Kutyakennel

 A kutyáink szabadulóművészek. Nem volt akadály nekik sem kerítés, sem szögesdrót, sem szigor, sem szeretetmegvonás: Mazsi és Scooby mindig megtalálták a rést a pajzson, és állandóan elszöktek és terrorizálták a "Toscanat" körülvevő birtokok gazdáit.  Nálunk vagy a kecskékkel volt gond, vagy a kutyákkal, úgyhogy egy idő után, ha valaki becsöngetett és kimentem kaput nyitni, köszönés helyett már csak azt kérdeztem: "- Kutya vagy kecske?" :):)

Aztán tavaly meguntam, és mivel a betonozás, hegesztés meghaladta volna a képességeimet, elhatároztam, hogy fából fogok "ezeknek a dögöknek" egy bitang erős kennelt építeni, aztán onnan jöjjenek ki, ha tudnak. 

Nos, elismerem, első ránézésére (és másodikra is) inkább olyan, mint egy komfortosabb hajléktalan lak a Mecsekben, és egy Karib tengeri hajótörött frissen eszkábált kunyhójának keveréke, de akkor is, ez az én saját kezűleg épített kennelem. :)

Természetesen, a kutyák kb. behelyezésüktől számított harminc másodpercen belül kint voltak belőle: az ifjú Houdini és Társa egyszerűen létrának használva a léceket - kimásztak. 

Ahogy azt Móricka elképzelte, időt és energiát nem kímélve körbetekertem az egészet csirkehálóval, hogy na majd az visszatartja őket. Ha-ha-ha. Kb. pókhálóval is körbetekerhettem volna. 

Nem maradt más választás (amivel eleve kezdeni kellett volna), mint  bevetni a jó öreg síkhálót. Először csak az oldalára tettem, körben, rutinosan kívülről, hogy ne tudják a négyzethálót létrának használni, de így is kimásztak. Ez után eldurrant az agyam, és felülről is befedtem az egészet, tehát most már olyan ronda az egész, hogy ég a pofám (a fotókon ez még nem látszik, ez még a félkész állapot, le sem volt teljesen festve, bár utána sem lett sokkal szebb.) :) 

Van persze bent kutyaól is az esőtető alatt, meg már tök benőtte a gaz, de legalább így árnyékosabb. 

Mindenesetre, heroikus küzdelmemet végre siker koronázta, mert ezzel már nem tudtak megbirkózni, másfél éve ha egyszer oda becsukom őket, addig ki nem jönnek, míg úgy nem döntök. :)