Mivel dagasszam a kenyeret?

Többen kérdezték már, milyen gépet használok a dagasztáshoz, mit ajánlok? Évek óta nem változott a helyzet, hogy még mindig nincsen kenyérsütőgépem, mert nem érzem hiányát. Ha tehetném, fateknőben dagasztanám és kemencében sütném a kenyeret, ahogy még anyuék meg mamáék gyerekkorában volt. Szeretem a kenyér készítésének minden lépését a dagasztástól kezdve a sülő kenyér nézegetéséig, szóval a modern időknek van azért előnye is, hiszen kemencében nemigen tudnék gyönyörködni benne sülés közben. :) A modern idők vívmányai közé tartozik a kézi mixer is, mert a tévhittel ellentétben (van, aki azt hitte), attól, hogy nincs kenyérsütőgépem, már én sem kézzel dagasztok. A kézi mixer dagasztóspirálja tökéletes a célra, és hát más az elméleti fateknős nosztalgia, meg a mindennapok rohanása, amikor jól jön egy kis gépesítés.

Ami elsőként beválni látszott, az a képen látható 300 W-os Ufesa kézimixer.



Ennek a motorja tökéletesen bírta a hagyományosnál ruganyosabb kelt tésztáim kidolgozását, viszont kétszer is eltört a dagasztóspirál (átforrósodott és egyszerűen kettétört). Harmadik esélyt nem kapott ez a márka, de habverésre ma is ezt használom, és kapható tálas változatban is, amikor tudok mást csinálni, míg "magától" felverődik a hab. 

Jó sokáig nem ettünk házi kenyeret, mert elvesztettem a bizalmamat a kézi mixerek iránt, aztán nem bírtam tovább és az ünnepek után megnéztem a kínálatot. Eldöntöttem, hogy 450 W alatt szóba sem jöhet semmi, így esett a választásom erre a Moulinex gépre.



A tálas változat már 500 W-os volt, nézegettem jó sokáig az üzletben, de mivel az ára messze meghaladta azt az összeget, amit rászántam, maradt a kézi változat. 

Nem bántam meg, bírja a motor, bírja a dagasztókar, és egy kg lisztből 10-15 percnyi dagasztással olyan kenyereket sütök, mint az álom. (Vagyis a kisült kenyér belül lyukacsos, könnyű, lágy (nem úgy értem, hogy nedves, hanem puha), a héja ropogós. (Később felpuhul, de az első órákban ropog-kopog). 

És a sokszor feltett kérdés, hogyan is kell kinézni egy jól megdagasztott kenyértésztának vagy bármilyen egyéb kelt Kilófaló tésztának? Úgy, ahogy a kis videón látható.





Amikor még ragacsos, nyúlik, tapad, NEM JÓ. Akkor készült el, amikor összeáll egy sima felületű, selymes tapintású gombóccá, egyértelműen, mint egy labda, elválik a dagasztótál falától. Ha hozzáérsz, ruganyos felületet érzel, az ujjadra nem ragad tészta. Ekkor elkészült, jöhet a kelesztés. 

Kezdetben instant élesztőt használtam praktikus okokból, az utóbbi években tapasztaltam a különbséget, ezért már mindig friss élesztővel készítem a kelt tésztáimat.

Talán még mindig sokaknak újdonság, hogy nem kell az élesztőt felfuttatni! Teljesen felesleges langyos tejjel pacsmagolni, kétségbeesve nézegetni, hogy vajon felfutott-e már vagy sem, mikor jó? Minden esetben tegyünk a liszt közepébe egy kis fruktózt, ez fogja segíteni az élesztő munkáját. (A xilit, eritritol stb. ilyenkor nem jó, minden kelt tésztába kell egy kis fruktóz!) A fruktózra morzsoljuk rá az élesztőt, sokszor már ennek hatására elkezd "olvadni". Akkor sem rontjuk el, ha egyszerűen belemorzsoljuk a lisztbe az élesztőt, beleszórjuk a fruktózt, ahogy sikerül, és a folyékony hozzávalókkal szépen megdagasztjuk, az élesztő tudni fogja a dolgát így is. :) A tej vagy víz mindig legyen meleg. Nem langyos, nem forró, hanem kellemesen meleg. 

FOntos még, hogy a Kilófaló kelt tésztás süteményeket, pogácsákat nem szabad nagy hőfokon túlsütni (kivétel a kenyér, amit mindig 200 fokon sütök, normál sütőben. Ha légkeveréssel, akkor mindig alacsonyabb hőfok kell, 200 fokra teszem be mostanában, de azonnal mérséklem 160 fok körülire de akkor is kb. egy órát sütöm még). Viszont egyéb kelteknél elég, ha épp csak egy kis színt kap a tészta, pogácsa stb., mert ha melegen puha is lesz, ahogy hűl, egyre keményebbé válik.

Nagyon hamar meg lehet tanulni, hogyan kell bánni vele, és attól kezdve rutinból megy majd:)

A hét mondása, avagy családon belüli generációs szakadék:)

Tegnap éjjel elalvás előtti levezetésként a gyerekeink még kapcsolgattak a zenecsatornák között, és a következő párbeszéd fültanúi voltunk a férjemmel a másik szobából. Lányom, korának megfelelően a Bytheway-ért és a One Direction-ért rajong, nagyfiam pedig ki nem állhatja őket. Meghallgattak egy Backstreet Boys számot, és nagyfiam közölte a lányommal, hogy na látod, ilyen egy normális zenekar, így kell kinéznie egy rendes fiúcsapatnak, ezekért rajongj!

Mire a lányom rezignáltan: - Ezek tuti már nem is élnek.

Percekig röhögtünk félálomban a férjemmel... :):):)

T - tapp: az első 30 nap eredménye

Ezzel az élménybeszámolóval még adós maradtam tavalyról. Bár pont holnap lesz két hónapja, hogy elkezdtem a "tappolást", december közepétől kicsúszott a kezeim közül az élet, és alig-alig végeztem, vagy egyáltalán nem is, mert sok volt a munka és egy perc megállásom nem volt. Amikor meg lett, csak egy kis nyugalomra vagy alvásra vágytam.

De a 30 napos mérés azért megtörtént, akkor még fegyelmezetten "táncoltam" naponta négyszer, ahogy vicces kedvű családom becézte testmozgásomat:)

A lényeg, hogy egyetlen hónap alatt 36,5 centit fogytam, ami szerintem rengeteg. Ez lehetett volna több is, de én olyan méreteket, mint "mellkas" és "bordák" nem mértem. Nőként a "mellkas" fogalma értelmezhetetlen volt számomra:) (külön mellbőséget ugyanis kellett mérni), a bordáknál meg azt gondoltam, értékelhetetlen lesz a fogyás, ha lesz egyáltalán, hiszen én deréktől lefelé hízom, az a problémás részem.

Pár centi visszajött az ünnepek alatt, és bár csak egy kevés, inkább január 4-től csináltam egy újabb mérést, és onnan számolom tovább az eredményeket. Ez a világ legideálisabb tornája, amihez életem során szerencsém volt, mert nem kell hozzá beöltözni, rákészülni, kitúrni a családot a szobából, tévé elől, szőnyegről. Ha csak nincs annyi munka, hogy az ember alig él, a legzűrösebb napon is beiktatható a négy alkalom, hát ha meg semmiképp nem lehet megoldani, akkor sem dől össze a világ, mint látszik.

Bámulatos a fejlődés, igazi sikerélmény, és működik, ami a legfontosabb, hiszen szó szerint napról -napra olvadnak le a centik. Sosem fogom elfelejteni,hogy amikor először végeztem el, mégcsak nem is a teljes nagy kört, kezem-lábam remegett, annyira megterhelő volt. Persze jó is, mert szeretem a kihívásokat. Ma viszont már sokkal könnyebben megy.

Aki még mindig nem szánta rá magát, továbbra is csak javasolni tudom, tegyen egy próbát! Gyors, könnyű, pár perc az egész és nagyon-nagyon látványos, és nem kell hozzá semmi speckó diéta, ehetsz ugyanúgy, ahogy eddig.

Ja, súlybeli csökkenést ne nagyon várjunk, itt a centiken van a hangsúly, legalábbis eddig úgy tapasztalom, aztán ha később változik, úgyis beszámolok róla:)

Kilófaló webáruház

Kilófaló webáruházunkban a Kilófaló receptek szinte összes összetevője megvásárolható.

Kedvezményes áron kaphatók a Kilófaló könyvek is, szeretettel várunk ott is!

Könnyen kezelhető, átlátható felület, regisztráció nélküli vásárlási lehetőség, kezdőknek összeállított akciós árú "indulócsomagok", valamint nagy kiszerelésű "nagycsaládos" termékcsomagok nagy választékban.

>>>>>>BELÉPÉS A KILÓFALÓ WEBÁRUHÁZBA>>>>>>>>> 

Szoó Judit: 

                       "Kilófaló: .... hogy ne csak az étel fogyjon!" 

Hajnali horror Toscanaban

A honlap régi Olvasói tudják, de az újak, vagy a könyveimet nem ismerők kedvéért ismét mondom: Toscana a közép-magyarországi pici birtokunk beceneve. Négy éve élünk itt, és a perzselően forró nyarak, meg a sokszor „üres” (=esővel nem járó), de annál ijesztőbb és hangosabb viharok (égzengés, villámlás) miatt ideköltözésünk után nem sokkal Toscanaként kezdtük emlegetni, aztán így is maradt. J Meg persze azért, mert olyan ide minden alkalommal hazatérni, mintha egy darabka földi Paradicsom várna minket…

Egy ilyen birtokon sokszor adódnak napirenden kívüli, de azonnali megoldást igénylő események, „természeti csapások”, „fennforgások”. Sokszor viccesek, sokszor átlagosak, és sokszor fájdalmasak, amikor az ember megkérdőjelez mindent.

Ez történt egyik hajnalban is.

Koromsötétben, hajnali öt órakor, álmomban is megállt az ütő bennem, amikor valaki megkocogtatta az egyik utcafronti ablakot. A férjem volt a gyorsabb, azonnal kipattant az ágyból, s a kettővel odébb lakó szomszéd, Józsi tájékoztatta röviden, hogy kóbor kutyák támadtak a karámban a kecsékre, akik nagyon sírnak, menjünk gyorsan…

Na, több sem kellett, ekkor már fent voltam én is, lelki szemeim előtt a legborzalmasabb horrorisztikus jelenetek játszódtak le, a gyomrom egyben. Mindenki el tudja képzelni, akinek akár csak egy cicája vagy kismadara van, milyen érzés lehet róluk rossz hírt kapni: ha már a tiéd, és szereted, úgy aggódsz érte, mint egy gyerekért…

Én csak egy köntöst kaptam fel, férjem itt is szem előtt tartotta az anyai intelmeket („öltözz melegen, kisfiam!”), és a pizsijére felhúzta a szabadidőruhát, majd a csípős, töksötét hajnalban, a legrosszabbra is felkészülve elindultunk hátra.

Míg haladtunk, oldalra sandítva azért nem álltam meg, hogy dideregve egy szarkasztikus mondatot férjemnek ne szegezzek: megkérdeztem, ugyan mi célból van a kezében a partvis?!

- Még jól jöhet a kutyákkal szemben! – válaszolta magától értetődően, és megszaporázta lépteit.

Lelki szemeim előtt azonnal megjelent, ahogy férjem Jackie Chan módjára, egy hetek óta kóborló, kiéhezett, bevadult kutyafalkát játszi könnyedséggel megfékez és leterít egy harminc dekás, párducmintás műanyag partvissal, de aztán én is úgy voltam vele, most vészhelyzet van, és ilyenkor még akár az egyébként teljesen szürreális megoldások is beválhatnak… J

Jó messze vannak a karámok, füleltünk, hogy mit hallunk, szerencsére semmit, ezt valahogy jó jelnek vettük. Aztán észrevettük, hogy a saját két kutyánk (Mazsi és Scooby) rohannak felénk lefelé a kecskék felől. Közben odaért Józsi is, elmondta, hogy egy nagy fekete kutyát már kikergetett a kettőnk közt elhelyezkedő birtokról, és úgy látta, nálunk az „öreg” kecske (azaz a fejős Emese) sántít… Nem mertük megkérdezni, mi van a kicsikkel, én – fő a pozitív gondolkodás -, már láttam magam előtt őket széttépve, vérben úszva, haldokolva…

Elköszöntünk Józsitól, mert ment munkába, mi meg nem nagyon akartunk, de muszáj volt tovább haladni. A saját kutyáinknak lent van a helye, a ház körül. A birtokra tilos felmenniük, ott másik kutya őrködik. Nem tudtuk viszont eldönteni, hogy amiért mégis felmentek, megszidjuk vagy megdicsérjük-e őket, mert akkor még nem tudhattuk, észrevették-e a kóbor kutyákat és felmentek megvédeni a kecskéket, vagy éppen ők voltak azok, akik felszöktek és megtámadták őket…

A kicsik karámjához érve megkönnyebbülve láttuk a holdfényben, hogy Malacka is, Bambi is épek és jól vannak. Nem akartam viszont látni, hogy mi van Emesével… Ahogy közeledtünk az ő karámja felé, az első kő akkor esett le a szívünkről, amikor észleltük a derengésben, hogy nem fekszik, hanem áll. Tehát széttépve már biztosan nincs… Még jobban megnyugodtunk, amikor egy óvatos lépést tett felénk, majd nagyon lassan, szemmel láthatóan fájdalmakkal küszködve, de odajött egészen a karámig. Láttuk, hogy a simogatáson kívül egyebet akkor nem tudunk tenni vele: szerencsére az ijedtség nagyobb volt: a bal mellső lábát kapta meg egy kutya, kicsit vérzett is, de csak felszíni sérülése volt, hála Istennek nem okozott nagy kárt benne.

Később, amikor már világos volt, visszamentünk és végigjártuk az egész birtokot, nyomok után kutatva, hol törtek be a kóbor kutyák? Olvastunk a nyomokból, mint Medveölő unokái, meg tudtuk állapítani, melyik részen törtek be a karámba a kutyák, hol kell még megerősíteni a védelmet, kimentek- e az erdőbe is? Azt láttuk, amit hajnalban csak sejtettünk: a szomszédoknál lehet, hogy voltak kóbor kutyák, de nálunk nem történt „illetéktelen behatolás”. Ez sem jó, de a két rossz közül mégis csak azt kellett mondanunk, ez még a jobbik eset. Ahogy összeraktuk a dolgokat, arra jutottunk, hogy a mi két hülye kutyánk szökött fel, ők mentek be szegény Emeséhez, és azt is sejtettük, hogy Scooby támadta meg, ő a hülyébb ilyen szempontból. A mi kutyáinkkal fel tudjuk venni a harcot, viszont ha tényleg kiéhezett, idegen kutyák jöttek volna be, az sokkal kilátástalanabb küzdelem lenne, főleg, ha később beljebb merészkedtek volna és rászoktak volna a csirkékre, libákra is.

Emese azóta felépült, már pár nap múlva rendesen tudott járni, azóta meg már üget mintha mi sem történt volna.

Okulva az esetből, háromfrontos védelem kialakítására törekszem: elsőként megerősítettem úgy a kutyakennelt, hogy soha az életbe ne tudjanak kiszökni többet. Ismerve azonban kutyáim leleményét, és sejtve, hogy előző életükben valószínűleg mindketten cirkuszi oroszlánok lehettek, mert úgy másznak fel mindenre, a birtokot a kerttől elválasztó kerítés szakaszt is úgy megerősítettem, és egy hatalmas és erős kaput is ácsoltam, hogy ha ki is jönnek a kennelből, akkor se jussanak fel a birtokra.

Ha mégis megtörténne, akkor már csak Emese karámja köré kell síkhálókat tenni, hogy ha fel is jutnak, hozzá semmiképp ne tudjanak bemenni! A kicsiknél teljesen jól bevált a síkháló, a vadállat bakok sem tudnak kijönni, de bemenni sem tud senkiJ

Miközben azon a hajnalon teljesen kétségbeesve haladtam a kecskékhez, tele kérdésekkel, félelmekkel, a sírás határán, és nem tudva még, mi vár rám, megint azt éreztem, hogy miért is nem hagyom az egészet a fenébe? Kinek van erre szüksége, állandóan küzdeni a kutyákkal, ha nem velük, akkor a bakokkal, ha velük sem, akkor a rókával meg a görénnyel, amik a baromfit tizedelik… Mindig van veszteség, mindig megsiratunk valakit, mindig van fájdalom, mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha nem lenne egy állatunk sem. De amikor már felmértük, mi a gond, amikor láttuk, hogy csak meg kell erősíteni a védelmet és mindenki biztonságban lesz, akkor már megint olyan egyértelmű volt, hogy az állattartás járhat ugyan veszteséggel és fájdalommal is, de olyan sok örömmel és szeretettel is, hogy attól pedig kár lenne megfosztani magunkat. J

Toscanaban tehát újra helyreállt a rend, de azért hajnal öt órakor még napokig magamtól felébredtem az után a félelmetes hajnal után…

-

Drága kis, sokat megélt Emesém:)

T-Tapp - 10 napos kihívásom eredménye

(A cikk hatására sokan kedvet kaptatok a tornához, de hozzám hasonlóan mindenkiben számos kérdés van, hogyan is kell helyesen végezni a gyakorlatot, vagy van-e hozzá magyar segítség? Ebben Anna az illetékes, mindenkinek nagyon szívesen segít, kérlek, ha részletes segítséget szeretnétek kapni tőle a gyakorlatokat illetően, és sem a nála letölthető ingyenes e-bookban, sem az oldalán nem találtok kellő infót, kérdezzétek közvetlenül őt: Szabóné Szanyi-Nagy Anna: tappanjvelem kukac gmail.com.) Másfél héttel ezelőtt bemutattam nektek egy újfajta mozgásformát (katt ide az előzményekért!) ami most kezd ismertebbé válni talán Magyarországon. Még mindig leginkább angol nyelven érhető el, de mivel hazánknak is megvan már az első hivatalos T-Tapp edzője Szabóné Szanyi-Nagy Anna személyében, szerintem előbb utóbb magyar irodalma és főleg képanyaga is lesz ennek a tornának.

Anna oldaláról ingyenesen letölthető egy e-book (kattints ide, ha szeretnéd letölteni, aztán persze gyere vissza) :) melyből nemcsak megtudható, mi is ez a T-Tapp, hanem kapsz vele egy linket is egy videóról, mely tartalmazza az első 10 napos kihívást. Engem elsőre nagyon felvillanyozott a dolog, egyrészt a mozgássorozat is pont nekem van kitalálva: egy helyben állva, mindenféle ugrálás nélkül lehet végezni és a ritmusérzék totális hiánya sem jelent akadályt:) Napról-napra tudsz fejlődni, de ami a legjobb, hogy egy alkalommal mindössze három percet (igen, három) kell tornával töltened, és ezt naponta négyszer megtenni. Szokásomhoz híven gondolkodás nélkül belevágtam, és túl is vagyok az első 10 napos kihíváson.

Annától rengeteg segítséget kaptam (és mindenki más is megkapja, aki ír neki), részletesen elmagyarázta hogyan kell megcsinálni egyáltalán az alapállást, hogyan kell végezni helyesen a gyakorlatokat.

Amiről az e-bookban nem találtam infót, de nyilván számomra különös jelentőséggel bír, az az étkezés volt, ezért arról is érdeklődtem. Az a szuper hírem van, hogy ez a pár perces torna akkora újdonság a szervezet számára, hogy épp elég azt feldolgoznia, ezért az első hónapban nem is kell változtatni az étkezésen. Én a saját elveim szerint eszem, tehát nem is nagyon lenne mit változtatni, és mindenképp újabb pluszpont a szememben, hogy nem kell egy újfajta őrület miatt mindenféle tengeri moszatokat vagy turmixokat beszereznünk, hanem egyszerűen csak be kell építeni a tornát a már jól kialakított, megszokott hétköznapjainkba.

És akkor az eredmények, hiszen emiatt írok! Itt centiket és nem kilókat mérünk, hiszen folyamatosan izmosodik, alakul a test a gyakorlatok hatására. Én nem mértem meg mindent (bordák alatti rész, mellkas), tehát ezek az adatok hiányoznak az átlagolásból, de még így is 10 nap alatt, pusztán azzal, hogy naponta négyszer lezavartam egy három perces gyakorlatsort (egész pontosan minden alkalommal két sorozatot), összesen 13,5 centit karcsúsodtam! Ez fantasztikus eredmény szerintem, futással meg semmivel nem tudtam 10 nap alatt ilyen eredményt elérni, pláne nem úgy, hogy nem figyeltem nagyon szigorúan oda az étkezésemre.

A kihívások sokféleképpen variálhatók. Lehet időtartamot is növelni, vagy sorozatszámot, illetve ahogy nézem, vannak nehezített gyakorlatok is, de szerintem érdemes tökéletesen elsajátítani az alapokat, és az alapkihívásnál maradni, míg tökéletesen nem megy, aztán onnan lehet továbbfejlődni, "trükközni" :)

Én most annyit módosítottam, hogy a következő héten már nem kettő, hanem három sorozatot végzek egy-egy alkalommal. nem akarok túlzásba sem esni, olyat bevállalni, amit aztán feladok, mert túl megterhelő, haladok szép lassan, míg a megfelelő izmokat meg nem erősítem a továbblépéshez.

A tornát bárki elkezdheti, korra, nemre és bármiféle állapotra való tekintet nélkül:még kismamák is, amíg csak jólesik és nem okoz problémát.

Saját tapasztalatból szívből ajánlom mindenkinek, aki szívesen feszegeti a határait és az élet minden területén kedveli a megmérettetéseket:)

Új mozgásformával ismerkedtem meg: T-Tapp

Egy kitűnő edzésforma

Szabóné Szanyi-Nagy Annával a könyveim kapcsán ismerkedtem meg, vagyis az olvasóm lett. Most viszont az élet úgy hozta, hogy én tanulhatok tőle, ugyanis Anna időközben az ország első (és ezidáig egyetlen) T-Tapp trénerévé képzete ki magát. Hogy mi a T-Tapp? Nos, bár hallottam már róla korábban, én is csak most ástam bele jobban magam a témába, de mindent megtudsz róla Anna honlapján (katt ide majd), és ahonnan azonnal le is tölthetsz egy e-bookot, melyből érthetően megtudhatsz mindent arról, mi is az a T-Tapp edzésforma. Anna ajánl neked egy 10 napos kezdő mozgásformát, mindössze 3 perc egyszerre - bárki ki tudja próbálni, akár most azonnal!- és ha végigcsinálod a 10 napot, majd eredményeidet elküldöd Annának, még sorsoláson is részt vehetsz. (Ehhez Anna készített egy táblázatot is, ahová felviheted az eredményeidet, a táblázat is letölthető innen. A legfőbb jutalom persze a centikben mérhető fogyás lesz. :)

Én már kipróbáltam... :) Ha megnézed a videót, és te is legyintenél, hogy hah, mi ebben a kihívás, akkor javaslom, utána csináld is végig, és a te véleményed is meg fog változni. Alig bírtam leülni-felállni utána. :):)

Ha kedvet kapsz hozzá, akkor irány Anna oldala, mindenképp töltsd le az ajándék e-bookot (ingyenes!), tudj meg minél többet. Nekem nagyon szimpatikus ez a mozgásforma, hiszen sosem szerettem az ugrálós "kiköpöm a tüdőmet a végére" gyakorlatokat. A kedvencem a jóga, a callanetics (ha energiatúltengésem van, akkor a futás is), és ahogy tapasztalom, a T-Tapp is kitűnően illeszkedik a nyugis kedvenceim sorába. Most, hogy sajnos délután ötkor már töksötét van és átállt a szervezet is téli üzemmódra, nem lehet késő estig kinn tenni-venni a kertben, kifejezetten jólesik egy kis benti testmozgás.

Ha kedvet kapsz hozzá, Anna hírlevelére feliratkozva arról is mindig értesülhetsz, hogy hol tart edzést, hogyan, mikor tudsz személyesen is találkozni vele.

Tappolásra-Tappanásra fel:)