Az történt, hogy értesítettek, hogy a dömsödi Területi Kazinczy prózamondó versenyen induló iskolások kötelező műként a Kilófaló alapszakácskönyvben lévő, Az Orgona kúria titka című - önéletrajzi elemeket tartalmazó - novellámból olvasnak fel egy részletet.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki ebben a döntésben részt vett, jóváhagyta és méltónak találta az írásom színvonalát egy ilyen nívós, irodalmi versenyen való részvételre.
Mobillal készült a kép, de azért a nevem és a cím így is kivehető: a
felolvasandó részlet van rajta :)
Ez az emlékoklevél másik oldala, nagyon szép lett
Megmutatom a szöveget olvasható változatban is, még egyszer köszönöm a megtiszteltetést! :)
Részlet Szoó Judit Az Orgona kúria titka című könyvéből
IV.
"Tudta, hogy a tűzzel játszik, de képtelen
lett volna úgy elmenni, hogy ne próbálja meg. Nagy távolságot tett meg, hosszú
lesz a hazafelé vezető út is, de most kell kihasználnia a lehetőséget, melyet
az ittléte jelent!
Hajnalban kelt, hiszen kilencre már vissza
kell érnie a kúriába, mire megjön a kislány.
- Visszaérnie, és olyan állapotba hoznia
magát, hogy semmit ne vegyen rajta észre – pontosította magát gondolatban.
Vékony szabadidőruhát húzott, haját a fekete
baseball sapka alá tűrte és tekerni kezdett a Duna-parton. Úti célja a part
másik végében, legalább hat kilométer távolságra volt, igyekeznie kellett, ha
hatra oda akart érni. A helyi horgászok már mind kinn ültek a stégeken és a
kapásjelzőt figyelték. A nyári hajnal illatából már érezhető volt, hogy rekkenő
hőség várható aznapra is.
Jellegzetes hínárszagot árasztott a víz –
finnyásabbak egyszerűen csak büdösnek mondták volna, de egy folyó menti faluban
felnőtt ember számára ez maga volt a mennyország illata. A hepehupás földúton
nagyokat zöttyent a kerékpár, de azt sem bánta, mert magával ragadta az elé
táruló látvány. Vadkacsa család úszott
elő a nádasból, néhány méterrel arrébb tenyérnyi béka csobbant a vízbe.
Susogtak a nyárfák, végeláthatatlan messzeségben finoman hajladoztak a
szomorúfűzek. Átgurult a zsilip felett, most sem nézett le, ahogy gyerekkorában
is félelemmel töltötte el a zubogó víz látványa. A birkacsárda még csendes
volt, zárt ajtaján csak a hajnali napsugár kért volna bebocsájtást –
sikertelenül.
A Petőfi fánál elkanyarodott balra, a táv
nagyobbik részén túl volt! Feltűnt a távolban a Ráckeve felé tartó hajó. Most
még álmosan ringott a vízen, de délután ötkor, mikor majd a strandolók fognak
integetni a rajta utazóknak, a hajó fedélzetén is élénkebb lesz az élet.
A partot szegélyező kisebb sziklákat
csapkodták a hajó korbácsolta hullámok, majd ahogy a szelídebbé vált
hullámverés játékosan paskolta a part menti köveket, úgy hangzott, mintha
megállás nélkül locsogna-csacsogna a folyó. Hiába próbálta figyelmét továbbra
is a táj szépségeire összpontosítani, ahogy csökkent a táv, úgy lett egyre
erőteljesebb a szorító érzés a gyomrában."
Általános iskolai tanárnőmnek, egykori osztályfőnökömnek is köszönöm szépen a gratulációt: a levelében lévő gondolatok olyan szépek, hogy felér egy irodalmi alkotással, szeretném ezért megosztani. Nem volt minden jó a gyerekkoromban (kinek az?), de az biztos, hogy a tájat, a Dunát, Duna-parti sétákat, tavaszi ibolyaszedést, téli zsákon-csúszkálást a gátoldalon én is nagyon szerettem, és ezeket én sem fogom soha elfelejteni:
VálaszTörlés"Kedves Judit!
Nagy öröm és nekem is megtiszteltetés, hogy megosztottad velem eme hírt, elolvastam a részletet, felidéztem az utat, a hangulatát, látványát, a Te lényedet, elém varázsolódik a táj és a leírt susogás, loccsanás....és talán a Petőfi fához kapcsolódó ismereteink és személyes életünkbe beleivódott múltja és ünnepei...ahogy ott ültünk, vagy körbejártuk, ahogy a gyerekekkel, vendégekkel idéztük a múltat....a hajó és a komp a dömsödi-ráckevei Dunán....gratulálok, remélem a könyvedben megtalálom az írás többi részletét is....a Kazinczy verseny döntője úgy tudom mindig itt van Győrben a Kazinczy Gimnáziumban, amely egy igen jó nevű, erős gimi...minden dömsödi, aki túllát a láthatón, és aki érzi és ízleli az élet apró rezzenéseit örvendezhet eme írásnak...mely valami módon odavarázsolhatja élete kezdetét, vagy ifjúkorát, vagy a mindennapjainak megfogható külső lenyomatát.....hisz ezeken a helyeken mindenki megfordult, aki ott élt vagy él.....még egyszer köszönöm, hogy megosztottad ezen írást, a hírt, és előzőleg áldjon meg az Úr és őrizzen meg, további erőt és hitet az íráshoz, a gyerekeidhez, családodhoz, főzéshez, szervezéshez, kerthez, utazáshoz.....Szeretettel: Oltai Judit tanárnő Győrből"
Köszönöm, Jutka néni! :)
Gratulálok! Ugye sokat tervezel még írni? :)
VálaszTörlés:) Terv az van, ha értelme is lesz azoknak, amik eszembe jutnak, akkor le is írom, most még várakozó állásponton vagyok, gyűjtöm az ismereteket egy új könyvhöz :) :) (De szerintem fogok még írni... ) :)
Törlés