Mindenféle családi ünnepet nagyon szeretek, legalábbis mi (öten) nem vallásos elveken keresztül közelítjük meg sem a karácsonyt, sem a húsvétot, hanem a családot összehozó meleg, szeretetteli alkalmakként tekintünk rájuk. És szeretjük őket, egyik sem kényszer (nekünk ötünknek biztos nem). :)
Mind a húsvétnak, mind a karácsonynak megvannak a maga hagyományai. A gyerekek, bár már nagyok (a két nagy legalábbis), még mindig ragaszkodnak ezekhez, és ez nekem nagyon jó érzés, hogy nekik is fontos.
Decembertől színes fényfüzér világít az étkezőben-közlekedőben, lehet látni a nappaliból is. Van egy a gyerekek szobáját elválasztó ajtónál is, hogy mind a kettő láthassa. :) Esténként mécseseket, gyertyákat gyújtunk, és a kerti fenyőfa is fel van díszítve ezüst és kék színű gömbökkel.
A gyerekek megírják a karácsonyi listákat, évek óta így csináljuk, így a Jézuska biztos, hogy nem lő mellé és mindenki boldog lesz. :)
A legjobban várt hagyomány mindig a közös mézeskalácssütés, melynél úgy oszlanak meg a szerepek, hogy mi négyen gyúrjuk, formázzuk, sütjük és díszítjük őket, a férjem meg megeszi:) Ő így veszi ki a részét a hagyományokból. :)
A karácsony nálunk már december 23-án este elkezdődik, mert akkor állítjuk fel a fát (mű). Még mindig feltesszük a kérdést ilyenkor, hogy mi a gyerekek kívánsága: ők szeretnék-e díszíteni a fát együtt, vagy bízzuk még mindig az angyalokra? :) Még minden alkalommal az angyalos verziót választották, ami azt jelenti, hogy amíg mindenki alszik, az "angyalok" tényleg feldíszítik és bekapcsolják rajta a fényeket, és reggel az a látvány fogadja őket a nappaliban. :) (Vagyis nálunk az "angyal" (na vajon ki?) 16 éve nem aludt egy normálisat december 23-án.) :) :)
A Szenteste nálunk tényleg szent és sérthetetlen. :) Akkor, már aznap, egész nap sem, nem megyünk sehová, és hozzánk sem jön senki, ez a gyerekkoromban is így volt, az a legszűkebb család belső, meghitt ünnepe. Végre együtt vagyunk, nincs iskola, nincs munka, nincs vendégjárás, csak mi, együtt.
A délelőtt főzéssel telik, általában 2-3 óra van, mire elkészül minden, hagyományosan mindig ugyanaz: halászlé, töltött káposzta, sült pulykacomb. (Én már lassan újítanék kicsit, de az is igaz, ezeket az ételeket tényleg csak karácsonykor esszük.)
Ebéd után jön a nap fénypontja. Lehúzzuk a redőnyöket, hogy sötét legyen, ez a gyerekek külön kérése, és elindulnak a férjemmel sétálni a birtokon hátra, az erdő felé. Karácsonyi ajándékként répát és káposztát vittek a kecskéknek, lecsókolbászt a kutyáknak:), és kisétáltak az erdőig. Én egy kicsit még a házban maradtam, hátha kell a "a Jézuskának" egy kis segítség az ajándékoknál. :) Ha "nem kellett" :), gyorsan mentem én is utánuk, és együtt sétálunk vissza a házba. Karácsonyi zene, izgatott kabátlevétel, és indul a keresgélés a fa alatt, és a szoba különböző pontjain, mert a gyerekeink szeretnek mindent izgalmasabbá tenni és azt kérik, hogy legyenek eldugott ajándékok is. :)
Este játszunk az új játékokkal, együtt vagyunk a nappaliban, eszünk:), beszélgetünk, elmúlt karácsonyokról nosztalgiázunk.
Férjem családjához megyünk aztán a két nap egyikén, ez egy kompromisszumos megoldás. Mert az én családommal viszont (ezt mindannyian így szerettük volna a tesóimmal és évek óta működik), sosem karácsonykor találkozunk, hanem vagy előtte egyik hétvégén, és egész estig együtt vagyunk, vagy a két ünnep között. De olyan is volt már, hogy szilveszter délutánjára időzítettük a találkozót. Idén anyunál lesz a bázis, mind "hazamegyünk", ki-ki visz valamit a "bulihoz", és így ünneplünk. De férjem szülei hagyományos módon, közös ünnepi ebéddel, gyertyagyújtással szeretik ünnepelni, és csakis karácsonykor, nem előbb, nem később:), hát akkor alkalmazkodunk ehhez: talán egyszer majd mi is így gondolkozunk és jó fog esni, ha a gyerekek hozzánk is hazajönnek, de azért az én nagy vágyam mégis csak az olyan karácsony lenne, amikor december 24-26-ig ki sem kell tenni a lábunkat otthonról a hidegbe, utazni az ünnep alatt, aztán este hazatérni a hideg házba, azzal a rossz érzéssel, hogy eltelt az utolsó nap úgy, hogy itthonra nem is jutott belőle semmi, és másnap már megint vége a karácsonynak... De azért így is jó, ennyi alkalmazkodás belefér. :)
Szóval, ilyenek nálunk a karácsonyok, már nagyon várjuk idén is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése