csütörtök, október 16, 2014

Szombat reggelek

A szombat reggeli ébredésnek van egy csodálatos hangulata. Mindig én ébredek elsőnek, mert én is fekszem le először. :) Míg a gyerekeim akár délután háromig is képesek aludni (hajnalig tartó chat-elés után nem csoda), és még férjem is 10-ig, fél 11-ig alszik hétvégén többnyire, addig én legkésőbb nyolckor ébredek.

Ilyenkor, ébredés után semmihez nem hasonlítható az az érzés, hogy előttünk egy csodás hétvége ígérete, két napig se "munka", se iskola, együtt az egész család.

Közös vásárlás a férjemmel, utána készül a hétvégi ebéd, délután vagy elmegyünk moziba együtt, vagy csak a "fárasztó" nap után alszunk egyet (nyilván nem a háromkor ébredő gyerekeim, de a férjem mindig kapható egy kis sziesztára, és én is szeretek nyugiban eldőlve olvasni hétvégén.)

A szombat reggeli ébredésben már benne van mindennek az ígérete, és ilyenkor nem is kelek fel azonnal, hisz ez a két nap a pihenésről szól: olvasgatok, elmélkedem, vagy éppen verset írok, sőt, olyan is van, hogy egy félórára visszaalszom. :)


Szoó Judit:
Téli reggel

Hófehér dunnámon fekszem,
lassan ér ide a pirkadat,
párnámba fúrom az arcom,
tartson örökké a pillanat.

Hó födi kinn a tájat,
kályhámban táncos tűz ropog,
fenyőfám megfagyott ága,
ütemre veri az ablakom.

Valaki bebújik mellém:
a magány kis teste érkezett.
Tűnődöm: - Kell – e nekem vendég?
- Mért jöttél? - értetlen kérdezem.

 Szótlanul hagyja el ágyam,
tudja jól ő is, itt nincs helye,
nem vitáz’ és nem is érvel,
újra csak enyém a fekhelyem.

Egyetlen társam a béke
- ezen az áldott reggelen,
s mielőtt elvisz az álom- ,
kezembe fonódik kis keze. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése