szerda, október 15, 2014

Haramiák

Mazsi és Scooby

Marcika és Mazsi néhány éve
Bemutatom a sokat emlegetett két rosszcsont kutyánkat. 

Mazsit egy rokonunktól kaptuk 2010-ben. Addig csak beszéltünk róla, hogy nem birtok egy birtok kutya nélkül, de mivel Pestről jöttünk, nem éreztük olyan égető  hiányát a kutyának, meg ugye az elköteleződést jelent. Egy állat tartása nem vicc, felelősség, és nem lehet elajándékozni vagy eladni, mint egy megunt tárgyat, ha nem úgy alakul valami, ahogy terveztük. Ezért kicsit féltem, de mert a szomszédaink is mind mondták, hogy jobb, ha van egy kutya a háznál, aki figyel és jelez, ha van valami, hát úgy döntöttünk, jöjjön az új kaland. Hát jött:) 

Én nagyon szeretem Mazsit. (Mások kevésbé, de erről később.) Ő életem első saját kutyája, és olyan, mint amikor megszületett az első gyerekem. Én a nagyfiam születésével váltam anyává, és Mazsi érkezésével kutyatartóvá, ezt pedig sosem felejti el az ember. :) 

Fél kezünkbe belefért, amikor elhoztuk, nem szóltunk előre a gyerekeknek, hadd legyen meglepetés. Először a házban lakott pár hétig, volt kis kosárkája, kibélelve egy megmaradt bébitakaróval:), és annyira pirinyó volt, simán befért a lábakon álló polcok alá, állandóan pókhálóval az orra hegyén került elő mindenhonnan. :) 
Kis pocakos baba-Mazsi 
Aztán kikerült az udvarra, akkor még nem volt kerítés, féltünk, nehogy elkóboroljon, de ügyesen itt maradt a birtokon. Egy esetet kivéve, amikor pont szilveszterkor szökött el, mert megijedt, még a tévé is megörökítette utána a mesébe illő egymásra találásunk pillanatait, de ez már egy későbbi történet. 

Természetesen mindenki ellátott tanácsokkal, hogyan kell kutyát nevelni, tanítani, de ez is csak olyan dolog, amit nem lehet sem könyvből, sem mások tapasztalatai által jól csinálni, csakis ha az ember maga tanulja meg a helyes nevelési módokat. Másrészt kutyából sincs két egyforma, meg voltak elveim, hogy mi az a határ, amit nem akarok átlépni fegyelmezés tekintetében (fizikai fenyítés, elektromos nyakörv stb), én most is úgy vagyok, inkább  választom a nehezebb, de tiszta utat és még egy kutyának sem akarok fájdalmat okozni, ha nem muszáj. 

Ezért, és mert sikerült vagy hat kiskutya közül pont a legakaratosabbat kiválasztani, elég sok küzdelmem volt Mazsival. Elszemtelenedett egy időben, akkor muszáj volt leküzdenem a saját félelmeimet, és szembeszállnom vele, és megértetni vele, ki a gazda. (Erről a Kilófaló lélekkönyv - A végső megoldás c. könyvemben  hosszabban is írok.) 

VOlt idő, pont akkoriban, amikor még az is megfordult a fejemben, hogy hiába nem cserélünk le kutyát, lehet, hogy el kellene ajándékozni, mert olyan kezelhetetlen, hogy én nem bírok vele, és azt sem lehet, hogy sakkban tartsa az egész családot. Aztán erőt vettem magamon, és mint írtam, kijelöltem a határokat. 

Nagyon szeretem őt, de az emberek többsége inkább tart tőle. Voltak vele is gondok, amikor tizedelte kis korában a csirkéket, de erről már leszokott, mióta Scooby itt van, azóta ő vette át ezt a szerepet....

Mazsi nagyon jó házőrző, amiért eleinte sokat szidtuk, hogy hülye kutya, mit ugatsz folyton és fogd már be, mert őrjöngő ugatásba kezd akkor is, ha csak a postás próbál halálfélelemmel bedobni egy levelet, tudja a gázórás meg a vízórás is már, hogy ide nem lehet csak úgy bejönni, és tényleg. Ide a szomszédaink, a gyerekeink barátai is csak úgy tudnak átjönni, ha vagy effektíve fogom Mazsit a nyakörvénél, és addig berongyol mindenki a házba olyan sebességgel, hogy kb. csak egy füstcsík látszik utánuk:):), vagy egyszerűen kennelbe kell tenni. 

Ugye ezért szidtuk korábban, hogy milyen nem normális, hogy mindenkinek nekimenne, aztán ez pár éve fordult meg bennem, hogy hülye vagy, hát ez a dolga. Ezért tartjuk. Én féken tudom tartani, ez a lényeg, és tulajdonképpen az a jó, hogy ide illetéktelen be nem teheti a lábát, vagy ha igen, ki már nem megy... 

Ha Mazsi hátul lett volna a kecskéknél, talán őket sem lopják el, de egyszerre ő sem tud két helyen lenni. 

Persze ennek hátulütője is van, hiszen addig van biztonságban mindenki, míg Mazsi birtokon belül van, de óhatatlanul előfordul, hogy kiszökik, és akkor bizony ugyanilyen kis provokatív terrorista másokkal, mint itthon, de azon vagyok, hogy minél kevesebb kijárási lehetősége legyen. 

Mindig úgy vagyunk vele, hogy minden állatnak kell saját fajtabeli társaság, ezért hoztuk Mazsi mellé a következő alomból született "testvérét", Scoobyt. 

Érdekes, hogy Scooby a fiatalabb, termetre kisebb, ő érkezett később, és mégis ő lett a főnök. MI úgy látjuk, hogy Sc. az egyetlen, aki félelemben tudja tartani Mazsit, és ez olyan furcsa. A feladatokat is felosztották, míg Sc. az árnyékban fekszik és alszik, Mazsi cirkál, figyel a kapunál, jelez minden kis zajra. Ha kiszökik egy tyúk, szintén Scooby kapja el, Mazsi csak nézi. (Ez még mindig jobb, mintha ő is fogna egyet....) 

Annak ellenére, amit Scooby tett, nem akarnám eltávolítani már a háztól, így bár többször felmerült, hogy le kéne vinni a legelő részre, nem akarom szétválasztani őket. 

Szóval, nekem Mazsi a kedvenc kutyám, és nem volt mindig könnyű vele, de most már nagyon örülök, hogy ilyen  harcias és vigyáz ránk. :) 

Kis Mazsi levegőzik, a kutypásztorlányka a lányom:)

Ma már nem lennének ilyen békések együtt, de akkor még a nyuszival is szépen megfért 

Vége a jó világnak: Mazsi megnőtt és kapott egy kistestvért:) Megérkezett Scooby és jöhetett a birkózás. 


Bár itt még Mazsi nyeregben érezte magát a méretbeli- és erőfölény miatt, ám már akkor is meglepődtünk, hogy Scooby egy cseppet sem félt tőle: bátran szembefordult vele és veszettül morgott rá, ha nem tetszett neki valami. :) 


Kislány kiskutyával, ez itt újra Mazsi, egész piciként

Itt pedig Mazsi már "kicsit" megnőtt, ahogy lányom felett sem teltek el nyomtalanul az évek :) :) :) (Hát ha még látnátok most, mert ez sem mai felvétel) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése