Orchideák

Az orchideákkal kb. másfél éve állok barátságban. Előtte kaptam kettőt, el is pusztultak, nem is tetszettek (egyetlen apró virág volt egy egyiken, amint az elszáradt, nem is jött több), a másiknál pedig, bár az tetszett, még annyi elfoglaltságom volt, hogy nem éreztem kedvet igazán a vele való foglalatoskodásra.

Aztán tettem róla, hogy kicsit lazítsak a feszített tempón, plusz folyamatos vágyam volt, hogy az otthonom élő, színes virágokkal legyen teli, ez főleg a téli, kert nélküli időszakban lett kiemelten fontos: az idei (2013-14-es tél) kivételével, lelkileg elég nehezen vészeltem át a teleket: a kopár, üres ágyásokat látva (és kerti munka nélkül maradva) úgy éreztem magam, mintha a tél idejére mindig meghaltam volna, nagyon rossz volt.

Idén már a magaságyások, az őszi és tél alá vetés is megoldotta ezt a problémát, idén először élveztem a telet, mert mindig zöldellt valami a kertben, még november-decemberben is volt mit vetni, minek a kelését várni januárban, úgyhogy számomra már meg sem szakadt a termőidőszak.

De azért a házba is kellett valami gondoskodni való növény, így kezdtem el 2012-ben orchideákat gyűjteni, és minden évfordulóra azt kértem ajándékba. Mára pontosan 11 db van, de még van hely az ablakokban.

Nagy sikerélmény, mert csodálatosan virágoznak újra meg újra: hozzák az új szárakat, rajtuk a bimbókat, és fél éven keresztül szakadatlanul hozzák a virágokat is.

Mindent meg is teszek persze ennek érdekében, olyan felelősséggel gondozom őket, mint az állataimat, odafigyelek rájuk, igényeiknek megfelelően locsolom, tápoldatozom, és legfőképpen szeretem is őket.

Még beszélek is hozzájuk, vagy boldogan és óvatosan megsimogatom a fejlődő új szárakat, amikor észreveszem, hogy elkezdtek kifejlődni. (Családom kommentárjait erre vonatkozóan most nem részletezném... )

Itt van néhány kép, és amit már az ágyásfotóknál is szomorúan vettem észre, sajnos a képek egyáltalán nem adják vissza azt a hatást, szépséget, amit élőben megélek, látok velük kapcsolatban, pedig amikor a vendégek meglátják, ők is mindig elámulnak, milyen szépek, valahogy a kép mégsem adja vissza. De azért nekem így is szépek