Őszi képek a birtokról

Néhány jellemző életképet hoztam az őszi birtokról. 

Ez az egyik kedvencem, a hajnalka felfutott
a megkezdett szalmabálára, hagytam, hadd menjen... :)

Még szépen nyílnak az egyéb kerti virágok is

Ez egy esti kép, nincsenek olyan szépen nyitva a szirmok,
mint reggel, de így fest a baromfiudvar kerítése

Egyik este hátramentem egy utolsó napi terepszemlére,
 és láttam, mennyi szép őszi ág, levél, termés van mindenfelé.
Így készült két perc alatt, többek közt szőlő- és vadszőlő vesszőből,
egy kis kukoricával felturbózva ez a kapunkat díszítő, rusztikus őszi koszorú.

Ezen fellelkesedve a pihenő kertet a gazdasági résztől elválasztó,
 deszkából készült kapura is tekertem egy koszorút,
kukoricaszárból és levélből. (A libáknak is tetszett,
mert két nap alatt lerángatták és megették, de addig szép volt. ) :) : )

 

Ez inkább egy kis Provence a levendulák miatt,
de nálunk is jó lérzik magukat "Toscanaban". 

És egy kis birtok: régóta készültem tojófakkokat készíteni a tyúkoknak,
 mert úgy szeretnek tojni, ha nyugi van és el tudnak vonulni,
de vártam a nagy ötletet, hogyan lehetne ezt minél egyszerűbben
 megoldani. Aztán ki is találtam: ez valójában egy salgó-polcszerűség
(annak egy olcsóbb változata), amit már nem  használtunk semmire.
Egyszerűen oldalra fordítottam, beszalmáztam,
a tetejét (ez nem látszik) egy kiszanált, fehér műanyag
 zsákvászonnal letakartam és kész. Négy különálló fakk van benne,
teljes nyugiban tudnak azóta ott ücsörögni, és persze tojni a tyúkok. :)

Végül egy praktikus ötlet: van egy hatalmas diófánk, ami miatt állandó éves program az elképzelhetetlen mennyiségű falevél összesöprése. Ha már össze van söpörve, akkor is kérdés, mi legyen vele? Egyszer álltunk neki elégetni, napokig tartott, mindig frászban voltam, hogy éjjel nem kap-e megint lángra, ott eldőlt, hogy ezt többet nem csináljuk. 

Volt egy év, amikor zsákba szedtem és beszórtam a tyúkólba, élvezettel kapirgáltak benne és vastag talajtakaró is volt, de rohadt nagy munka volt annyit bezsákolni, felcipelni. 

Aztán két-három éve fogant meg a zseniális ötlet bennem, amikor már voltak tujáink. Összesöpörtem és módszeresen természetes talajtakaró gyanánt a tuják közé szórtam a száraz leveleket. (Pl. fenyőkéreg helyett). Régen úgy olvastam, hogy a diólevél azért nem alkalmas komposztálásra, mert nemcsak lassan bomlik, de növekedést lassító hatása is van. De hát mindent ki kell próbálni, hogy kiderüljön igaz-e, és én nem tapasztaltam azt, hogy a tuják visszamaradtak volna a növésben. Viszont két legyet ütöttem egy csapásra, a diófalevelet is eltüntettem, és a talajtakarást-díszítést is megoldottam. 

Idén még jobban sikerült egyszerűsítenem a dolgot: agyaltunk rajta tesómml, és Öcsikém már tavaly kipróbálta, hogy a fárasztó és időigényes söprögetés helyett, simán felszedi a fűnyíró az összes levelet. Idén tehát már eleve gépesítettem a rendszert, egyszerre  nyírtam a füvet, szedtem fel a leveleket vele, és végül csak a gép fűgyűjtő rekeszéből a tuják közé kellett szórnom a nyesedéket. Nagyon meg voltam elégedve magammal. :)