rápihentem a projektre:), és nekivágtam. Egy délután alatt összeeszkábáltam a 11 tyúk befogadására alkalmas méretű ólat, egy szombati nap alatt elkészült a kutyabiztos kerítés is az udvaruk köré, másnap pedig a dabasi vásárból megérkeztek a lakók is, egész pontosan 10 db tyúk egy db kakas családfővel. 1500 forint volt mindegyik darabja, amin elsőre picit felszisszentem, olcsóbbra emlékeztem, ám amikor megláttam őket, tudtam, a legjobb vásárt csináltam, ugyanis ezek már 18 hetesek, néhány hét múlva tojni fognak, szemben a vásárban kapható többi, apró termetű, hetekkel fiatalabb jércével.

Én hajdanán olyan vidéki életet képzeltem el, ahol békében poroszkálnak az udvarban a kutyák és a cicák, kapirgálnak a tyúkok, totyognak a kacsák, libák, rikoltozik a gyöngytyúk meg a pulyka, és legelésznek a kecskék. Szóval amolyan tanyasi hangulatban gondolkoztam...

Na most, mivel alapból a legelső állatunk egy hatalommániás, idegbeteg, makacs, akaratos, terrorista alkatú puli lett (Mazsi, amúgy imádjuk), rögtön az első lépéssel szerte is foszlottak az álmaink, mert ez olyan hülye, az öccsével, Scoobyval együtt, hogy rajtuk kívül semmilyen állatot nem tarthatunk a kertben, udvarban, mert ezek mindenkit levadásznak és likvidálnak. Pedig csak terelőkutyák hivatalosan, csak valahogy mindig túlteljesítik a tervet... (És van olyan porta, nem is egy, ahol hitetlenkedve látom mindig, hogy kutyák, macskák, kacsák, csirkék a legnagyobb egyetértésben megélnek egymás mellett, szóval nem megvalósíthatatlan álom, amit kigondoltam.)

Egy darabig ár ellen úsztam, volt egy álmom, és nem tudtam elvonatkoztatni tőle, emiatt sokszor voltam elkeseredve a sok kudarcélmény miatt (kutyák által megölt tyúkok, cicák, megsebesített kecske), míg egy idő után átjött az egyik kedvenc vezérmondat értelme: "Ha nem lehet az, amit akarok, azt akarom, amit lehet...."

Innentől kezdve szeparáltunk: térben és időben is. Minden ólat megcsináltam atombiztosra, hogy a kutyák semmilyen módon ne jussanak se be, a saját kenneljükből pedig ki. Ez jó megoldásnak tűnt, könnyebb időszak következett, így a térbeli elhatárolódást sikerült megoldani.

Hanem aztán megérkeztek az új cicák, bent nem maradhattak a házban, kint a kutyáktól nem lehettek. Mivel a kutyák természete nem teszi lehetővé a békés egymás mellett élést, kénytelen voltam úgy megoldani, hogy nappal az udvar a cicáké, éjjel a kutyáké. Így időben is meghúztuk a határokat. Ennek megfelelően minden este fél hét körül, hogy sportújságíró feleségként stílusosan fogalmazzak:"térfélcsere" van: a cicák mennek az éjszakai szállásra, a garázsba, ahonnan feljárásuk van a padlásra, úgyhogy mozgásterük van bőven, sőt, ha friss levegőre vágynak, ki tudnak sétálni a tetőre is. (De elég "lusta dögök", úgyhogy leginkább aludni szoktak.)  :) A tyúkok szintén nyugovóra térnek a saját óljukba, a libák szintén az övékbe, és amikor minden "ingerforrást" eltávolítottam szem elől, na akkor kapják vissza az udvart a kutyák.

Az új csirkeólat - ismét korábbi elképzelésemet kényszerűen felülírva - már a pihenőkert egyik távoli sarkában építettem fel. Szándékosan így, hogy szem előtt legyenek, az udvarukat úgy kerítettem körbe, hogy a kutyák teljesen körbe tudják járni, távol van a háztól ahhoz, hogy ne legyen zavaró a kotkodácsolás meg a szag (mondjuk minket egyik sem túlzottan zavar), de elég közel ahhoz, hogy rögtön meghalljuk, ha valamit jeleznek a kutyák.

Nappal én vagyok a házőrző, éjjel ez a két nem normális, úgyhogy ha bárki (ember vagy állat) mégis lemerészkedne a pihenőkertbe, hát én Mazsit és Scoobyt ismerve nem szívesen lennék a helyükben. Hülyék, önfejűek, viszont tény, hogy hozzánk senki nem mer bejönni ha el vannak engedve, olyan (rossz) híre van a kutyáinknak :) És ezt nem bánom.


Mindez képekben:

Az új csirkeudvar, lehozva a pihenőkertbe, de a háztól legtávolabb felépítve.



Egy másik nézetből



És a boldog lakók :) 


Valami rokonság lehet köztünk: ezek is egész nap esznek :) 


Pár nap alatt megtanultak kapirgálni is, de a szemes kukorica elfogyasztásának elsajátítása még folyamatban van, darához vannak szokva... Nem baj, szeretek darálni. 


Egy szinttel feljebb, ez már a megszokott gazdasági részen van. Azt akarom megmutatni, milyen szuper "mobilkerítést" lehet készíteni fillérekből. A képen nem látszik, de lécek, vagy fém tartócölöpök vannak a talajba szúrva, ahhoz van rögzítve a "csíkokra vágott" síkháló a két végénél. Tetszés szerinti méretűre lehet toldani, tud "kanyart vetni", mivel rugalmas.  A libáknál jobb fűnyíró nem létezik, de a négy évszak folyamán sokszor változik, hogy éppen melyik területre mehetnek be, melyikre (pl. veteményes) nem. Ezért nem kell mindig fix területre zárni őket, néhány hónapot töltenek egy helyen, majd amikor arra szükség van, csak átrakom a kiskerítést máshova, és újabb pár hónapra ott tisztítják ki nekem a földet. :) 

Nagyon tetszenek a virágokkal ötvözött veteményesek. A csodatölcsér mellett (az most nem látszik) a hajnalkára esett idén a választásom. 

Egy kis kései utóvetés, kukorica és bab. Meglátjuk, meddig lesz kegyes az időjárás, de kárba semmiképp nem vész, a libák örülni fognak a zsenge csemegének, ha kifejlődni már nem is tudnak.

A kelkáposzták viszont gyönyörűek, egész télre lesz, kétszer ennyi van. Megtámadta ugyan a rohadék zöld hernyó, ami idén sok kárt okozott, de már permeteztem egy kört, remélem, sikerült megállítani. 


Vissza az alsókertbe


A tavirózsák még bírják, bár éjjel már elég hideg van



Nem tudom, ennek a növénynek mi a neve, de gyönyörű élőben: mint egy hatalmas virágcsokor, több mint egy méter magas


Ő Pirinyó, a tavaszi születésű kis gombóc, szeret lustálkodni a napon 

A kép címe: Virágok, mintha dézsából öntenék :) 

Ezt hagytam a végére, mert ez a kedvencem. Mostanában - (mint egy folyamatosan visszapörgetett filmben), a következő jelenet zajlik: valamelyik gyerekem a három közül kinézve az ablakon így szól: - Mam', ott hátul kiborultak a virágok! 
Én "csodálkozva": - Tényleg? - Na akkor nézzük meg közelebbről... És amikor kisétálunk, diadalittasan bezsebelem a gyermeki csodálatot. :) Az ötletet a neten láttam egyébként, és nagyon megtetszett: akkor lesz igazán szép, amikor a virágok megerősödnek, lombosabbak lesznek. 



Egy másik nézetből...


... és egy harmadikból ....






Mai sétánk ezzel véget ért :) 

4 megjegyzés:

  1. Megint jó volt nálatok :)
    A mi Pogó pulink is ilyen stílusú. Szeretem, meg aranyos, de néha eléggé az idegeimre megy. Nálunk legtöbbször terel és nem bánt, aminek örülök :)
    Szerintem jó, ha le van kerítve egy rész a tyúkoknak, bár a mieink már teljesen felélték, annyi lyukat kapartak bele, hogy csak na (majd megmutatom), de már igazán otthonfíling érzésük van.

    A "dézsás virág" nagyon jó ötlet, a köcsögfa meg remek... Gondolom a tieid... Mármint a csuprok :)
    A macskátokért meg már most odavagyok...

    Szóval... szeretem az ilyen tárlatvezetést. Most nálunk nincs ilyen. De egyszer biztos lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig nagyon várom, én is szeretek nálatok "barangolni" :)

      Igen, ezekkel az a baj, hogy valami identitászavaruk van, és sakálnak vagy oroszlánnak képzelik magukat, ahelyett, hogy csak nyugiban terelnének...

      Praktikus volt a különválasztott pihenő - és gazdasági rész, de mivel a kutyák nem mehetnek fel a veteményesbe, de a tyúkokat féltem az illetéktelen behatolóktól, hát kénytelen voltam lehozni őket. (Ott is volt szép, saját udvaruk, csak hát az nem ment be, aki nem akart...) De szépen megbújik a sarokban, nem zavarj szerencsére az összképet. Talán most már nem lesz gond. Még egy fényvető is tervben van, biztos ami biztos: ha bármi mocorgás lenne az ól körül, a fényre odamennek a kutyák és jeleznek is egyben nekünk.

      Ha még ez sem elég, akkor ez már karmikus lesz, azzal meg nem tudok vitatkozni :) :)

      Törlés
  2. Nagyon szuper lehet ez a kert! A tavirózsáktól és a virágoktól el vagyok ájulva. Olyan ügyes vagy!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. .) :) :) Hogy klasszikust idézzek, a "rutin meg az évek" ugye ... És köszönöm szépen :) Tényleg igyekszem!

      Törlés