Kerti tó (dísztó) házilag, 1250 forintból... 1. rész: munka közben

Nem írtam el. Ennek a kis tónak a születése (amúgy nem is olyan kicsi, 4x5 méteres) valódi példa az akarat és a gondolat teremtő erejére, és valóban 1250 forintból készült.  

Régóta (évtizedek óta?) szeretnék tavat, mert vizes jegy szülötte vagyok, vagy tök mindegy, miért, de szeretnék. 

Van egy lista, hogy mi mindent kell még megvalósítani, megoldani, nos a tó erősen a lista legalján van-volt. Mindig van-volt előrébb való dolog. 

Visszatartott az is, hogy még sosem készítettem tavat, jó sok anyagot elolvastam róla, meg is ijedtem, hogy jó, de mi lesz, ha elrontom, nem fog működni, és elmegy rá egy csomó pénz, mert nem volt elég szakértelmem? 

Hát, eljött a nap, amikor minden aggodalmat elnyomott az akarás, és egy szombat délelőtt nekiálltam, vasárnap este meg már fel is töltöttem vízzel, és a tóval egyidejűleg született rögtön egy sziklakert is (teleültetve virággal!), mindez 1250 forintból, mert pénzem ugye nem volt. (Erre. Sem. )  

Az történt, hogy "kedveskedni" akartam a libáknak kinn a legelőn, és gondoltam, ások egy kis gödröt (tónak mégsem mertem becézni), kibélelem valami nejlonnal, hogy egy kicsit legalább tudjanak lubickolni. 

Szép lépcsőzetesre ástam, hogy mindig legyen egy kis kapaszkodójuk, szépen ki tudjanak jönni. Olyan szép lett, és olyan gyorsan és egyszerűen megcsináltam, hogy ettől lett önbizalmam és lelkesedésem: elhatároztam, én bizony nekiállok az évek óta vágyott "igazi" tónak is lenn a pihenőkertben. 

Nem kellett hozzá más, csak egy darab papír, először lerajzoltam, hogyan is képzelem el, meg egy ásó, és a két kezem: mint a kisvakond, csak ástam, ástam és ástam. A kitermelt földet talicskával hordtam odébb, ahol lelki szemeim előtt már meg is jelent egy, a tavat tökéletesen kiegészítő sziklakert. Tudtam, hogy virágokat sem lesz pénzem venni bele, mégis tudtam, hogy vasárnap estére nemcsak tavam lesz, hanem virágos sziklakertem is. Egyszerűen összeértek a szálak, hogy ez a vágyott kis tó megszülessen, és ennek nem lehetett akadálya a pénzhiány sem. 

Nem húzom: egyszerűen kiástam a medret, és vettem két csomaggal a legerősebb, lépésálló takarófóliából, amit építkezéseken használnak. Azzal béleltem ki a tavat. (Amilyen hülye vagyok, csak az egyik fóliát tettem bele, mert elfelejtettem, hogy kettő van.)  Van korábbról egy kisebb sziklakertem, abból minden mozdítható nagyobb követ elhoztam, és a tó köré tettem. 

A mederásás során sok értékes törmelék is felszínre került, azokat az új sziklakertben használtam fel. Az új sziklakert minden egyes növénye a kertből került ki: tőosztással, vagy felezéssel, ahol két árvácska volt, onnan áttelepítettem egyet, később a legelőről hoztam fel néhány gyönyörű kamillatövet, szétosztottam a liliomokat, mályvarózsát, szedtem fel az orgona fiatal hajtásaiból, azok kerültek a sziklakert leghátsó részébe. 

Éreztem azon a hétvégén, hogy most senki nem állíthat meg: na ez volt az a bizonyos eset, amit egyébként annyira gyűlölök, hogy a sikerhez nem pénz kell, hanem kreativitás... MIvel esélytelen volt, hogy mostanában ilyen luxus dologra, mint egy dísztó pénz legyen, viszont a vágyam már olyan erős volt, hogy nekem KELLETT az a tó és nem akartam még 10 évet várni, hát a kreativitás tényleg felülírta a pénztelenséget.    

Természetesen a végcél azért egy rendezett kis tó, annyi kővel, sziklával, hogy a fekete fólia ne látszódjon ki, de egyelőre nagyon örülök ennek, hogy egy álom megint útnak indult a képzeletből a valóság irányába.