ByTheWay Maglód és Győr

Nem csökken a szerelem, most hétvégén a lányok pénteken Győrig, szombaton Maglódig követték a fiúkat az aktuális buliba. :) Volt megint közös fotózás, Győrben a lányom még interjút is adott a helyi tévének, mondtuk is az apjával, a mi vérünk, kameraérzékeny ő is:)



Balra az operatőr, középen a riporternő, legszélén a lányom, és kettőjük közt, szemből a "lényeg", Oli, azaz Patocska Olivér. :)



Ez a kép Maglódon készült, a lányom a jobb szélén áll, Bence és Sziki között, kivételesen nem a barátnője a két másik lány, hanem vadidegenekkel került egy fotóra a fiúkkal. Nagyon tetszett, amikor a lányom mesélt a fiúk íratlan szabályairól, miszerint egy baráti ölelést lehet kérni, viszont puszit már nem, mert "az már nem fér bele." :) Mondtam neki, hogy na akkor ezt én nagyon elrontottam:), mert közönségtalálkozókon egy csomó embernek adtam puszit:)

- Jó mama, de te lány vagy, és nőknek adtál puszit, az más!

- Adtam én pasiknak is!

- Mindegy, az akkor sem számít.

Ennyiben maradtunk. :)

ByTheWay! :)

Ma a tizenéves lányok többségének garantáltan az X-faktorban feltűnt Bytheway együttes a kedvence (és némely tizenéves lány anyukájának is, nem tudom, ezt csak úgy mesélték mások, hogy vannak ilyen anyukák). :):):).

Lányom is hónapok óta jár a fiúk koncertjeire két barátnőjével, ami azért is jó (már hogy többen mennek), mert így be lehet osztani, hogy mikor melyik koncertre melyikük szülei viszik őket. :)

Ilyenkor természetes a koncert utáni közös fotózás is, és hát mivel tényleg igazi kis sztárok ezek a srácok manapság, mindig könyörgök a lányomnak, hadd büszkélkedjek már el egy közös fotójukkal, de eddig keményen ellenállt, mondván nem azért csinálják a képeket, hogy villogjanak velük, meg lássák az osztálytársaik, barátaik, hanem csak emlékként. Ja, hát az más. De azért én úgy megmutatnám, na! :)

És tegnap végre megtört a jég, ehhez a következő párbeszédnek kellett lezajlania a lányom és köztem:

Én: - Hadd tegyek már fel egy képet, ez olyan jó dolog, hogy személyesen is találkozhattatok velük!

Lányom: - Jó, de hova akarod feltenni? A Facebookra vagy az oldaladra?

Én: - Természetesen az oldalamra.

Lányom: - Jó, akkor oda teheted, azt úgysem nézi senki...

:)))))))))))))

Kellett nekem őszinteségre nevelni:) Persze mikor majdnem félrenyeltem a nevetéstől, neki is leesett, hogy mit mondott, és jól nevelt gyerekként azonnal megmagyarázta, hogy nem úgy értette, pusztán arra gondolt, hogy a Face-en lóg az összes haverja, ott nem szeretné viszontlátni, viszont az oldalamnak teljesen más a látogatóközönsége, itt nem valószínű, hogy bármelyik osztálytársa vagy ismerőse megfordul.

Értem én ezt, magam sem gondoltam másképp elsőre sem:)

Na hát a fotó! A fiúk öltözőjében készült, kivételesen még koncert előtt, a lányok vittek saját készítésű sütit (nem Kilófalót) :), lányom adott nagy kedvencének, Olinak egy baseball sapit (gondolom, van már neki kb. 6000 hasonló ajándéka) :),

és aztán készültek az emlékfotók, melyekből erre az egyre sikerült lecsapnom.



Lányom áll középen :)

Paprikamag csíráztatása

Miután észleltem, hogy a paprika palánta nevelése kissé körülményesebb és kényesebb, mint a paradicsomé, brokkolié, karfiolé stb., még komolyabban vettem a dolgot és úgy döntöttem, tudományosan állok neki és nekifutok még egyszer.

Ezért aztán másodjára nem álltam neki ész nélkül rögtön a földbe vetni a magokat, hanem szépen csíráztatni kezdtem őket. A vattás csíráztatás már elavult (mint régen a suliban a babbal), mert a kis csírák belegabalyodnak a vattába. Tökéletes helyette a papírtörlő.

Háromféle paprika magom volt még itthon, fehérözön, macskapiros meg kecskeszarvú. Ezeket külön - külön csomagocskákba tettem, langyos vízzel átitattam, és egy tetővel rendelkező "tupperes" lapos tálkába helyeztem.

Amikor csak langyos a konvektor, rá szoktam tenni, amikor esténként feljebb tekerjük, akkor a komód szélére teszem, a felfelé áramló melegbe. Mindig ellenőrzöm, hogy kellően nedvesek legyenek a csomagok.

Már néhány nap alatt pár magocskán megjelent az apró csíra, várok még, hogy eldőljön egyértelműen, melyek az életképes magok (a paprikat kifejezetten lassan csírázik), és csak akkor fogom őket földbe vetni.

Palántatűzdelés, pikírozás - szobából egyenesen a hidegfóliába 1. rész

A palántáimat a lakásban, ablakpárkányon nevelgetem, de nem akarom tűzdelés után is benntartani őket (kivéve kísérleti célból néhány darabot, hogy lássam, mi lesz belőle), de több száz cserepet el sem tudnék benn helyezni, nem beszélve a fényhiányról ennyi növény számára.

Amikor megépítettem a 10 perces hidegfólia sátramat, és be is vetettem, maradt ki egy kis hely, és ez adta az ötletet, mi lenne, ha én rögön oda "tűzdelném" a bent nevelt kis palántákat? Lehet, hogy ez teljesen szakmaiatlan, és a nagy hőváltozást megsínylik a kis palánták, de engem sosem érdekelt, hogy mi a szokás, kísérleti úton szeretem én eldönteni és megtapasztalni valamiről, hogy járható út-e vagy sem?

Szerencsére sehol nincsenek már gyerekkorunk -15 fokos telei, szinte tavasz van télen is, a fólia alatt még kedvezőbb hőmérséklet, köszönhetően fentről a fólia takarásnak, lentről a magaságyás bomló rétegei következtében termelődő hőnek, ezért eldöntöttem, hogy pár kis palántakezdeménnyel próbát teszek, és kiültetem a magaságyásra telepített hidegfólia alá.

Meg is tettem, a paradicsomok akkor még elég picik voltak, ezért azokból csak kettőt vittem magammal, de a brokkoli és karfiol szára egyre csak nyúlt, nem akartam megvárni, hogy nagyon cingár legyen, úgyhogy azokból vittem ki kb. 10-10 növénykét.

A fotón látható a kiültetés utáni állapot. Azt gondoltam, ha nagyon halva született ötlet volt, akkor már másnap lekonyulva-kiterülve találom őket, mert megfáztak, de nem: szépen álltak, semmi változás nem látszódott rajtuk. Azóta eltelt megint 3-4 nap, benéztem a fólia alá, adtam nekik egy kis friss levegőt, és már nőttek is, legalábbis anyai elfogultságomban úgy látom. (Később készítek fotót is, ha már határozott lesz a változás, mindenesetre első körben még működőképesnek is látszik az ötlet: lehet, hogy a hűvösebb miatt lassabban fognak növekedni, de ez még mindig jobb, ha később lesz használható palánta, mint ha benn a melegben és a fényhiányban megnyurgulva nem lesz semmi sem...

1. kép
Egy kis egyet szőrtelen végét használtam a kis palánták óvatos kiemeléséhez: szakszerűen véletlen sem a szárukat fogtam, hanem a levélkénél fogva emeltem ki őket, a gyökeret alátámasztva az ecset végével.

2. kép
Itt már kiültetve láthatók a picikék, az ecsettel készítettem lyukat a földbe, és mikor beeresztettem a növényeket, szintén ügyeltem arra, hogy a gyökérzetük ne hajoljon vissza, hanem szépen a gravitációs iránynak megfelelően lefelé álljon.

Pár hét múlva kiderül, mi lesz belőlük?

Mini fóliaalagút házilag, 10 perc alatt

Mini fóliaalagút házilag, 10 perc alatt

(Ha elolvastad, ide kattintva azt is megnézheted, milyen csodákat neveltem ez alatt a pici fólia alatt) :) 

Mikor a palántanevelés rögös iskolájában értelmemmel képes voltam már különbséget tenni a fűtött fólia, és a fűtetlen fólia alatti hajtatás között, és képes voltam értelmezni is a vetőmagos tasakok hátulján lévő, erre vonatkozó információt, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogyan tudnék minél egyszerűbben egy kis fűtetlen fóliasátrat csinálni? Még egyszer olyan nagy munkába nem akartam fogni, mint amivel a melegágyás készült, valami egyszerűbbre gondoltam.

Elképzeltem már azt is, hogy a magaságyásra kellene telepíteni valamit, valami keretet, hiszen a magaságyás rétegzett talaja, a bomlási folyamatok következtében hőt termel, gyorsabban kelnek a magok, ezt a páratlan tulajdonságot vétek lett volna nem kihasználni, tehát már legalább az megvolt, hogy hová fogom építeni a hideg fóliát. A kérdés már csak az volt, miből?

Gondolkodtam a fa vázon, amit a melegágyhoz használtam, de a faanyagomat elvitte az a munka, venni csak emiatt nem akartam.

Átgondolva, hogyan is néz ki egy igazi fóliasátor, átfutott az agyamon, mi lenne, ha nagy méretű hulahopp karikákat vennék, félbevágnám, és azokat tűzném le, de ezt is drága mulatságnak gondoltam, másrészt szerintem nem lenne elég stabil.

Bóklásztam egyik nap a kertben, míg elbambulva gyakorlatilag kecsesen átestem egy darab síkhálón, amit az út közepén hagytam egy korábbi munka miatt. Ahogy lenéztem rá, majd felemeltem, kicsit meghajlítgattam, azon nyomban kigyúlt fejemben az isteni szikra, és abban a pillanatban már tudtam, hogy mini fóliasátram elkészült, csak még nem csináltam meg. De a lelki szemeim előtt én már készen láttam.

A síkháló tulajdonképpen tavaly nyár óta családtag nálunk. Annyit vettünk már belőle, hogy kb. két komplett lakóparkot alábetonozhattunk volna, ámde mi természetesen nem betonozás céljából vesszük kereskedelmi mennyiségben. Akkor kerültek hozzánk tesómék kutyái kölcsönbe, de állandóan átbújtak a drótháló alatt, beleakadt a láncuk, nem tudtak visszajönni, szóval csak gond volt mindig. Az egyik szomszéd kérdezte, hogy miért nem ásunk le síkháló csíkokat 30-40 centire, úgy, hogy rálógjanak a dróthálóra is a föld fölött, azon nem mennek át a kutyák! És láss csodát, a módszer működött, azóta nem tudom, hány ívet vettünk már, mert rájöttünk, kitűnően működik a kecskéknél is, azok is olyan kis helyen képesek átbújni a karám deszkái között, hogy körbepakoltuk azt is síkhálóval. A kutyáink sem normálisak (nem a tesóm kölcsönkutyái, nekünk is van két pulink), mert kutya létükre képesek mindenre felmászni, amin létraszerű fokok vannak, bemásztak a kecskékhez is egyszer. Mióta viszont erődítményként körberaktuk a karámokat is hálóval, teljesen betörésbiztos minden a birtokon (állati szemszögből legalábbis).

Na szóval, a síkháló jó rugalmas, könnyen formálható, megvolt a nagy ötlet, hogy ívben meghajlítok egy részt, és arra feszítem a fóliát! Az ötlet jó volt, csak azon gondolkoztam, a kis négyzethálók között hogy fogok benyúlkálni locsolni, palántázni, vetni az ágyásba? Gyorsan rájöttem tehát, hogy nem kell egy komplett síkháló, csak egyetlen csíkot kell belőle levágni, illetve annyit, amilyen hosszúra akarom a mini fólia alagutat. (A képeket látva érthetőbb)

Szépen leszabtam három darabot erővágóval, és egy szél tépázta takarófóliadarabból csíkokat téptem, azokta egyenként felkötözgettem a metszési pontokra, nehogy kihasítsák a kiálló maradványok a fóliát.

A melegágy készítéséből pont egy akkora darab fólia maradt ki, amivel be tudtam fedni a mini fűtetlen fóliámat, tehát pillanatok alatt elkészültem, és nagyon-nagyon büszke voltam megint magamra.

El is vetettem bele olyan magokat, melyek fűtetlen fóliában hajtathatók, karalábé, kelkáposzta, maradt még ki brokkoli és karfiol magom, maximum nem fognak kikelni.

Képek:
1. Íme, a síkhálóból kivágott "csík". A két végén levágtam 2-2 keresztcsíkot, hogy minél mélyebben és stabilabban tudjam a földbe nyomni.
2. Előbb betekergettem a vágási felületeket, a felső képen látszik jobban, és ráterítettem a fóliát. TÉglám már nem volt, ezért földdel temettem be az egészet körbe-körben.

Palántanevelés a szobában (paprika, paradicsom, brokkoli, karfiol)

Palántanevelés a szobában (paprika, paradicsom, brokkoli, karfiol) Mint említettem már, palántanevelésben elég antitalentum voltam - eddig. Remélhetőleg. Idén háromszorosan is bebiztosítottam magam, mindent megtettem, hogy saját nevelésű palántáim legyenek. Karfiolt konkrétan négy év alatt egyszer sem sikerült nevelni, hozzá kell tennem a teljes igazság kedvéért, hogy azzal a szakértelemmel és időráfordítással, ahogyan én a palántaneveléshez álltam, nem is csodálkozom, hogy nem sikerült soha semmi. Fel sem sorolom inkább, hogy szegény magocskáknak milyen hozzá-nem értést kellett kiállnia, nem csoda, hogy nem tudtak szép növénnyé (de még csúnyává sem) fejlődni. LÉnyeg, tehát, hogy idén úgy gondoltam, fogok palántát nevelni kinn melegágyban, lótrágyás fűtéssel. Nevelek úgy, hogy egy műanyag rekeszt hideg fóliaágyként használok, nejlon zsákba téve biztosítva a kellő párát, hőmérsékletet, harmadszor pedig csakazértis nekiállok idén is palántát nevelni benn a lakásban. Ez utóbbiról szól ez a bejegyzés. Tojástartókba veteményeztem, vettem palántaföldet, elolvastam, hogy a palánták jobban fejlődnek tápanyagban szegény talajban, később kell csak táplálni őket, tehát a palántaföld rendben is van. Egy-egy tojástartó részbe mindössze egyszem magot vetettem, de szerencsére még közben felrémlett, hogy nem minden mag kel ki, lehet többet is (sőt kell is), aztán úgyis szét lesznek ültetve később ritkásabbra (pikírozás, tűzdelés). Tehát azt terveztem, hogy elsőként ugorjuk csak meg azt a szintet, hogy egyáltalán keljenek ki a magok, utána a tűzdelés résznél megint lesz valahogy. (Tartottam attól, hogy hol fogok annyi különálló edényként tárolni, féltem, hogy a fényhiány miatt úgy járok, mint mindig, hogy felnyurgulnak, de azt is gondoltam, ezen ráérek majd akkor aggódni, ha aktuális lesz. Egyelőre az aktuális részfolyamatot csináljuk minél precízebben.) A tojástartókat beletettem egy-egy óriási ételtároló dobozba, pont belefért 3 db 10 rekeszes tartó, erre van kitalálva. A földet tocsogósra locsoltam langyos vízzel, a tároló doboz oldalára profi módon lakkfilccel ráírtam, hogy dobozon belül az adott tojástartókban milyen mag van, még dátumot is írtam, nagyon öregszem... Mégis csúszott egy kis porszem a gépezetbe, bármennyire is kiműveltem magam palántevelésből, az nem jött át, hogy a paprika a paradicsomhoz képest kétszáz évvel később kel ki, emiatt, amikor a paradicsom már alacsonyabb hőmérsékletet kíván, a paprikát még javában melegen kéne tartani. Hát igen, nyilván kitaláltad, hogy én természetesen azonos tárolódobozba tettem a paprikás és paradicsommagos tojástartókat, és mivel a gondos beöntözéstől gyakorlatilag a legkisebb érintésre is ronggyá mállott a tojástartó, esélyem sem volt őket külön szedni, úgyhogy hagytam. De az okulás megvolt a jövőre nézve, sőt, még idén sem késtem el a szépítéssel. Arról szintén nem is beszélve, hogy a karfiol meg a brokkoli meg aztán kb. két nap alatt kikeltek, összekuszálva ezzel végleg mindent. Gondolom, ez nem túl szakszerű, meg óvatosabban kellene a frissen kikelt palántákkal bánni,de én ezt is úgy gondolom, mint a főzést, hogy sokszor érzés szerint kell eljárni. ezért aztán amikor kibújtak a brokkoli, karfiol, paradicsom hajtások, én vastag nejlon (takarmányos) zsákot húztam a tárolóimra, és szépen kivittem a napra, késő délelőttől, míg el nem tűnt a nap délután, addig kinn tartottam őket őket a szabadban. Lehet, hogy ez végzetes felelőtlenség volt, de most még nincs bajuk, később lehet, hogy lesz, de szerintem nem. Mivel gyorsan nőnek (a paprika az egyetlen, ami az égvilágon nem csinál semmit), fel is merült a továbblépés, a tűzdelés. Valahogy azt nagyon nem akartam, hogy kétszázötven tejfölöspoharat vagy műanyag cserpet kerülgessünk házon belül, már csak azért sem, mert nem is tudnék ennyit hova tenni. Aztán támadt egy zseniális ötletem, de hogy arra rátérjek, új bejegyzést kell kezdenem, Palántatűzdelés, pikírozás címmel, azzal folytasd az olvasást. A bent nevelt palántáimmal kapcsolatban annyit, hogy eddig ígéretesek, borús-hideg időben egész nap bent vannak a déli fekvésű ablak széles párkányán, alulról a konvektor ad langyosságot nekik, ha meg szép, napos idő van, akkor jön a nejlon zsák és abban viszem ki őket kicsit napozni, néha átszellőztetem őket. A paprikát teljesen külön és tudományos alapokra helyezve (lásd egy új bejegyzésben) újra fogom vetni, de a paradicsom, brokkoli, karfiol palántáim jelenlegi állapotával elégedett vagyok.

Melegágyás

Melegágyás

A sok ágyás tekintetében volt bennem egy kis fogalomzavar jó sokáig. A magaságyásról mondjuk eleve nem is hallottam azelőtt, de a hidegágyást (hidegfóliát), melegágyást (melegfóliát) össze-vissza kevertem (lehet, még most is.)

Mindenesetre a melegággyal a következő a helyzet jelen ismereteim szerint.
Egy olyan ágyást jelent, fóliával letakarva, mely fűtött. Engem az zavart meg, és azért kevertem a trágyával "fűtött" melegágyat a hidegággyal, mert azt hittem, melegágynak (melegfóliának) csak azt nevezzük, amiben valami mesterséges fűtőtest, szerkezet biztosítja a meleget. Pedig nem. Azt is melegágynak nevezzük, amiben semmi "gép" nincs, hanem pl. az ún. trágyatalp adja a meleget.

Zavaros, ugye? Akkor nézzük konkrétan azt, amiről írni szeretnék.

Valahogy úgy juthattam el a melegágy témáig, hogy évek óta kudarcot vallok palántanevelésben. De most, hogy kissé visszavonultam a receptátalakításoktól meg írástól (ez sem igaz mondjuk, mert most is két könyvön dolgozom, na mindegy), mégis úgy adódott, hogy több figyelmet tudok fordítani a kertre, és ez nagyon hiányzott már. Így eldöntöttem, hogy ha törik,ha szakad, megtanulok palántát nevelni!

Meg is van, közben eszembe jutott, hogy amikor vetőmagot válogattam tavaly ősszel a gazdaboltban, a tulajdonosa próbált rábeszélni paradicsom és paprika magokra, de csak legyintettem, hogy meg sem próbálkozom vele, mert sosem sikerül. Azért falun ilyet kijelenteni elég gáz, kb. mintha valaki azt mondaná, hogy nem tud lélegezni, hát kb. ilyen arckifejezéssel nézett rám is Noémi , de udvariasabb annál, minthogy ezt szóvá tette volna. Helyett inkább nagyon türelmesen és tagoltan elmesélte, hogy ő trágya segítségével nevelt palántákat, amíg még nem volt a fűthető kisházuk, így: hozattak egy pótkocsi friss marhatrágyát meg lótrágyát vegyesen, arra hordtak jó erdei földet, tőzeges földet, előtte belocsolták, ettől a trágya begyulladt (azaz nagyon átmelegedett), utána elvetették a magokat, fóliával letakarták és így neveltek palántákat. Na, hát gondolni való, hogy meglett életem új értelme azonnal , ami új és kihívás, azt nekem "természetesen" ki kell próbálnom, úgyhogy attól kezdve csak ez járt a fejemben, folyton ezután keresgéltem a neten. Sok volt benne a rizikós pont, pl. oké, hogy a csírázás időszakában letakarom egy fóliával, de utána növekedni kezdenek a növények, akkor kell valami keret. Aztán mit jelent az, hogy begyullad a trágya? Ez napok alatt történik, vagy hetek alatt? Persze megkérdezhettem volna Noémit, de mivel még trágyát, szalmát szerezni is ő segített, meg segít mindenben, bármi kérdésem van, nem volt már pofám még ezzel is terhelni.

Odáig eljutottam, hogy valóban szerencsésebb, ha van egy keret. Nosza, mi az nekem, faanyag volt itthon az állandó karámépítés miatt, úgyhogy felvázoltam gyorsan, és neki is álltam. Én leástam a föld alá, mert a wikipédiás szakirodalomban azt olvastam, ezzel csináltam magamnak egy kis felesleges pluszmunkát, de erről később.

A lényeg, hogy ácsoltam egy nagyon sirály keretet, Noémi közreműködésével a lótartó Kriszta férje hozott egy utánfutónyi friss lótrágyát, és innen kicsit megtorpantam, hogy akkor most mi következik?

Pont jókor sietett a segítségemre a szomszéd Józsi bácsi. Sajnos a felesége, Erzsi néni tavaly decemberben itt hagyta ezt a földi világot, sokat segített tanácsokkal a kertben, meg jó volt kicsit a kerítés két oldaláról minden nap beszélgetni vele, mióta saját anyám nincs, olyan lett nekem, mint egy kis pótanya. Mióta ő nincs, Józsi bácsi is többször leáll beszélgetni, így esett, hogy látva a melegágy építésre tett kísérleteimet, elkezdett segíteni nekem. MÉg egy könyvet is talált a házi archívumban, hogyan is kell a melegágyat készíteni, mivel ilyesfélével ők is csak egyszer próbálkoztak (később lett nekik is fűthető melegházuk).

Így aztán Józsi bácsi tanácsait megfogadva leszedtem pár sor deszkát a keretről (mindez talán látható a fotókon, honnan hová jutottunk), és a mélyre ásott gödröt is feltöltöttem kicsit, mert szerinte nem szükséges olyan mélyen kiásni (végül is tényleg nincsenek már mínusz 20 fokos telek, a hőmérséklet függvénye ugyanis, hogy mennyire vastag a lerakott trágya, vagyis a trágyatalp.) Meg úgy látta (igaza volt), hogy az az egy utánfutónyi trágya nagyon kevés lenne. (Sajnos nem volt több.)

Eljutottam vezényletével oda, hogy teletalicskáztam a gödröt a friss trágyával (ehhez érett nem jó), vízszintesre totál lelapogattam (ebben nem vagyok biztos, már most kellett-e, máshol azt írták, hogy míg be nem gyullad, maradjon minél lazább szerkezetű, tömöríteni csak utána kell, hát majd kiderül.) Lényeg, hogy kivételesen, a főzést-sütést leszámítva (ott tényleg alapos vagyok) a rám nem jellemző német precizitás lett rajtam úrrá (meg aztán mégsem éghetek be s szomszéd bácsi előtt) és deszkákkal egyengettem vízszintesre. (Mert ha hepehupás, akkor a kis gödrökben megáll a víz, és nem jut majd mindenhova egyenletesen.)

Józsi bácsi visszaszámolt, és arra jutott, hogy ha március elseje táján belocsolom a trágyát, akkor 15-ére fog begyulladni, akkor kell ráterítenem a palántázó tőzeget (vagy mit), és ha az is meglangyosodott, akkor kezdhetem a vetést.

Most ott tartunk, hogy a belocsolás valóban megtörtént, le is takartam fóliával, és jövő hétvégén megnézem, történt-e benn bármi?

Gondolom azért kiderült, de mondom, hogy ennek a fajta trágyás ágyásnak az a lényege, hogy a begyulladt trágya termel olyan mennyiségű hőt, amire a magoknak szüksége van a csírázáshoz, és a fűtetlen fólia hőmérséklete ehhez nem lenne elegendő. (Vannak persze olyan növények is, melyek fűtetlen fólia alatti hajtatásra alkalmasak, ez mindig rá van írva a vetőmagos tasakra), de a paradicsom és paprika nem tartozik ezek közé, ők a kifejezetten magas csírázási hőmérsékletet szeretik.

Közben annyit módosult a dolog - de a mini fólia akkor sem vész kárba -, hogy sikert értem el a szobai palántanevelésben (életemben először), így végig gondolva felesleges kinn is palántanevelésbe fogni. Így a melegágynak szánt fóliát szerintem csak hidegfóliának fogom használni: nem tudom miért de valahogy attól tartok, azt a trágyát úgysem sikerült begyullasztanom, de hamarosan kiderül és elmesélem!

Fotók:
1. a hely kijelölése, a keret építésének elkezdése
2. az eredeti mélység, amit aztán később temethettem vissza, nem baj, gyúrtam egy kicsit karra és addig is jó levegőn voltam
3. Józsi bácsi tanácsára leszedtem a közbeeső deszkákat mert nagyon leárnyékolták volna az ágyást, kevés fény jutott volna a palántáknak, megint igaza volt. Itt már fel is van töltve friss lótrágyával, és le van lapogatva. Sokkal könnyebb volt így, hogy valaki tapasztaltabb segített, mint egyedül kikínlódni minden részletet. Sok ezer más dolog mellett persze ezért is sajnálom nagyon, hogy nincsenek már sem szüleim, sem nagyszüleim, akiktől kérdezhetnék.
4. Íme, a szorgos munka eredménye, nekem annyira tetszik, és végig a saját kezem munkája: ez a fele téglákkal van rögzítve, ezt fogom majd emelgetni...
5. ... a hátulsó részét pedig beástam, ez marad fixen.