Paprikamag csíráztatása

Miután észleltem, hogy a paprika palánta nevelése kissé körülményesebb és kényesebb, mint a paradicsomé, brokkolié, karfiolé stb., még komolyabban vettem a dolgot és úgy döntöttem, tudományosan állok neki és nekifutok még egyszer.

Ezért aztán másodjára nem álltam neki ész nélkül rögtön a földbe vetni a magokat, hanem szépen csíráztatni kezdtem őket. A vattás csíráztatás már elavult (mint régen a suliban a babbal), mert a kis csírák belegabalyodnak a vattába. Tökéletes helyette a papírtörlő.

Háromféle paprika magom volt még itthon, fehérözön, macskapiros meg kecskeszarvú. Ezeket külön - külön csomagocskákba tettem, langyos vízzel átitattam, és egy tetővel rendelkező "tupperes" lapos tálkába helyeztem.

Amikor csak langyos a konvektor, rá szoktam tenni, amikor esténként feljebb tekerjük, akkor a komód szélére teszem, a felfelé áramló melegbe. Mindig ellenőrzöm, hogy kellően nedvesek legyenek a csomagok.

Már néhány nap alatt pár magocskán megjelent az apró csíra, várok még, hogy eldőljön egyértelműen, melyek az életképes magok (a paprikat kifejezetten lassan csírázik), és csak akkor fogom őket földbe vetni.