Ez az egyik kedvenc versem. Szeretem a nyarat, a hajnalokat, az egyedüllétet. Szeretem a birtokunkat, a meséket, a csodákat, szeretem a természetet, és mindezek keverékének hangulatát.
Szoó Judit:
Hajnal
Kézen fogott
tegnap a hajnal,
s engedtem neki,
hadd vigyen.
Fáradt szemekkel,
repkedő hajjal,
ölbe vett lágyan
és elcipelt.
Kézen fogott
tegnap a hajnal,
hajamba pitypangot
kötött,
nyomában ott járt
a reggel:
pipacs szirmába
öltözött.
Hajnallal,
reggellel szálltam,
csatlakozott
hozzánk a dél,
napsugár simítja
hátam,
négyünket ringat a
szél.
- Mennem kell! –
így szól a hajnal,
délben már nincs
itt helyem.
De eljövök holnap
is érted,
S ajkamra csókot
lehelt…
Barátom lett az
est is,
nesztelen jő az
alkonyat,
de legbelül mégis
azt várom:
benyit a hajnal és
rám kacag.
Részlet a Kilófaló lélekkönyv: Tükör és árnyék című kötetből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése