Az Ötlet Mozaik 2015. januári számában olvastam a mesevárosról. Elsőre nagyon megtetszett, míg lapozgattam az újságot, mondtam is a lányomnak, de kár, hogy ezt nem akkor láttam, amikor még kicsik voltak, most már nincs kinek elkészíteni... (Mert a meseházakból készíthető fix makettváros is (ahogy a lapban is szerepel), de a kisebbek játszhatnak vele házi készítésű és rendhagyó építőkockaként is.)
Eme kijelentésem után egy nap kellett csak, hogy fűrésszel és csiszolópapírral felszerelkezve mégis kinn érjen a délután a kertben, a lányom az ajtón kikukkantva hitetlenkedő nevetéssel nyugtázta, hogy az anyja ismét a második gyerekkorát éli :) Egészen addig, míg fél órával később már ott nem ült mellettem az étkezőben, és tervezte a saját házát. :)
Merthogy ő is, és Marcika is megfertőződött a mesefalu készítésének gondolatával, néhány napig csak fűrészeltem és csiszoltam, de nagyon jó volt - csinálni is, meg látni, hogy a gyerekek is milyen lelkesek, már a két kisebb.
Mindenki olyan házakat készített és úgy díszítette, amilyen neki tetszett, nem szóltam bele, rájuk bíztam: alkossanak kedvükre :)
Mi a közlekedőnkben lévő komódot díszítjük most velük, nekünk ez a komód olyasmi, mint jobb helyeken a kandallópárkány: évszaknak és ünnepeknek megfelelően dekoráljuk: most, hogy lekerültek a karácsonyi díszek, pont megfelelnek a színes házikók a tavaszvárás hangulatának.
Később elteszem őket, és ha jönnek majd a gyerekeim unokái megőrzésre vagy látogatóba pár év múlva, mindig előszedjük majd a házikókat, és lehet nosztalgiázni, hogy "emlékeztek arra a hétvégére, amikor ezeket készítettük együtt?" :)
Kell egy deszka, amire felrajzolunk több házikót,
majd fűrésszel kivágjuk. Sokat lendít a dolgon, ha
van dekopír fűrészünk, nekem (még) nincs, jó edzés volt
kézi fűrésszel dolgozni :) Utána az éleket egy késsel faragjuk tompára,
majd az egészet csiszoljuk át dörzspapírral
Az étkezőnk átmenetileg alkotóműhellyé lényegült át
Mindig van itthon vizes hígítású fehér festék, ezért
azzal alapoztuk le a házakat: ez nem szükséges, de
reméltem, hogy így kevesebb fogy a drága akrilfestékből,
ha nem issza be közvetlenül a fa.
Marcika is kipróbálta a csiszolást. A fehér alapozás után
(miután megszáradt), Pentart akrilfestékekkel dolgoztunk.
Én egy kis szalvéta technikát is bevetettem :)
Ez lett az első házikóm: nádfedeles, indákkal
körbefont. A lányom azt mondta, olyan, mint egy pajta (!) :),
szerintem meg, inkább mint egy borospince bejárata :) Nevezhetjük bárminek, ez az én Toscanat jelképező mini házam :)
A rózsaszín és a mellette lévő "érdekes-zöld" színű házat a lányom alkotta, mellette a
posta :) és a virágos kék ház az én művem :)
A világoskék és rózsaszín házikó Marcika fantáziáját
dicséri, a sötétkéket a lányom festette, enyém a templom
és a sor végén elbújva a "borospince" ház :)
A végeredmény :)
Csak ajánlani tudom minden gyerekes családnak, akiknek van idejük a korán sötétedő téli estéken elbíbelődni ezzel: az apukák ki tudják fűrészelni a formákat, az anyukák meg a gyerekekkel megfestik. Lehet csodás makettvárost is építeni belőlük, sok apró kiegészítővel, cégtáblákkal, mini kerítéssel, fákkal, növényutánzatokkal stb. stb.
Hát... mit mondjak! Ügyesek vagytok! De én ezt mindig tudtam...
VálaszTörlésKÖszi! Ha szegény Szabolcsnak lesz egyszer újra egy kis szusszanásnyi ideje, biztos csodákat alkotna Nimródnak :) Simán lehet kisvonat köré is rakni őket, én még el tudok képzelni boltokat, iskolát, tök jó szórakozás elbíbelődni velük. :) De szerintem lányoknak is jó játék, kisfalu a babáknak :)
TörlésGyönyörű a kis borospince! :) Nagyon jó programot találtál ki a gyerekeknek (meg magadnak...), és nagyon jól mutat a végeredmény is.
VálaszTörlésKöszönjük, és szerettük is nagyon csinálni, most meg gyönyörködni a végeredményben :) Egészen addig, míg nem találunk valami új, hasonlóan boldoggá tevő elfoglaltságot :)
Törlés