Mama vagy anyu?

Úgy alakult, hogy a gyerekeim engem nem anyának vagy anyunak, hanem mamának szólítanak. Kérdés ugye, hogy akkor mit mondanak a nagyszülőknek? Adódik a "nagyi", és férjem anyukájának valóban ez lett a megszólítása, érdekes módon viszont Anyut az egész család "anyunak" hívja :) (Tehát a tesóim, a férjem, a gyerekeim (vagyis anyu saját unokái) és persze én is.)

Így hát amikor anyu nálunk van, kívülálló számára az az értelmezhetetlen helyzet áll elő, hogy nekem azt mondják a gyerekek, hogy "mit csinálsz, mama?" és a huszonhat évvel idősebb anyámnak pedig, hogy "anyu, segítesz"? :) Nem volt rossz az sem, amikor anyu kísérte Marcikát oviba hatvan évesen (már anyu volt hatvan, Marcika csak öt...), és Marcika helyettem őt szólította anyunak az utcán. :)

De van ennél viccesebb helyzet is, mikor a férjem meséli nekem, hogy "ma felhívott anyu". Erre én: melyik? :) Mivel, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, egymás között az ő anyukáját is "anyunak" hívjuk, aki csak a gyerekeknek Nagyi...

És akkor nevetve mondja, hogy ja, "most az én anyum hívott". :)

Amikor pedig lázadó ifjak voltunk, az öcsémmel volt egy hosszúra nyúlt korszakunk, amikor anyut csak "Anyátoknak" vagy "anyádnak" hívtuk. (Nem kell felháborodni anyu helyett, őt nem zavarta: ő is az a típus, aki sosem fog felnőni és mindig partner volt ilyesmiben.) :) Együtt voltunk hárman, a három tesó, és egyikünk azt mondta pl. "meglátogattam anyátokat" :), és nekünk ez természetes geg volt, míg persze akik először hallották, nagyon viccesnek találták (ami később számunkra már fel sem tűnt), hogy de jó, olyan mintha nem közös anyukátok lenne. :) Pedig de, csak így sokkal viccesebb volt.

Ma már félfüllel elkapom, hogy a  "hagyomány" az én gyerekeimre is kezd átragadni, mert mikor már félig alszom, hallom néha a nagyfiamat szólni a lányomnak, mikor létszámellenőrzést tart, ha kijön a szobájából:  anyád merre van? :)

És ez egyáltalán nem zavar, mert még ebből is a szeretet árad, ahogy viszont néha rosszul vagyok, amikor "édesanyámozik" valaki... Nyilván szokás és szoktatás kérdése, és lehet ez őszinte is, de én azt is szeretem, mert szórakoztat, ha az enyémek ilyen lazán emlegetnek és "anyádoznak" :)

Van még egy megszólításom, amit teljesen önerőből a gyerekeim találtak ki, és ez tetszik a legjobban, simán Mam' vagyok :) Tudják fokozni, olyankor Mamzer lesz belőle. :)

És hogy miért nem anya vagy anyu lettem? Ezt egy "igazi" felnőtt sosem fogja megérteni, és nyilván nagyfokú infantilizmus van (volt és lesz) bennem, de képtelen voltam megszokni a gondolatot, hogy engem valaki is anyunak hívjon:) (Most sem tudom elképzelni.) Hiszen "anyu" az az én anyám! :) Ha én is "anyu" leszek, hogy leszek majd "gyerek" többé?:) Szerintem valami ilyen oka lehetett, hogy nem jött a számra, és inkább mamává váltam (a férjemet apunak hívják, de ha vicces kedvükben vannak, őt is "apátokként" emlegetik egymás közt.)

Hát ez egy ilyen család, én pedig törhetem a fejem lassan, hogyan szólítsanak az unokáim mert a "nagyitól" és a "Judit nagyitól" (amit a férjem emleget vigyorogva, tudván, hogy a falra mászom tőle) egyaránt hideg futkos a hátamon... Szerintem, ha anyu is maradhatott "anyu" az unokái számára is, én is maradok "mama mindörökké". :)