2015. január 11., vasárnap

Tesóim :)

Előző bejegyzésemben meséltem, hogy a nagy korkülönbség miatt a 9 éves "legkisebbemet" a nagy tesói sokszor helyettem is helyreteszik (csakis verbálisan persze), ha "nem megfelelően" viselkedik. Ez ismerős helyzet nekem, csak épp a másik oldalról. :)

Nálunk ugyanis az öcsém az, aki úgy vonul be már végérvényesen a családi krónikákba, mint "az ember, akinek két felesége és három anyja volt" :) A valódin kívül én szoktam lenni a másodlagos feleség (vigyázz magadra, nem vagy éhes?, pihenned kéne egy kicsit), a nővéremmel együtt pedig anyu mellett pótanyjai is vagyunk és ha távolról is, de mindig rajta tartjuk a szemünket. :) Igazi jó gyerek, mert eddig szó nélkül tűri :) Hát, két lánytestvér mellett nincs is más választása.

Öcsikémmel inkább hétköznapi, gyakorlati témákban vagyunk egy hullámhosszon: építkezés, barkácsolás, felújítás, kertészkedés. Nálunk ő az ezermester, bármi van, azonnal őt hívom, de még a férjem is (autós ügyek, vírus a számítógépen, bármi) tőle kérünk tanácsot, és tényleg mindig mindent tud. :)

Tesómmal, Virággal a fő téma a család, gyerekek, célkitűzés és megvalósítás, lelki dolgok. Én vagyok középen, nekem a legjobb, mert bármilyen téma merül fel, kettőjük közül valaki biztos, hogy tudja a választ. :)

Van két bátyám is, Apu első házasságának köszönhetően. Ők már sajnos fiatal felnőttek voltak, amikor megismerhettem őket, kimaradt a közös (és sok mindent meghatározó) gyerekkor, de őket is szeretem és máig tudunk egymásról: pár évente rendezünk egy nagy találkozót valamelyikünknél. :)

Nagyon boldog vagyok, hogy sok testvérem van, és annak is örülök, hogy három gyerekem lett, és ők is megtapasztalhatják ennek az örömét. Vannak egykék, akik vállaltan úgy boldogok, hogy nem kell osztozniuk sem a szülők szeretetén, sem a figyelmén, sem az anyagiakon senkivel, míg másoknak örök fájó pont, hogy "egyedül vannak" a világban és kimaradt az életükből a testvérhez tartozás élménye.

Vannak barátnőim (Andi, Lívi, Tündi, Kati, Csilla, aki a szomszédunk volt és évekig amolyan negyedik, "fogadott" tesó szerepet is betöltött az életünkben, ma is tudunk egymásról), de velük főleg virtuális a kapcsolattartás, míg ténylegesen bulikat, nyaralást, összejöveteleket a saját tesóimmal és férjem húgáékkal közösen szoktunk tartani, és nagyon jó, hogy ilyen jó viszonyban vagyunk. :) Ők a biztos pont az életemben :)

Ritka pillanat: hárman egy fotón drága tesóimmal, 2013. augusztusában

Bő egy évvel később ismét sikerült megörökíteni egy családi
pillanatot, itt már anyuval kiegészülve: 
tavaly karácsonykor épp átadjuk az ajándékát

2 megjegyzés:

  1. Milyen érdekes... Nekem csak a leveleidből maradtak meg. Aztán mégis mindenki felnőtt... :) Hihetetlen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) :) Hát, az idő már csak ilyen: nem áll meg :) :)

      Törlés