2014. október 15., szerda

Álmos, az első kecskénk


Álmos nagyon szép, nagy és erős állat volt

Álmost a barátnőméktől kaptuk ajándékba: tőle tudom, hogy a bak sehol nem érték, csak nyűg, van olyan állattartó, aki úgy tartja, inkább születése után rögtön földhöz vágja őket, mert a bakokkal nem lehet mit kezdeni. (Az anya az érték, de egyetlen bak száz anyát is meg tud termékenyíteni, tehát nagyon kevés bakra van szüksége még annak is, aki nagyban kecskézik.) Háááát, azért a barátnőmmel ettől a szemléletmódtól inkább elhatárolódunk, de véleményezni sem akarom ezt, hiszen nincs háromszáz kecském, hogy tudjam, valóban mivel jár ez, de én nem vágnék senkit a földhöz, vagy nem végeznék olyan munkát, aminek az a feltétele, hogy ilyesmit meg kelljen tennem, maradjunk ennyiben. 

De mivel mi szerettünk volna kecskéket, és azt is, ha majd szaporodnak, hogy legyen finom kecsketej, így mi kifejezetten örültünk, hogy egy bakot kaptunk. A kutyák, szárnyasok, cicák mellett újabb élőlényért kellett már felelősséget vállalnom, ellátni, etetni, de nem bántam, élveztem, hogy a "családom" egyre csak bővül. 

Nem is volt Álmossal semmi baj gyerekkorában:), hanem amikor ivarérett lett! Attól kezdve nem lehetett bírni vele. Annyira agresszívvé, támadóvá vált, hogy kifejezetten veszélyes lett. Nem vagyok egy pehelysúlyú, de a 80 kilójával úgy elrántott és vitt magával, hogy csak lobogtam a kötél végén:), vagy úgy öklelt a szarvával, hogy kék-zöld volt a combom. Ami egyébként még a jobbik eset volt, mert a rosszabb az volt, amikor vérzett is. Nagyon durván nekem jött, alig mertem bemenni etetni, kiverte a kezemből az edényt, vödröt, egyszóval a végén már kifejezetten féltem tőle. 

Emellett atomjaira törte a karámot és az ólat, úgy hullott szét az OSB lap, mint a kártyavár. Vastag láncra kellett kötni a legvégén, mert tört-zúzott szét mindent, amihez hozzáért. 

Nem maradt más választás, mint odaadni egy ismerős ismerősének, aki erős férfiként jobban elbánik vele, de azért őt sem fogjuk elfelejteni, mert mégis csak ő volt az első kecskénk. :) 

Megérkezett Álmos. Itt még olyan kis félszeg volt, talán még ő sem sejtette, mi rejlik benne....

Szárnyaim alá vettem őt is, mint minden új jövevényt

Itt még bátran lehetett simogatni




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése