Biztosan régen is voltak műsorok, amiket egy magára valamit is adó ember nem nézett a tévében, de szerintem azóta élesedett ki ez a vita vagy rosszallás, amióta kereskedelmi tévézés van itthon.
Az emberek egy része bizonyos műsorok láttán fújol és felháborodik, szidja a mai fiatalokat, a sekélyességüket ,a butaságukat, és fejcsóválva kérdezi, mi jöhet még? :)
Az emberek másik része szintén fújol, de valahogy mindig naprakész ezekből a műsorokból, pedig "nem nézi, csak véletlen belefutott". Véletlenül mindegyik részbe. :)
Van aztán a harmadik kategória, aki ha úgy adódik, megnézi Győzikét, a Celebeket Afrikában vagy a Való Világ bentlakóit, nem ítélezik, hanem szórakozik, és amikor kikapcsolta a tévét, levesz egy Jókait vagy egy József Attila összest a polcról. Vagy éppen ha annyira megcsömörlött a kínálattól, tisztában van vele, hogy van azon a távirányítón nemcsak kikapcsológomb, hanem még csatornaváltó is: lehet nézni Spektrumot, Animal Planet-et vagy akár Duna TV-t.
Ugye értjük?
Mi értelme ítélkezni, le-sekélyesezni másokat, mert ahogy a fogyásban (megegyem vagy ne egyem?), az élet egyéb területén is minden folyamatos döntés kérdése.
Ha nem tetszik, nem kell nézni. Ha tartunk tőle, nem kell megenni (aszpartam, Na-glutamát). Ha félünk a káros hatásaitól, nem kell használni (mikró). De azt meg kell érteni, hogy bár azonos úton haladunk, különböző tempóban lépkedünk, a maga tapasztalatait, majd az abból fakadó döntéseit mindenkinek magának kell meghoznia, s nem lenne szabad ebbe rosszallással vagy negatív kategóriákba tömörítéssel beleavatkozni. Mert milyen jogon is? :)
Én a mostani széria kivételével néztem az összes eddigi VV-t (ValóVilág), mert szórakoztatott. A tavalyi volt az első, aminél éreztem mind magamon:), mind a műsoron a kiégés jeleit, éreztem úgy, hogy sokadjára már inkább fárasztanak bizonyos epizódok, mint szórakoztatnának. Az ideit már tudatosan nem nézem. Most sem azért, mert olyan "entellektüellé" váltam volna, hanem eddig érdekelt, most meg untat, és már nem vagyok kíváncsi ugyanazokra a tizenéve változatlan feladatokra, amik elé állítják őket, és magukra a szereplőkre sem, akiket évek óta ugyanazok a típusok alkotnak.
Szokás még fejcsóválva szomorkodni, hogy bezzeg olvasni kéne a fiataloknak, értékét veszíti a könyv, helyette mennek ezek a sekélyes műsorok... Ugyan már. Lehet még nagyon rendes felnőtt nemcsak abból a gyerekből, aki a VV-ben szerepelt, hanem abból is, aki azt nézi... És lehet majd könyvőrült is, amikor kitombolta magát és a figyelme másfelé irányul.
Én - bár a tehetségét nagyra tartottam - nem szerettem Zámbó Jimmyt, nem szeretem a mulatós zenét, nem köt le a Sas-kabaré, nem nézem a Szulejmánt, de nem azért, mert derogál, hanem mert az ízlésemen-érdeklődésemen kívül esnek. A Honey-Boo-boo-t viszont néztem a TLC-n, mert először csak nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik:), aztán megszoktam és végül megkedveltem őket... :) Minden otrombaságuk, egyszerűségük ellenére szórakoztattak, mert hát valahol mindannyian ilyen esendő, baklövéseket vagy néha olyan dolgokat elkövető emberek vagyunk, amelyekre nem vagyunk büszkék...
Ahogy szeptembertől márciusig nézem az Éjjel- nappal Budapestet is, mert fél öttől töksötét van, és az olvasás mellett ez is kikapcsol. (Tavasztól őszig a kertben szórakoztatom magam, akkor szinte egyáltalán nem tévézem, semmit. Olyankor esti fürdőzést tartunk a gyerekekkel a kertben, a csillagokban gyönyörködöm, üldögélek a hintaágyban, mikor bent megöl a hőség, locsolom a veteményest és hasonlók.)
Aztán tovább gondolkozva korunk fanyalgóin, és a "mai fiatalság" felett ítélkezőkön, rájöttem, hogy de hát ez mindig így volt. :) Nem a mai fiatalság jelenti korunk legalját, ahonnan nincs lejjebb, hát a mi szüleinkről, a mai hatvanas-hetvenes korosztályról ugyan mit gondoltak annak idején az ő szüleik (a mi nagyszüleink)? :) Anyuék az Illés-korszakban voltak fiatalok, együtt tomboltak a Hungáriával, Fenyővel, Szikorával, az Omegával, Szerették Koncz Zsuzsát, Bródyt, Istenként tekintettek arra, aki eredeti farmert viselt vagy ismert pár angol szót. :) A gimiben nem sminkelhették magukat a lányok, hajfestés sem jöhetett szóba csak a kivágás megkockáztatásával, a hosszú hajú fiúkat elhordták mindennek. :) Ma ugyanez a korosztály van "kiakadva" a jelenlegi huszonévesekre, ahogy majd negyven év múlva ők lesznek a saját utódaikra. :)
Szóval, szerintem most sincs itt semmi baj, egyrészt szándékosan provokatív céllal készült műsorok szereplői alapján sosem szabad messzemenő következtetéseket levonni, pláne nem egy egész generációról: ahogy vannak tényleg sekélyes fiatalok, úgy vannak ma is értelmes, céltudatos, igyekvő srácok és lányok, és ez sosem volt, soha nem is lesz másképp. :)
Ne feledjük tehát a jelszót: szabad akarat és kikapcsológomb :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése