Édes kicsi Bambim, első saját születésű kecskénk!

Gyönyörűségem, Bambi

Ott tartottunk, hogy Álmos kecskénket elajándékoztuk, amikor kiderült róla, hogy kissé hiperaktív és nagyon szociopata. :)

De addigra már megvettük Emesét a lányt, akit neki társul szántunk, de mivel Álmos elkerült a háztól, kellett egy új bak, ő lett Mackó. 

Csakhogy. Amit mi nem tudtunk, hogy Álmos addigra elvégezte azért férfiúi feladatait, és mire a pót bak, Mackó a birtokra került, Emese már vemhes volt. És "természetesen" bakot ellett. :) Ő lett édes kicsi Bambim, és imádkoztam, hogy Álmos vére nehogy kiütközzön rajta, de szerencsére a végtelenségig szelíd és imádni való volt, annyira szerettem őt, hogy elmondani sem tudom. Mert nemcsak kedves volt, de csodálatosan gyönyörű is, az a szép kis arca, gyönyörű szemei... Tényleg, mint egy kis őzike, akiről a Bambi nevet kapta. (Bár utólag ez elég rossz ómen volt, de akkor ki gondolt erre...)

Mint írtam korábban azt is, egyetlen bak simán meg tud termékenyíteni 100 lány kecskét, mi meg itt voltunk egyetlen lánnyal és két bakkal. :) Már csak vagy 199-cel több lány kellett volna, vagy eggyel kevesebb bak, de Mackót is szerettem, kicsi Bambimról nem is beszélve, úgyhogy egyelőre elfogadtuk, hogy ez most így alakult. Bambi olyan volt nekem a kecskék között érzelmileg, mint Mazsi a kutyák közt. :)

Születésével tehát kecskeállományunk három fősre duzzadt és nagyon boldogok voltunk. Azt hiszem, ők is, még arra a kevesebb mint egy évre, ami megadatott nekik...

Nem voltunk otthon, amikor a kicsik születtek (az egyiküket már halva találtuk, csak Bambi maradt meg), ezért még a legeltetéshez használt lánc is rajta volt szegény Emesén (akkor még nem volt teljesen lekerítve a birtok és ki kellett őket kötni a legelőn, a karámokban voltak szabadon). 

Hát, itt még én sem mondom, hogy olyan gyönyörű volt, de hát pár órája született csak, nem csoda, hogy még a nyelve is lógott szegénykémnek a nagy erőfeszítésben, amit a közlekedés jelentett. :) 

Azért azt már rögtön tudják, hol kell keresni a tejet:), és az tetszik a legjobban, hogy az is ösztönösen megy egy félórás kis kecskénél is, hogy hogyan kell az orrával "megdöfködni" az anyja tőgyét, hogy meginduljon a tej! Ezeket olyan csodálatosnak tartom, hogy minden olyan eleve elrendezetten megy az állatvilágban, mindenki tudja a dolgát. 

 

Itt már nagy vagyok és tényleg gyönyörű, most éppen mint egy kis durcás óvodás:)

Még találkozunk, édes kicsi Bambim, veled is!