
De állatokat, vidéki életet szerettünk volna, és mivel Tündi barátnőmék mindig két lépéssel előttünk jártak (előbb volt kertes házuk, előbb kezdtek veteményezni, előbb lettek állataik), így tőlük mindig csordogáltak hozzánk az élmények, és valahogy természetes volt, hogy a baromfik, kutyák után mi is szerettünk volna egyéb állatokat is. A sorrend máig megvan, kecskék, bárányok, nyuszi, tehén, melyből jelenleg a kecskéknél tartunk, a boci meg akkor lesz valószínűleg, ha nyertünk a lottón.

Az első gidánkat Tündiéktől kaptuk, ő volt Álmos. Őt aztán el kellett sajnos ajándékozni, mert olyan vadállat lett, hogy közveszélyessé vált, bitang erős, vagy 80 kilós gyönyörű kifejlett kecske lett, de életveszélyes erővel öklelt a szarvaival.
Helyette vettük kis gidaként a dabasi vásárban Mackót, mert akkor még sajnos nem tudtuk, hogy Álmos hagyott egy kis "emléket" a neki társként szintén Dabason vett Emese kecskénkben.
Emese már két éves. 2013. június 19-én ellett először, két gidát, egyik sajnos halva született, a másik viszont gyönyörű és nagyon szeretnivaló, ő lett Bambi, egy kis bak, az Álmostól itthagyott "emlék".

Tavaly ősszel pedig az időközben felnőtt Mackó kecskénk "látogatta meg" Emesét, melynek eredményeképp Emese 2014. március 20-án ismét ellett, ezúttal két egészséges és tiszta anyja tarka lány kiskecskét, ők a családi keresztségben a Bóbita és Boci nevet kapták.

Most tehát öten vannak, két bak (Bambi és Mackó), három lány (Emese, Bóbita és Boci), de Mackó is kezd megbolondulni, és két bak "rengeteg" is három lányra, ezért érik a dolog, hogy ő is ajándékként "végzi" .

Emese |
Mackó |
Édes kicsi Bambim |
Picikéim, Bóbita és Boci |
Így szeretjük egymást |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése