2014. október 15., szerda

Malacka-Mackó, az apakecske

Első kecskénk tehát Álmos lett, a társa pedig Emese, és az volt a terv, hogy ők alapítják meg a toszkán kecskenemzettséget itt "Toscanaban", csakhogy közbe szólt az a tény, hogy Álmosról ivarérett korára kiderült, hogy egy pszichopata állat, és el kellett ajándékozni, mert nem lehetett vele bírni.

Bak nélkül viszont nincs szaporulat sem, tehát ismét irány a dabasi vásár, és ugyanattól a gazdától, akitől korábban Emesét, most megvettük Malacka-Mackót. (Nem tudtuk eldönteni, mi legyen a neve, ezért hol így hívtam, hol úgy...)

Álmos egy sima magyar kecske volt és nagyon vad, Emese viszont a legbékésebb teremtmény, aki létezhet, és megtudtam azt is, amikor vettük, hogy ő szánentáli-búr keverék. Ezért döntöttem úgy, hogy a jövőben is ennél a kombinációnál maradok, hátha a bakkal nem járunk pórul.

Szóval megérkezett Mackó, de mivel fiatalabb volt, mint Emese, most azt kellett kivárni, hogy ő váljon ivaréretté és végre lehessenek kiskecskéink.

Természetesen nem kell mondanom, hogy ez sem úgy alakult, ahogy terveztük. :) Foly.köv. a következő bejegyzésben.
Ilyen pici és cuki volt, amikor megvettük. Emese addigra már nemcsak felnőtt volt, hanem várta a saját gidáját, csak mi ezt nem tudtuk. Abban reménykedtünk, hogy majd pótanyja lesz a kis Mackónak, na, hát olyan pótanyja volt, hogy olyan durván taszította el szegénykét, hogy csak nyekkent, úgyhogy külön is raktuk őket. Nem tudom, egyébként is ilyen barom lett volna-e Emese, de arra gondolok utólag, hogy a vemhessége miatt volt ilyen. 



Férjem, meg a kecske és a toszkán naplemente :):)

Mackóból férfi lett


Elől, a barnás színű, szarvas kecske Mackó. Ő kifejezetten pici maradt, és kicsit próbálgatta az erejét, de meg sem közelítette vadságban Álmost soha. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése