Magyarország, én így szeretlek!

Ezúton kívánok jó étvágyat a libáimhoz azoknak a dolgos (?), magyar (?) honfitársaimnak, akik éjjel a lezárt ólakba behatolva elloptak közülük nyolcat.

Ui.: Azóta kiderült, hogy a szomszédaink állatait is ellopták, pedig ott az ól egészen közel van a házukhoz és kutya is van szabadon... Ennyit ér.

Béke veletek! Örök életet ígértem nektek, sajnálom, hogy nem rajtam múlt.....

Reggeli séta a kertben :)

Kiscicáink (és a nagyok is) napközben kinn vannak. A kicsik egy régi kabáttal bélelt kartondobozban kaptak nappali átmeneti szállást. A képen a nagy cica az apa. 

A természet pontosan tudja a dolgát: pünkösdre ki is nyílt a pünkösdi rózsa :) 

A tóban is zajlik az élet, hamarosan kinyílik az első tavirózsa. Középen még bimbós állapotban látható (a többi csak utánzat a kép bal szélén, sárga és rózsaszín selyemvirágok). 

Mint látható, tavunk telis-teli van ebihallal, pirossal bekarikáztam belőlük kettőt. :) A kékek pedig ici-pici aranyhal ivadékok: vettünk tíz darabot (felnőttet, 8-12 cm), de egy rosszul sikerült vízcsere után sajnos elpusztultak. Pár hét múlva derült ki, hogy hagytak maguk után emléket, egyik reggel azt vettem észre az ebihalakat szemlélve, hogy valami más is úszkál a tóban és elég sok: ők voltak a kis ivadékok és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy mégis lesz hal a tóban. :) Ők a kékek, és azóta már nagyobbak, bár mire ezek elérik a 10 centit... :)  

A reggeli etetés-itatás után befelé jövet mindig végigcsodálom az egész kertet, megnézem, megvan-e minden gyümölcskezdemény a fákon:), hogy áll az eper, a málna virágzása, mekkorák a kukoricák, a répa, mekkorát nőttek éjjel a cukkini és patisszon levelei:), milyen gyönyörű vastag  a vöröshagyma szára... Ma egy kis mezei virág csokrot is szedtem, olyan szépek voltak: egyedül a margaréta saját vetés, a többi a kert ajándéka. :) 

Fontos mondatok

Kellenek az embernek mottók. Vezérmondatok, melyekhez jó tartani magunkat, jó mások gondolataiban a magunk érzéseire ismerni, és rácsodálkozni, hogy amit mi képtelenek voltunk megfogalmazni (mert talán még nem is ébredtünk rá, hogy így érzünk), valaki más milyen elképesztően pontosan tudja körülírni.

A most következő hitvallás számomra egy ilyen vezérgondolat, pontosan itt tartok saját életemben, saját önismeretemben-önfejlesztésemben-személyiségfejlődésemben én is. 


"Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ŐSZINTESÉGNEK."

(Charlie Chaplin)

Őszinteségnek, amikor nem hazudunk többé  önmagunknak, nem hitetjük el többé rossz dolgokról, hogy nekünk kötelességünk azokat tenni, nem gondoljuk azt, hogy nincs más választásunk, nem hisszük már, hogy a dolgok csak egyetlen megtanult rendszer szerint működhetnek, csak mert már a szüleink és tanáraink is úgy gondolták - vagy mert mindenki úgy gondolja körülöttünk. 

Hanem szembe merünk nézni a valós vágyainkkal, igényeinkkel, kedvteléseinkkel, s ezekért merünk, akarunk és tudunk tenni is. S pozitív, nekünk és másoknak örömet szerző vágyaink felvállalásában egyre kevésbé gátol meg mások véleménye. 

Még mindig Toscana

Fél éven keresztül a kerté a főszerep. Nem tudok betelni vele, ezért mai bejegyzésem megint erről szól:)

Ezzel várjuk a hozzánk érkezőket

Nálunk nem tulipános ládák, hanem tulipános kertkapuk vannak :) 

Ahová lehet, virágot ültetek

A pad ülésre már nem alkalmas, de sajnáltam volna kidobni, ezért most virágtartó szerepet tölt be

A tulipános jelleg végigvonul az egész kerten

Napsütötte Toscanank

Órákat tudnék eltölteni a partján

Kiscicáink már egy hónaposak

Végezetül gyönyörű szép nagyfiam: ő is sok időt tölt a kertben, vagy olvas, vagy az öccsével fociznak :) 

Az én "Toscanam" tavasszal

Mifelénk az élet - képekben. :) 

Bentről kifelé....

Orgonaszezon

Orchidea 

Orchidea II.

Vidéki idill I. - szalmakazal és orgonabokor

Vidéki idill II. - talicskával

Kedvenc színű árvácskám

És a másik kedvenc

Tavaszi virágcsendélet

Zöld növények - még. Nyár közepére-végére virágozni fognak

Sziklakerti élet

Tujasor védőkerítéssel (kutyák)

Liliomfa

Eddig a pihenőkert, most egy kis "birtoknézés": 

Mi nem dimbes-dombos vidéket, hanem ég felé törő fákat látunk, ha a birtok felett elnézünk

Almafa virágzás, utolsó percben megörökítve

Hagyma 

Állatállomány

Egyszem pulykánk jól bírja, legalább négy éves már. Rá szokták mondani, 

hogy olyan ronda, hogy már szép :) Most éppen paprikás hangulatban, mint látszik

És vissza újra a pihenőrészbe: 

Íme, az én "Szerelmem, Toscana"
Nekem ez a kép testesíti meg a birtok lényegét

Békabrekegés, méhzümmögés, madárcsicsergés. Távoli tehénbőgés, lónyerítés, birka bégetés, tyúk kotkodálás. Aktív pihenés (kertrendezés), relaxációs üldögélés az esti bevonulás előtt. Szélsusogás, suhanó felhők, édes orgonaillat. Majd esti koromsötét ég, rajta a hunyorgó csillagok.
Ez mind-mind az én kis Toscanam...

 Tudom, hogy vannak szebb tájak, szebb országok, szebb kertek, szebb vidékek, de ez itt az én saját csodám, és minden percért hálás vagyok, amit itt tölthetek.


Örülök, ha velem tartottál mai sétámon, megyünk majd máskor is. :)

Idén nyáron sellő szeretnél lenni vagy bálna?

Andi barátnőm blogjában olvastam a sellős-bálnás "legendáról" (nem biztos, hogy megtörtént, de jó tanmese). Hova illene jobban a téma, mint egy Kilófaló blogba, ezért ejtek róla én is néhány szót. :)

Mindenki megtalálhatja benne a maga igazságát, a rejtett üzenetet, de én jobban szeretek szembenézni a valósággal.

Ma már tudom szeretni magam bálnaként is: elméletben, sőt gyakorlatban is "mindent" tudok a fogyásról, órákon keresztül tudnék különféle módszerekről előadást tartani, melyek mindegyikét ki is próbáltam, ettől függetlenül ugyanúgy küzdök a kilókkal, mint bármikor, mert mint többször említettem, egy életmódváltással a hízásra való örök hajlam még nem tűnik el. Ha nem tartom be a saját szabályaimat, én is ugyanúgy hízom, mint bárki, mint azelőtt, és ugyanúgy rugdosnom kell magam, hogy térjek vissza a jó útra és hozzam formába magam, mint bárki más teszi. (Mert persze kinek van kedve mindig ugyanazon szabályok szerint élni hosszú éveken át, még ha nagyon laza szabályokról van is szó... Az állandóság egy idő után őrjítő, és változatosságra vágyik az ember, valami másra, valami újra.) Most sem vagyok topformában, de már nem akarok öngyilkos lenni emiatt:), tudom, hogy mindennek van tanulsága, és szépen megint lemennek majd a télen felszedett kilók, ahogy eddig is.

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a sellő kinézet az ideális állapotom. Nekem a jó közérzetemhez, lelki békémhez, kiegyensúlyozottságomhoz kell egy pozitív külső megjelenés is, amibe benne foglaltatik, hogy tiszta és rendezett az öltözékem, jó illatom van (amit a férjem ennyi év után is mindig elismerően megjegyez), van rajtam egy kis smink, hidratált a bőröm, frissen mosott a hajam, és nem buggyan ki sehonnan a  hájam. Sokszor ezek nem teljesülnek maradéktalanul, amikor összecsapnak a fejem felett a hullámok, sőt van, hogy egyik sem, és olyan lepusztult vagyok, hogy én undorodom magamtól. Ilyenkor gyorsan összekapom magam, és megint minden rendben. És én olyankor érzem igazán egésznek magam.

Amikor azt mondom, bálnaként is jó vagyok, tudom, hogy igazam van, mert persze, hogy nem a kilók határozzák meg egy ember minőségét, milyenségét, értékét, szeretnivalóságát, mégis, számomra ez csak önigazolás. Magyarázat. Kibúvó. Hogy jó vagy így is, ne tegyél semmit, maradj dagi nyugodtan. Megmagyarázzuk a bizonyítványt. 

Tudom, és elhiszem, hogy nem mindenki ilyen. Tudom, hogy tényleg vannak nők, akik őszintén el tudják magukat fogadni teltebben és nekik úgy kerek a világ. De én máshogy gondolom magamról, nekem bizony egy sellő akkor is jobban tetszik, ha nem létezik. :) :) Sosem támogattam a kóros soványságot, sőt a szimpla soványságot sem. :)  Lehet egy nő nőies, gömbölyded, izmos, erős, én sem voltam soha vékony, a fogyásom után sem, de van egy szint, ami felett már zavarnak rajtam a kilók és nem tetszem magamnak.

Tudom, hogy a sellős történet olvasásának azt kellene kiváltani belőlünk, hogy hurrá, ugye mondtam, hogy így is pont jó vagyok és éljenek a vidám és kiegyensúlyozott "bálnák", de nem tehetek róla, számomra még egy kicsit teltebb sellő is vonzóbb, mint egy szeretni való bálna. :)

Azért szolgáljon tanulságul a történet, és adjon erőt, mert gondolatokat mindenképpen ébreszt mindenkiben, és pont a választhatóság segít hozzá, hogy tisztába jöjjünk magunkkal, nekünk vajon merre is vezet az utunk? :)

Ha bálna szeretnél lenni, legyél az, de az sem baj, ha mégis a sellők tetszenek jobban, hiszen ez a TE életed, nálad ki ismerhetné jobban a saját vágyaidat? :)


Így szól a történet: 



"Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony, és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal: “Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna”?


Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:

“Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat.
Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai. Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.

Sellők nem léteznek.

Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal?
Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik. Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak. És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van?


S


Kétségkívül inkább bálna lennék.

Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal. Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni.

Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak. Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: “milyen lenyűgöző is vagyok."

Együtt érző férj

Egy kis támogatásra vágyva panaszkodom a férjemnek:
- Holnap (szombat!) reggel hajnali 8-ra kell vinnem a lányunkat körmöt csináltatni.
- Ó, szegénykém! - így ő. - Majd halkan kelj fel, nehogy felébressz!

:) :)