2015. január 14., szerda

Virtuális verseskötet: Hajnal

Ez az egyik kedvenc versem. Szeretem a nyarat, a hajnalokat, az egyedüllétet. Szeretem a birtokunkat, a meséket, a csodákat, szeretem a természetet, és mindezek keverékének hangulatát. 




Szoó Judit:
Hajnal

Kézen fogott tegnap a hajnal,
s engedtem neki, hadd vigyen.
Fáradt szemekkel, repkedő hajjal,
ölbe vett lágyan és elcipelt.

Kézen fogott tegnap a hajnal,
hajamba pitypangot kötött,
nyomában ott járt a reggel:
pipacs szirmába öltözött.

Hajnallal, reggellel szálltam,
csatlakozott hozzánk a dél,
napsugár simítja hátam,
négyünket ringat a szél.

- Mennem kell! – így szól a hajnal,
délben már nincs itt helyem.
De eljövök holnap is érted,
S ajkamra csókot lehelt…

Barátom lett az est is,
nesztelen jő az alkonyat,
de legbelül mégis azt várom:
benyit a hajnal és rám kacag.

Részlet a Kilófaló lélekkönyv: Tükör és árnyék című kötetből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése