Mégsem szeretnék odamenni soha, ezért: a férjem, jóval azelőtt, hogy megismerkedtünk, elvitte az első komoly barátnőjét Párizsba, romantikázni. Nem ezért, de később szakítottak. Később lett egy új kapcsolata, az évekig tartott, őt is elvitte egy hétre, ők is szakítottak. Amikor mi megismerkedtünk és ezeket elmesélte, csak annyit mondtam, ha nem gond, én kihagynám Párizst :) :) :)
És együtt is vagyunk már 17 éve :) :)
(De a beszámolót ettől függetlenül nagyon jó volt olvasni! Én majd egy következő életben Toscanaról fogok így írni szerintem, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy ebben az életben még el fogok oda jutni!) :)
Ó, azt mindketten tudjuk, hogy erről nem Párizs tehet :)
VálaszTörlésÉN azért még adnék egy esélyt neki.
Anyukám megígérte, hogy ha nyer a lottón Férj elvihet Párizsba. Úgyhogy néha, amikor eszembe jut, akkor szurkolok neki... Hátha...
Nem, nem, de azért jobb az óvatosság :) Kétszer már rossz ómen volt. Én nem megyek :)
TörlésDe nektek nagyon drukkolok!!! :) (És ami a vicc, hogy a férjem már 10 napot volt Toscana fővárosában, Firenzében (az első gyerekünk volt négy hónapos), munkaügyben. Szóval 50%-ban már legalább összehoztuk :)