... akkor például kert. :)
Tavasztól őszig az igazi számomra, mivel akkor él igazán. Szeretem a veteményest, de a virágokat, gyümölcsfákat, a tavat, a csicsergő madarakat is, mindent!🙂 Ahogy millió másik embernek a sajátja, a kertem nekem is mindig a béke szigete.
 |
| A gémünk :) |
 |
| Gyönyörű cirmos csodatölcsér |
 |
| Rózsacsendélet |
 |
| Kerti tó és júniusi burjánzó növényzet |
 |
| Vörös mulcsos sziklakert |
Pár évet kihagytam a veteményezésből. Az utolsó nagy kísérlet a magaságyással, meleg ágyással, mini fóliasátorral, őszi - és tél alá vetéssel kapcsolatos volt, és mindegyik sikerélmény lett. 🙏
De a magaságyásaim csak két szezont bírtak ki, mert kellő alapanyag hiányában úgy tudtam megépíteni, és a következő években sem tudtam folytatni. Ezért csak egészen pici veteményes volt, a legszükségesebb zöldségekkel (paradicsom, paprika, retek, vöröshagyma, cukkini), amely bár nem magaságyás volt, mégis jól teljesített, mert a megszűnt baromfiudvarba költöztek az ágyások.
Utána viszont két teljes év is kimaradt, amire ittlétünk óta (13 év), nem volt példa, mert egyszerűen elakadtam, és időre volt szükségem, hogy rájöjjek, mi lehet számunkra a legideálisabb megoldás? Mégpedig arra a problémára, hogy van egy majd ' félhektáros telked, ami terméketlen, puszta homok, ezért önmagában az égvilágon semmit nem tudsz kezdeni vele... Jó értelemben vett irigységgel szoktam gondolni Tesómék ráckevei kertjére, ahol a feketeföldben olyan zöldségeket termesztettek bármiféle beavatkozás nélkül (pl. trágya, műtrágya stb), amilyet életemben nem láttam.... Beszéltük is annak idején, hogy pont fordítva vagyunk, míg ők kétnaponta egyszer locsolnak, mi (egy) naponta kétszer... Mert ugye a homok csak nyeli, nyeli...
A lényeg, hogy ezért keresek mindig alternatív lehetőségeket a termesztésre, mert sajnos variálás nélkül itt semmi nem terem, viszont vegyszerezni, műtrágyázni egyáltalán nem akarok.
Iden tavasszal született meg bennünk a szilárd elhatározás a Férjemmel ♥️, hogy jövőre újra az önellátás felé fordulunk, de most már minőségi anyagokból, profin állunk neki. Inkább műveljünk meg kisebb területet, de ott legyen "tökéletes" a termés. Azért is adtam fel átmenetileg, mert nincs annál kiábrándítóbb, amikor egy egész nyarat végig dolgozol, egy csomó energiát, időt és pénzt beleteszel a kertbe, és nyár végén a jutalmad a nagy semmi...
Ismét a magaságyások mellett döntöttünk, de ezúttal rendesen, derékmagassagig töltve, alulra farönkökkel, arra ágakkal, gallyakkal és így tovább, hogy több éven át a tömörödès miatti visszatöltést leszámítva, semmi dolgunk ne legyen vele. Lett is három magaságyás, mégsem ez az idei készülődés fő szenzációja.
Hanem, hogy Borbás Marcsi kert témájú videóinak hála, tudomást szereztem Dr. Gyulai Iván munkásságáról, és a permakultúrás kert, és a mélymulcs fogalmáról. Bár fantasztikusnak tartom a magaságyásokat is, a mélymulcs megismerése kapcsán éreztem azt rögtön, hogy ez az én utam!🙏
Idén ősszel (tehát most 😅), ahogy a nagy könyvben van írva, össze is állítottam, egy jelképes kerítés csak a kutyák miatt került köré, de nem is bánom, mert szerintem sokkal rendezettebb látványt nyújt így.
Alulra kartonpapír került, arra egy - két dolog, ami akadt a kertben és úgy gondoltam, nem árthat (humuszos lótrágya, zöld növényi részek - vadszőlő, levágott fű, konyhai zöldhulladék...), majd erre 20 cm szalma, húsz centi vegyes marhatragya (tehát friss és érett is volt benne, ilyet sikerült szereznem...), tetejére megint szalma. Jól belocsoltam, már a retegzés közben is, és a bomlás gyorsítására "megküldtem" egy kis tarlóbontó készítménnyel is.
Tavaszig szépen "dolgozik benne az energia", akkor pedig egy kis komposzt hozzáadásával indul az első évad 😅, a második tavasztól elvileg már az sem kell.
Teljesen hiszek a módszerben, maximálisan működnie kell, és jelenleg ezt találom a mi homokos területünkön a leginkább járható útnak, aminek külön előnye a magaságyással szemben, hogy külön keretkészítést sem igényel, és szinte végtelen nagyságú területet lehet ilyen módon "feljavítani".
Nagy reményeket fűzök hozzá, tavasszal -nyáron beszámolok a további tapasztalatokról.
A másik ok pedig csak egy érdekessség: a rántottát lehet kenyér nélkül is enni, de ha már van az étrendünkbe írva szénhidrát is, akkor a kenyér simán helyettesíthető: ez esetben krumplival. A tegnapi edéből maradt, és gondoltam, felhasználom a mai vacsorámhoz! Nagyon finom volt így is!
Egyébként is mindent ehetek az étrendem szerint, amit szeretek. Kértem bele rántott húst, tésztaféléket (mákos és grízes tésztát, gombócot is!), főzeléket, pálcikás jégkrémet, süteményeket, palacsintát, gyümölcsöt, hüvelyeseket, tésztát, rizst, csokit.... Zsófi pedig, aki az étrendemet készítette, minden kérésemnek eleget tett.
Egy ilyen étrend kb. fél évig, vagy az eredeti testsúly 10%-ának elvesztéséig jó. Én három hónapnál tartok, de csak akkor fogok váltani, ha ilyen mennyiségektől már éhes maradok, amíg nem, addig jó lesz. A súly nálam most nem mérvadó, mert legjobb esetben is stagnál - hiszen az izom ha lassan is, de folyamatosan jön fel rám-, de akár nőhet is...
Most egy ideig maradok is az izomépítésnél, nagyon sok szempontból fontos, hogy minél több izmot viseljünk magunkon, pláne, ahogy telnek az évek, aztán valamikor beiktatok egy újabb zsírvesztő étrendet is, amikor leszedem a megteremtett izmaimról a "feltömegelt" zsírt, de az még odébb lesz. Egyelőre élvezem az izomgyarapodást és az egyre jobb erőnlétet, még ha kicsit zavaró is, hogy egyelőre egyre csak nagyobb vagyok, de ez egy ilyen folyamat. :)
Hónapok óta eszem vagy reggelire, vagy vacsorára, mert egyrészt csak 5 dkg liszt kell hozzá, mégis olyan sok lesz belőle, másrészt annyira gyorsan elkészül! Nem kell dagasztani, keleszteni, várni, csak kikevered, felkened, és már sütheted is! 😀
Az első sütés után fogjátok látni, legközelebb milyen vékonyra-vastagra érdemes kenni.
(nem vagyok terhes pedig....) , de valamiért ez annyira ízlik. Foltokban szoktam kevés joghurtot vagy híg tejfölt pöttyözni a tésztára, arra halmokba rakom a halkonzervet, rászabdalom a pepperónit, végül egy kis reszelt sajt. Most amolyan nemzetek eledele lett, mert dobtam rá egy kis friss, füstölt házi kolbászt is. 
De bármit lehet amúgy, amit pizzán szívesen látunk.
 |
| Nagyon igyekeztünk, hogy rávegyük, ugorjon a vállunkra, de nem jött össze |
 |
| Marcika, szelídebb pillanatában (á, nem, mindig ilyen cuki) |
 |
| Ők az egész család kedvencei. Nagyon tetszene, ha nálunk is honosak lennének, és itt totyogna néhány az udvarban. |
 |
| Ők azok, akiket szívből sajnálok, bár nem ismerem a fókák lelki világát, de ha játékosak is, a saját élőhelyükön, szabadon talán jobban éreznék magukat. Bár a fene tudja, mert ha meg megeszi őket a jegesmedve, mégis jobban járnak fogságban élve... Nehéz ügy ez. :) |
 |
| Na, ezeket a cuki kengurukat tudtuk simogatni, nagyon aprók és aranyosak és békések voltak. :) |
| Minden bonbon receptje megtalálható a Kilófaló (diabetikus) étel- és édességrecepteket tartalmazó Kilófaló káprázat című szakácskönyvben. Megrendelhető itt>>>  |
| Ezeket csak "szíves Milkának" neveztük el, a csoki rajta átmenet az ét és a tej között, hogy a karamelltöltelék mellett ne legyen olyan borzasztóan édes. |
 |
| Nagy küzdelem volt. Hogy hasonlítson ízre is, külsőre is, és még a ropogós, keményebb burok is meglegyen. Én győztem, ez is megvan! :) |
 |
| Édes élet :) |
